A szőlőfajták fagytűrő képessége alapvetően genetikailag meghatározott tulajdonság, de befolyásolni tudjuk a helyes tápanyagellátással, jól elvégzett növényvédelemmel és optimális terheléssel is.
Az őszi talajmunkákkal egy menetben a tápanyagot is pótolhatjuk. A foszfort, ami nem mosódik ki a talajból, teljes mennyiségben, a káliumot felerészben ősszel, felerészben tavasszal juttathatjuk ki.
A megforgatott, fellazított talajba könnyebben szivárog le az eső, a hólé, míg a téli fagyok a nagyobb rögöket porhanyósra fagyasztják szét. A legfontosabb cél, hogy megóvjuk a talaj szerkezetét, megakadályozzuk a tömörödést és a levegőtlenséget, növeljük a vízbefogadó és -megtartó képességet, javítsuk a talajélet feltételeit és a tápanyagok felvehetőségét, csökkentsük az eróziós és deflációs károkat. A sorközök téli vagy időszakos takarásával kötött talajon mérsékelhető az erózió, illetve a homoktalajokon a defláció, azonkívül a hasznos élő szervezetek számára is élőhelyet teremtünk.
A lombhullás után végzett talajforgatással a lehullott levelek nagy része a talajba kerül, így csökkenthető a tavaszi gombafertőzések (peronoszpóra, lisztharmat, szőlőorbánc) fellépésének esélye. Kisebb kertekben a lehullott, beteg levelek összegyűjtésével, komposztálásával, súlyos fertőzöttség esetén elégetésével is hatékonyan védekezhetünk a levelekben telelő károsítók ellen.
Fagyveszélyes helyeken nemcsak az alacsony művelésű tőkéket érdemes télire takarni, vagyis földdel felkupacolni, hanem az új telepítésű, magas művelésű tőkék alját is.
Ha a tél folyamán erősebb fagyhatás érné, tavasszal még lesz lehetősége a tőkének kihajtásra, hiszen a takart vesszőrészen a rügyek épségben áttelelnek. A téli fagyvédelemre természetesen a legjobb megoldás a szőlő számára optimális termőhely kiválasztása. Ez annál is inkább megfontolandó, mert a klímaváltozás hatására (felmelegedések, szélsőséges csapadékeloszlás, napperzselés, jégverés, évszakeltolódás) egyes termőhelyek, szőlőfajták, telepítési rendszerek megítélése átértékelődhet.
Az időjárási viszonyok megszabják a telepítés előkészítésének idejét és módját, valamint az ültetési időt is. Az ültetvény pótlása történhet európai gyökeres vesszővel, gyökeres oltvánnyal, illetve homoktalajon bujtással, a vesszők leválasztás nélküli gyökereztetésével. Kötött talajon a bujtás nem ajánlott a filoxéra miatt.
A gyökereknek nincs mélynyugalmi állapota, ezért ha a talaj hőmérséklete nem süllyed tartósan 6 °C alá, a növekedésük nem áll le, így a gyökeresedés télen is végbemegy. 6 °C alatt a gyökerek kényszernyugalomba kerülnek, de azonnal növekedésnek indulnak, mihelyst kedvezőek a feltételek.
Lombhullás után szedhetjük le a következő évi telepítéshez, pótláshoz szükséges szaporítóanyagot is. A termesztett szőlőfajták legnagyobb része érzékeny a fagyokra, még a nagy hideg beállta előtt célszerű begyűjteni a vesszőket és nedves homokban, hideg helyen, 4 °C körüli hő,mérsékleten tárolni. Ha a tárolás során a hőmérséklet 10 °C fölé emelkedik, a vesszőben felgyorsul a légzés, melynek során veszít szénhidráttartalmából, szaporításra alkalmatlanná válik, vagy sokkal rosszabb eredéssel számolhatunk. Olyan egyéves, ép, egészséges vesszőket vágjunk le, amelyeket metszéskor termőként is meghagynánk. Sérüléstől és jégveréstől mentes, jól beérett, ép rüggyel rendelkező, fajtára jellemző színű legyen.
A téli időszak alkalmas arra is, hogy a támrendszer karbantartását elvégezzük. A lomb nélküli ültetvényben jól láthatók a kilazult vagy kitörött oszlopok, karók, a megereszkedett huzalok. A jól megépített és karbantartott támaszrendszer megkönnyíti a szőlőtőkéink kezelhetőségét, hatékonyabbá teszi a növényvédelmet, stabillá teszi a törzset, ezáltal nő a tőke teherhordó képessége, és nem utolsósorban a szőlő élettartamát is kedvezően befolyásolja. A kilazult oszlopokat, karókat verjük be, a kitörötteket cseréljük ki, a huzalokat feszítsük meg.
Metszéskor a szőlőfajta termesztési tulajdonságait, a termőhely adottságait, a termelési célt figyelembe véve kell meghatározni a rügyterhelést. Gyengébb minőségű talajon, túltermésre hajlamos, terhelésérzékeny szőlőfajtáknál kevesebb (4-6 rügy/m2), jó minőségű talajon, vegetatív (nagy zöldtömeget fejlesztő) fajták esetében több (6-8 rügy/m2) rügyet hagyhatunk.
Várjunk a korai – decemberi, januári – metszéssel, mert a januári és februári fagyok még nagy károkat tehetnek a szőlőben.
Az eurázsiai szőlőfajták általában mínusz 15 °C-os lehűlést is kibírnak hosszabb időn keresztül, ám ennél alacsonyabb, mínusz 20-25 °C-os tartós fagyokat már nem viselnek el károsodás nélkül. Főként a novemberi és a márciusi hirtelen fagyok veszélyesek minden fajtára. A metszés elkezdése előtt végzett rügyvizsgálat során elsősorban a fagyott, károsodott rügyek számát tudjuk megállapítani. A rügyvizsgálathoz onnan érdemes szedni a vessződarabot, ahol majd a csapokat kívánjuk nevelni.
A fagykárt a rügyek barna, fekete elszíneződése mutatja. Még a 60%-os fagykár esetén is elérhető a teljes termés, ha a téli fagyok után metszünk, mert a fagyok előtt metszett szőlőben nincs mód rügyterhelés növelésével a fagykár kiküszöbölésére. Ezért meggondolandó a korai metszés. Aki teheti, várjon a rügyek duzzadásáig, hogy láthatóvá váljanak az egészséges rügyek.
Az eredményes szőlőtermesztés alapja a jól átgondolt, megtervezett technológia. A téli, nyugalmi időszak lehetőséget ad arra, hogy értékeljük, mit és hogyan csináltunk az elmúlt időszakban, milyen évjárat volt, mennyire volt sikeres a növényvédelem, ezután megtervezhetjük a következő évi feladatokat, okulva az elmúlt év tapasztalataiból.