Korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a monogám párkapcsolatban élő fajoknál ez a viselkedés a faj genetikai változatosságát segít javítani – írja a phys.org. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy vajon az általában párban élő madarak hogyan viselkednek, ha olyan veszéllyel kerülnek szembe – például egy ragadozóval – melynek elhárításához több felnőttre van szükség, hogy megvédjék a fiókákat. Ehhez kormos légykapókat figyeltek meg, mely egy Európában elterjedt, vonuló faj. A teleket Afrika északi részén töltik. A tudósok többször is megfigyelték, hogy
Azt feltételezték, hogy a madarak nem csak a saját párjuk fiókáit védik, hanem azokat is, melyek félrelépésük eredményeképpen más tojók fészekaljaiban nevelkedtek.
Egy 44 odút helyetek ki, melyeket hármasával tettek fel a fákra. Minden odúba egy hím és egy tojó költözött. A kutatók megfigyelték a szaporodásukat, majd kitömött ragadozókat helyeztek el az odúk közelébe, hogy többet tudjanak meg a madarak védekezési módszereiről.
A megfigyelések igazolták, hogy a hímek gyakran párosodtak a többi közelben lévő tojóval is, mikor azok párja épp távol volt. Ennek eredményeképp a fészkekben fejlődő fiókák nem egy apától származtak. A legérdekesebb az volt, hogy a kutatóknak úgy tűnt, a hímek tudják is, hogy melyek az ő utódaik.
Azonban ha a saját utódait is tartalmazó odúk közelében leselkedett veszély (ezt a kutatók genetikai vizsgálatokkal bizonyították), akkor ugyanolyan intenzitással igyekeztek elzavarni a „ragadozót”, mintha a saját fészküket védenék. Azt is bizonyították, hogy a „szeretőiknek” is ugyanúgy segítettek etetni a fiókákat, mint a saját párjuknak.
