Tervezzük meg télen, mit vessünk tavasszal

A hosszú ideje folyó tudatos növénynemesítési munka emelte a növények termőképességét, de ezzel együtt e fajták igényei is fokozódtak. A napjainkban termesztett haszonnövények nagyobb mennyiségű és jobb minőségű termést hoznak, mint évszázadokkal ezelőtt élt őseik, azonban a tápanyag-utánpótlás, növényvédelem és egyéb ápolási szükségleteik ezzel együtt megnőttek. A jó minőségű mag tehát önmagában nem feltétlenül eredményez termesztési sikereket, de a vetőmagok minőségi paraméterei nagy hatással vannak a hozamra. Ahogy a régi mondás tartja: "Aki gazt vet, az gazt arat"

A magok értékmérői, tulajdonságai

A faj-és fajtaazonosság alapkövetelmény, amivel nem is szokott probléma lenni, még könnyen összetéveszthető fajok magjainál sem (például uborka és sárgadinnye). A minőségi mutatók közül a vetőmag tisztasága az ép és fajtaazonos szemek tömegszázalékát jelzi. E mérőszám megmutatja hogy mennyi idegen, dohos, avas, törött, repedt, léha mag keveredett a jó minőségűek közé.

A mag csírázóképessége is fontos szempont. Laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok alapján határozzák meg az egységnyi idő alatt kifejlődő egészséges egyedek számát.

A csírázási erély pedig a kelés sebességére, vagy vontatottságára utal. A túl sokáig tárolt szemeknek romlik az életképessége.

Fajonként változó, hogy meddig tárolhatjuk ezeket a hivatalos nevükön "ivaros szaporító szerveket" - azaz a magvakat. Az olajtartalmúakat (tökfélék, napraforgó) érdemes mihamarabb elvetni, mert helytelen raktározás esetén könnyen avasodnak.

Ha saját magfogásból gazdálkodunk, akkor úgy válogassuk ki a magvakat, hogy megközelítőleg egyöntetűek legyenek, azaz közel azonos méretkategóriába essenek. Ha változatos a szemméret, akkor a kikelő növények méretei is különbözőek lesznek, némelyik megugrik a növekedésben, és lesz, amelyik lemarad.

Óriási a színes tasakos vetőmagválaszték

Fontosak a gazdasági tényezők

Az, hogy a konyhánkban milyen zöldségféléket használunk fel legnagyobb mennyiségben, elsősorban a családtagok étkezési szokásaitól, ízlésétől függ. Ha megnézzük az aktuális zöldségárakat, abból is számos tanulságot leszűrhetünk. Ami drágább abból érdemesebb magunknak termelni, hiszen így többet spórolunk. De a jól tárolhatókat se hagyjuk ki a kertből, mert ezeknek köszönhetően akár egész évben lehet saját termelésű alapanyagunk a kamrában.

Tenyészidő, hozam, tárolhatóság

A zöldségfélék többségének különféle tenyészidejű fajtáji is kaphatók. Így kertünk tervezésekor bekalkulálhatjuk, hogy például a hónapos retek (mint neve is mutatja), csak 30-40 napig foglalja a területet. Ezt követően a melegigényesebb tökféléket vethetünk a helyükre, vagy paprikát, paradicsomot palántálhatunk a retek felszedését követően.

A borsó vetésénél célszerű több fajtával is próbálkozni, és egy fajtán belül 2-5 napos eltéréssel veteményezni. Erre azért van szükség, mert a borsó csak nagyon rövid ideig zsenge. Ha egy napon vetjük el az összest, esélyünk van rá, hogy betakarításkor, mire végeznénk a szedéssel, az érési dömping miatt a vége már elöregszik.

A szamóca bár gyümölcs, de zöldségszerűen termesztjük. Ebből is érdemes több fajtát ültetnünk, hogy a termésérés időszakát elnyújthassuk május végétől akár július elejéig is.
A sárgarépának, káposztának, karalábénak vannak rövidebb tenyészidejű, és tárolási fajtái is. Utóbbiaknak a tavasztól őszig tartó teljes időszakra szükségük van a megfelelő kifejlődésükhöz. A rövid tenyészidejűek alkalmasak másodkultúrának, de ezeknek sokkal kisebb a hozamuk, és nem bírják a hosszas tárolást.
A terméshozam részben fajtatulajdonság, részben a megfelelő gondozás eredménye. A paradicsom fajták között például vannak determinált, és folytonnövő fajták. A determináltak a genetikailag kódolt információik alapján adott számú virágot hoznak, tehát termésmennyiségük korlátozott. Ezzel ellentétben a folytonnövők egészen a fagyok beálltáig folyamatosan teremnek, ezért cserébe támrendszert, és fokozottabb tápanyagutánpótlást igényelnek.

Piktogramok mutatják a lényeges információkat

Az ellenállóbb fajtáknak kevesebb növényvédelem kell

Bizonyos kórokozóval szemben ellenálló fajták előállítására fejlesztették ki a genetikai megelőzési módszereket. Az ellenálló (rezisztens) fajtájú növény olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek lehetetlenné teszik a parazita bejutását a növénybe. Az ilyen rezisztencia nem általános, mindössze egy-egy kórokozóval szemben áll fenn. A rezisztens fajták előállításakor az ezt eredményező géneket keresztezéssel, vagy génmanipulációs eljárásokkal juttatják be az új fajta genetikai állományába. Ennek eredményeként már vannak olyan "transzgenikus" növényfajták, melyek emberi, vagy állati géneket is tartalmaznak. De ez nem csak a növénytermesztésre jellemző, hiszen egyes pontyfajtákba azért juttattak emberi gént, hogy gyorsabban növekedjenek.

Vannak toleráns fajták is. A rezisztensektől eltérően, itt a kórokozó képes bejutni a növény szervezetébe, tehát megfertőzi azt. Azonban a növény eltűri, vagy semlegesíti a kórokozót anélkül, hogy ő maga károsodna. A vetőmagok csomagolásain a kiszerelők megjelölik, hogy a választott fajta milyen kórokozóval szemben ellenálló, vagy toleráns.