Back to top

Szabó Kriszta: Az Unikornis Lovarda vezetője

Decemberben indult sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik a háttérből segítik a versenyek problémamentes lebonyolítását, illetve munkájuk elismerésre méltó és szeretnénk, ha jobban megismernék őket. Interjúalanyunk ezúttal a pilisjász­fa­lui Unikornis Lovardát vezető Szabó Kriszta.

Hogy kerültél a lovasok világába?

Közel tizenkét éves voltam, mikor itt, Piliscsabán nyílt egy lovarda, ahol apukám villanyszerelő volt, ő vitt ide be. Itt hobbiszinten lovagoltam és a napi munkákban segítettem, hogy lóra ülhessek, ez akkortájt szokásos volt. Aztán jött egy autóbaleset, ami után azt mondták, hogy nemcsak lovagolni nem fogok tudni, hanem örülök, ha járhatok, így gondolkoztam azon, mit csinálhatok, ami ugyanígy a lovak közelében van. Így jelentkeztem a népi játék- és kismesterség-képző osztályba, ahol négy évet töltöttem el, itt szíjártó-nyerges szakmát sajátítottam el.

Amikor itt végeztem, volt egy osztálytársam, aki a Csonti (Csontos Pál) gödöllői lovasboltjában dolgozott. Ekkor nyitotta meg Csonti a Tattersallban is a boltját, így kerültem először a gödöllői kereskedésbe munkatársként, majd a Tattersallba.

Itt nagyon sok mindent csináltunk, például ha megláttunk egy külföldi katalógusban egy kantárt, lemásoltuk. Akkoriban, jó huszonévvel ezelőtt még a „neves” felszerelések nehezen voltak itthon elérhetőek. Sok szerszámot hoztak javításra, rendszeresen jártunk az országban versenyekre. Nagyon sok embert ismertem meg ezáltal, emlékszem, alig nyitottunk ki, már ott kávéztak nálunk a lovasok kora reggel, nagyon jó időszak volt.

Itt dolgoztam 8-9 évet, azután kimentem Angliába egy évre, egy ismerős állatorvos házaspárhoz au-pairként, de többet voltam a kutyáikkal, lovaikkal, mint a gyerekekkel. Velük kerültem bele a „galoppos” közegbe, Newmarketbe.

Amikor hazajöttem, Dotya (Stróbl Dorottya) kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem a Lovas Szövetségben dolgozni, merthogy én úgyis mindenkit ismerek. Nem sokat gondolkodtam rajta, és igent mondtam.

Itt dolgoztam nyolc éven át, egészen várandósságomig. Mellette elvégeztem egy sportszervező-menedzser képzést, franciául tanultam. Nagyon emlékezetes, boldog éveket töltöttem itt el, sok lovassal kerültem baráti kapcsolatba.

Ma már az Unikornis Lovardát vezeted Pilisjászfalun. Túl egy nagyon sikeres korosztályos Európa-bajnokság rendezésén, milyen új feladataid lettek? Hogyan tekintesz vissza az itt eltöltött idődre?

Négy évvel ezelőtt, amikor kisfiam, Zsiga kétéves lett és beírattam bölcsibe, ekkor jött a lehetőség vezetői pozíció betöltésére a pilisjászfalui Unikornis Lovardában. Mivel Piliscsabán lakunk, ez ideális választás volt.

Kos vagyok oroszlán aszcendenssel, imádom a kihívásokat, szeretem magam intézni a feladatokat. A versenyek szervezéséhez nagyon sok segítséget kapok az ismerőseimtől, illetve a családom erős hátteret ad.

Sikeresnek tekintem az elmúlt éveket, úgy a mindennapi munkában, mint a versenyek lebonyolításában.

Szerencsére jó visszhangja volt például a 2020-as évnek, amikor négy hétvégén keresztül a pandémia ellenére korosztályos Eb-t tudtunk rendezni, és idén is sikerrel bonyolítottunk le egy négycsillagos díjlovaglóver­senyt.

