0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 1.

A túlélő babér-levélbolha

A fűszerként használt nemes babéron ismét fölbukkant az új jövevény levélbolha. Bejövetelét több mint egy évtizede a megnövekedett dísznövény-behozatal tette lehetővé. Száraz és forró nyaraink pedig kedveztek a szaporodásának.

A babér-levélbolha (Trioza alacris) a mediterrán térségben és az enyhe telű Nyugat-Európában elterjedt faj, alkalmi kártevő Dánia, Svédország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Lengyelország, Svájc, valamint a Kaukázus, a Krím-félsziget és Grúzia babérjain. Jelentős kártevő Olaszországban, Albániában, Görögországban. Az Egyesült Államokba és Dél-Amerikába is behurcolták.

Budapesten először 2009-ben konténeres nemes babéron (Laurus nobilis) károsított, majd tavaly nyáron újra fölbukkant.

A besodródott levelekben különböző fejlettségű lárvák szívogattak, majd néhány nap múlva szárnyas imágóvá alakultak. Ezek a babérok külföldről származtak. A károsított babérokon a fonák oldalra tekeredett lemezű levelek sárgultak, felszínükön fehér levedlett lárvabőrök látszottak. A torzult levelek biztos védelmet nyújtottak a fejlődő levélbolha-lárváknak.

A levélbolhák a kabócákra és a levéltetvekre is hasonlítanak.

A kifejlett lárvák (nimfa) világos- vagy zöldessárgák. A belőlük kialakult hímek 3,1-3,9 milliméter, a nőstények 3,4-4 milliméter hosszúak. Színük világos- vagy sötét­sár­ga, barnás foltokkal. Hártyás szárnyaikat háztetőszerűen tartják nyugalmi helyzetükben, a testük fölött összezárva. A hátulsó lábaik a többinél vastagabbak, zavarásra villámgyorsan tudnak elrugaszkodni, mielőtt szárnyra kelnének. A külsejük levéltetűszerű, a mozgásuk a kabócákékra emlékeztet. A levélbolhák sok faja közül eddig viszonylag kevés volt nálunk a kártevő.

Az almán egy, a körtén három faj károsított. Ez utóbbiak egyes években elszaporodva jelentős károkat okoztak.

Ennek fő oka mindig a szakszerűtlen, menetrendszerű, túlzott vegyi védekezés volt, ami inkább a természetes ellenségeiket pusztította, és ezzel szabad teret engedett a levélbolháknak.

A babér-levélbolha gubacsai nyáron hívták föl magukra a figyelmet. A babérokat gubacsszerűen besodródott, megvastagodott, elszíneződött levelek csúfították el. A kártevő Olaszországból jöhetett a tápnövényével. A jövevény mediterrán vidékeken honos, ahol a fagyot nem tűrő babér szabadföldön is él. A babér-levélbolha csak fagymentes vidékeken képes védelem nélkül áttelelni, de természetesen a fűtött helyre bevitt babérral a levélbolhája is sikeresen telelhet. Mint ahogy a behurcolt levélbolhák is átteleltek az éppen csak fagymentes helyen tárolt edényes babérokon, így a környező országokban és Nyugat-Európában is kellemetlen kártevője lett az üvegházban teleltetett babéroknak. Melegebb éghajlaton akár öt nemzedéke is kifejlődhet.

Nálunk legfeljebb két nemzedéke lehetséges, az is csak akkor, ha a babér növekedése folyamatos, mert a levélbolha táplálkozására csak a zsenge levelek alkalmasak.

Tápnövénye csak a nemes babér (Lau­rus nobilis), a Kanári-szigeteken erdőt alkotó Laurus azoricán egy másik faj, a Trioza laurisilvae él.

A száraz növényrészek védelmében áttelelő levélbolhák tavasszal az erősebb fölmelegedések hatására jönnek elő, amikor a babér rügyei már megpattantak. A 3-4 milliméteres, sötétsárga, barna foltos szárnyas alakok a zsenge levelek peremén szívogatva azokat besodródásra késztetik, miközben a belső felületre a nőstények lerakják a tojásaikat.

A sodrat védelmében táplálkozó lárvák a levélgubacs kialakulását meggyorsítják. A gubacsok kezdetben sárgák, fokozatosan megbarnulnak, végül megfeketednek. A lapos testű lárvák rövid lábúak, lassan mozognak, csoportosan szívogatnak. Testüket vastag viaszréteg védi. Cukortartalmú ürülék­gömböcskéiket is viasz borítja.

Öt lárvafokozat után alakulnak ki a szárnyas rovarok, azok testét már nem borítja viaszváladék.

Legfontosabb természetes ellenségeik a katicabogarak és lárváik lehetnek, amelyek a júdásfa- és a selyemakác-levélbolhákat is hatásosan gyérítik, főleg ha meggondolatlan vegyszeres védekezésekkel nem pusztítjuk el segítőtársainkat. A babérlevélbolha-lárvákat a le­vélsodratban is felkutatja és könyörtelenül elpusztítja a tizenhárompettyes katica, a Hippodamia variegata. Szerencsére ez a katicabogarunk gyakori és széles körben elterjedt.

Bodor János

Forrás: AKI/Kertészet és Szőlészet