A Senckenberg Természetkutató Társaság (Senckenberg Gesellschaft für Naturforschung), a LOEWE Transzlációs Biodiverzitás Genomikai Kutatóközpont (Center for Translational Biodiversity Genomics – LOEWE TBG) és a Leibniz Állatkerti és Vadvilág Kutatóintézet (Leibniz Institute for Zoo and Wildlife Research) tudóscsoportja 52 újkori és 31 kihalt emlősfaj példáján vizsgálta, hogy a táplálkozás evolúciós változása okozhat-e génveszteséget – írja a phys.org.
Többek közt házi macska, szarvasmarha, tigris, kardszárnyú delfin, ázsiai elefánt, illetve a már kihalt ősi ragadozó miacidák, ősi cibetmacskák, és egy kihalt elefántféle is szerepelt a tanulmányban.
Az evolúció során gének keletkezhetnek, mutálódhatnak, duplikálódhatnak, vagy akár teljesen el is veszhetnek. „Jelen tanulmányunkban két ilyen génvesztést vizsgáltunk, különböző emlősöknél: A PNLIPRP1 – a zsírok megemésztését gátló gén – és az NR1I3 elvesztését, amely a méregtelenítési folyamathoz nélkülözhetetlen” – magyarázta Dr. Heiko Stuckas, a drezdai Senckenberg Természettudományi Gyűjtemények (Senckenberg Natural History Collections) munkatársa. Hozzátette:
A korábban elfogadott hipotézis az volt, hogy a növényi és a húsevő étrend eltérő összetétele szelekciós nyomást gyakorol az érintett génekre, ami – többszöri mutáció után – végül e gének teljes elvesztéséhez vezet. „De nem minden növényevő egyforma, és a nem növényevők között is jelentős fajspecifikus különbségek vannak” – magyarázza Stuckas. Ezért ő és senckenbergi kollégái, Dr. Franziska Wagner, PD Dr. Irina Ruf, Dr. Thomas Lehmann, Prof. Dr. Michael Hiller, Dr. Clara Stefen és Rebecca Hofmann, valamint a berlini Leibniz Állatkerti és Vadvilág Kutatóintézet munkatársai 52 újkori és 31 fosszilis emlősfaj táplálkozását hasonlították össze, és értékelték azokat a zsír- és méreganyag-fogyasztás szempontjából. A különböző tudományokban jártas tudósokból álló csapat megfigyelte, hogy
Stuckas hozzátette: „Ez arra utal, hogy e gén elvesztése előnyös lehet az alacsony zsírtartalmú táplálékforrásokkal jellemezhető ökológiai fülkék (niche) elfoglalásában”.
Emellett a kutatók tanulmányukban kimutatták, hogy a húsevő fajok táplálkozás közben valóban kevesebb toxinnak voltak kitéve, és ebből következtetni lehet az NR1I3, valamint a kapcsolódó NR1I2 és UGT1A6 gének elvesztésére.
– részletezi Stuckas, majd hozzáteszi: „Ez azonban azt is jelenti, hogy jelenleg fegyvertelenek az ember által terjesztett, nem biogén eredetű környezeti toxinokkal szemben. Ez hosszú távon evolúciós hátrányt jelenthet a húsevő emlősök számára”.
A jövőre nézve a kutatócsoport szeretné részletesebben megvizsgálni a ma élő és a fosszilis emlősök táplálkozását. A tanulmány szerint az általuk vizsgált fajok akár 60 százalékánál is sötét foltok lehetnek az étrenddel kapcsolatos részleteket illetően.