Jövőre pedig ismét Pilisjászfalura látogatnak a legjobb európai fiatal lovasok, miután az Unikornis Lovarda újra megnyerte a gyermek és U25 Eb rendezési jogát.

A zsúfolt hétköznapok mellett marad még szabadidőd? Milyen hobbid van?

Stresszlevezetés számomra, amikor a kisfiammal megyünk vonatozni, vonatot nézni, illetve pici kora óta imádja a templomokat, a harangjátékokat. Ami időm van, azt vele töltöm, minél tartalmasabban. Emellett szeretek horgolni, kötni, kertészkedni. Remélem, Zsigának is szoros kötődése lesz a lovakkal, szeretném, hogy lovagoljon, hiszen ez egy gyönyörű sport.

Milyen terveid vannak a jövőddel kapcsolatban?

Nagy álmom a lovarda vezetése mellett, hogy szeretnék csinálni egy szíjártóüzemet, ahol szívvel-lélekkel minőségi árut tudunk gyártani, és ami fontos, javítani is.

Az utóbbi időben hatalmas feladatokat vállalt el, és oldott meg kiválóan az Unikornis Lovarda csapata. Hogy éled meg mindezt bennfentesként?

A versenyrendezés, főleg nagy nemzetközi versenyek, Európa-bajnokságok esetén elképesztő nagy kihívás és munka is egyben. Rendkívül sok előírásnak és a saját magunkkal szemben támasztott színvonalnak kell megfelelni.

Fotó: Somogyvári Anett

Elsősorban a lovaknak és lovasaiknak kell a lehető legjobb körülményeket megteremteni, kezdve az istállók beosztásától az almolásig.

Ma már az FEI nevezési rendszerén keresztül minden apró részletet, kívánságot el tudnának juttatni a lovasok a versenyrendezőkhöz a nevezéssel egy időben, de sajnos ezt sokszor elmulasztják. Ilyen okokból kifolyólag rendkívül rugalmasnak és problémamegoldónak kell lenni, mivel érkezéskor derül ki, hogy adott lovas nem szalmát, hanem forgácsot kér a lovának, vagy például igényelne áramot, szervizboxot, de nem jelezte előre. Ilyenkor veszek két nagy levegőt, és átírok mindent, amit addig megcsináltam, és azt hittem, hogy készen vagyok vele.

A másik nagy probléma, hogy nem jelentik be, ha a ménjük időközben herélt lett… Ez mondjuk nemzeti versenyek esetében is sok fejtörést jelent, mert ugye kancát nem tehetünk mén mellé, míg végül kiderül, hogy az a mén már évek óta herélt.

Napjainkban (legalábbis nekem) az egyik legnagyobb kihívás a megfelelő segítő személyzet toborzása.

Nekem gyermekkoromban elképesztő nagy élmény és lehetőség lett volna egy nemzetközi versenyen segíteni, nézni híres lovasokat, ahogy lovagolnak, melegítenek, de sajnos mára ez már megváltozott. Ritka már az olyan fiatal, aki rávehető erre.

Elképesztő sok munkát és kitartást igényel ez a feladat, de amikor egy-egy verseny után látni az elégedett arcokat, amikor sorra jönnek oda a lovasok, hogy milyen jó volt nálunk lenni, és örömmel jönnek újra, az nagyon jó érzés. Majdnem olyan jó, mint mikor a verseny végén este hazamegyek és megölelem a kisfiamat!

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2022/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Idén is lesz KÁN Egyetemi Napok

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) és a Magyar Mezőgazdaság Kft. 2022. szeptember 30-október 2. között újra megrendezi a KÁN Egyetemi Napokat a Kaposvári Campus és a Pannon Lovasakadémia területén. Az állattenyésztési szakma képviselőit, a nagyközönséget és a kisgyermekes családokat, valamint a középiskolásokat színvonalas, interaktív programok várják a rendezvényen.

