Gyakorlott kertészben fel sem merül, hogy az ősszel a földben felejtett gyökér, sárgarépa vajon ehető, vagy sem. Ha már így esett, hogy a gyökérzöldség belefagyott a kert talajába, sebaj, legfeljebb jobban nekiveselkedünk az ásónak, felszedjük, és mehet is - most nem negatív értelemben, hanem tényleg - a levesbe.
- A gyökérzöldségeknek, ha benne maradnak a talajban, legfőképpen a tájfajtáknak, semmi bajuk nem lesz. Különösen nem, ha bakhátas módszerrel termesztik, hiszen az megvédi a növényt – foglalta össze dr. Lantos Ferenc egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara oktatója.
- Bár az elmúlt évekre ez nem jellemző, de nyilván vannak olyan fagyok, amikor a talaj fölső rétege átfagy. Ekkor a zöldség szövetei károsodhatnak, azaz megpuhul, megbarnul, de ezt különösebb szakértelem nélkül is megállapíthatjuk. Természetesen az ilyen zöldséget ne fogyasszuk el.
Más kérdés például a burgonya, vagy a batáta, amelyek hamar megbarnulnak, megpuhulnak a fagy hatására. Ennek az az oka, hogy a keményítőfélék sokkal érzékenyebbek arra a fagyra, amit mondjuk a sárgarépa, a petrezselyem gond nélkül átvészel.
Azt, hogy helyben, a földben tároljuk a gyökérzöldségeinket, Lantos Ferenc ugyan nem javasolja, de emlékeztet a lassan elfeledett, pedig évszázadokon át bevált tárolási módszerre, a vermelésre. A fogyasztásra szánt növényeket télre homokba rakták, melynek nagyon gyenge a tápanyag-tartalma, rossz a vízkészlete, a zöldség így nem tud tápanyagot felvenni, stagnál. Inkább ezt pártolja földben „felejtés” helyett.
Ahogy pedig egyre inkább belejövünk a kiskertünk művelésébe, megtapasztaljuk, hogy a fagy nem feltétlenül jelenti növényeink számára a pusztulást. Igaz, nem gyökérzöldség, de álljon itt példának a nagy túlélő, a mángold. Az idősebb leveleit feláldozza ugyan a télnek, de minden olyan napot, amelyen pluszba szökik a hőmérő higanyszála, arra használ, hogy legnagyobb örömünkre hozzon néhány új, zsenge hajtást.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