Szentirmai triplázott Kecskeméten

Nyári időjárás és professzionális körülmények várták a lovasokat és lovaikat a GP-sorozat második fordulóján, amit Kecskeméten, a Pataki Ménes lovardájában rendeztek. A több mint hatszáz startot számláló négynapos versenyhétvégén – csakúgy, mint a sorozat első állomásán, Bábolnán – Németh Zoltán nemzetközi pályaépítő tervezte a pályákat a lovasok számára.

„Best of” őshonos fajták

Igazi virágkorát éli idehaza az őshonos állatok tartása és tenyésztése. Az utóbbi évtizedek legmagasabb állatlétszámait, legjelentősebb összegű támogatásait és legnagyobb tenyésztési kedvét lehet tapasztalni a régi magyar fajok és fajták körében. Nemcsak a divat, vagy a nemzeti érzület hajtja ezeket a döntéseket, hanem gyakorta a valós gazdasági racionalitás is. Persze, azért itt sem minden fenékig tejfel… Nézzük mindezt a számok tükrében!

Tovább dübörög a szabadidőlovasok vonata

Nemrégen volt a Szabadidős Szakág tisztújítása, a közgyűlésen a szak­mai terveket is megvitattuk, és a számos bevált program mellett újak is meghirdetésre kerültek. A frissült szakbizottság egy irányba halad, a feladatok meghatározása és megvalósítása az eredményekben mutatkozik meg.

Lovasterápia: gyógyító közelség

A sajátos nevelési igényű Mádli Levente ősszel kezdi az általános iskolát. Egy olyan intézményben fog tanulni, amelyet ép értelmű, autizmussal diagnosztizált gyerekek számára hoztak létre. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ongán élő kisfiú mindig szívesen segített a ház körül tartott állatok ellátásában.

Gubicza lányok a lovak vonzásában

A fiatal díjugrató tehetségekről szóló sorozatunkban rendhagyó módon nem „csak” egy lovast, hanem egy egész családot mutatunk be. Gubiczáék története pontosan hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor a gyerekek édesanyja, Alexandra elment a Pasaréti Honvéd Lovardába, hogy felelevenítse régi lovastudását, amit édesapja jóvoltából szerzett még a gyermekei születése előtt.

Újra nemzetközi szinten

Az idén április 28. és május 1-je között zajlott a Nemzetközi Fogathajtó verseny a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt., valamint a Mezőhegyesi Ménes KHSE közös rendezésében. Az eseményre 81 nevezés érkezett, 15 különböző kategóriában, összesen 204 lóval érkeztek a versenyzők Mezőhegyesre az idei évben.

Alapelvük a megbízhatóság

A Déli-Farm Kft. 1990-es indulásakor alapvetően haszonállattartási, takarmányozási és tenyésztési szaktanácsadással foglalkozott, ezek mellett pedig a szarvasmarhatartáshoz és -tenyésztéshez kapcsolódó termékek értékesítésébe kezdett. Az évtizedek során maga a cég és természetesen termékportfóliója is bővült, amit Palotás Sándor ügyvezető mutatott be olvasóinknak.

Martin Plewa tartott kurzust Kaposváron

Nagy megtiszteltetés érte a lovastusa szakágat, hogy Martin Plewa ismét elfogadta meghívásunkat, és a húsvét előtti hétvégén háromnapos terepstílusbíró-képzést tartott Kaposváron.

A zablamentes díjlovaglás úttörői

A zablamentes lókiképzés nem új találmány, évszázados tapasztalatokra épül világszerte. A Zablamentes Világszövetség nemzetközi szervezet célja, hogy ezt a kiképzési módszert a modern lovassportokban népszerűsítse, ehhez valamennyi szakágban szakmai háttérrel rendelkező „nagykövetekkel” dolgozik, akik az FEI-szabályzat alapelveit követve, de zablamentes kantár választásával alapfokról nagydíj szintig mutatják be lovaikat, illetve programjaikat.