0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Most van az a pillanat – Helyet találni egy teljesen új világban

Tartósan emelkedő költségek és hullámzó kibocsátási árak között kell megtalálni a nyereséges működés kereteit az agrárium idei évében. Mire érdemes figyelni, mihez fontos alkalmazkodni, és milyen képességeket érdemes erősíteni a mezőgazdaságban tevékenykedőknek? Erről kérdeztük Fórián Zoltánt, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető elemzőjét az MMG Direkt legutóbbi adásában.

youtube://v/3nTwIBq_kas

 

 

 

– Egy olyan szakmai műhelyt vezet, amely a magyar mezőgazdaságban egyedülálló módon előrejelzéseket készít. Hogyan látja 2022-t?

– Az Erste Agrár Kompetencia Központ egy független agrárszakmai műhely. Próbálunk hozzáadott értéket előállítani az ügyfeleink és a kollégáink számára egyaránt. Évekkel ezelőtt jöttünk rá arra, hogy a mezőgazdaságban nagyon nehezen elérhetők az előrejelzések. Vannak ugyan európai uniós és amerikai prognózisok, de nyilván nem a magyar piacra hordoznak üzeneteket. Közben pedig mindennapi munkánk során látjuk az üzleti terveket, de nem tudjuk, hogy milyen piaci jövőkép alapján készülnek.

Ezért kezdtünk el előrejelzéseket készíteni, amelyeket az ügyfelek nagyon megszerettek, kérik és keresik ezeket, de ennek köszönhetően rendelkezünk is átfogó képpel az agrárium tekintetében.

Ha arra gondolunk, hogy mennyit aggódtunk és mennyire örültünk, hogy vége lett a 2020-as, aztán a 2021-es évnek, akkor sajnálattal jelzem, hogy a ’22-es év sokkal nehezebb lesz, több szempontból is. Elég, ha arra utalok, míg 2021-ben a statisztikák szerint a mezőgazdasági ráfordítások ára kisebb mértékben emelkedett, mint a terményeké, de ez 2022-ben fordítva lesz.

Tavaly már januárban elindult a mezőgazdasági árak emelkedése, amit csak később követett a ráfordításoké, és ennek köszönhetően elég szép évet zárhatott, aki ügyesen gazdálkodott. Idén viszont úgy tűnik, hogy a ráfordítások költsége gyorsabban fog emelkedni, ami miatt ebből a szempontból sokkal nehezebb éve lesz a gazdálkodóknak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy vége a pazarlásnak, és elérkezett a kalkulációk korszaka. A gazdálkodóknak azzal kell foglalkozniuk az év eleji hetekben-hónapokban, hogy megtalálják a helyüket ebben a teljesen új világban.

A pandémia globális hatására ugyanis átértékelődött az élelmiszer-terméklánc.

Felértékelődött az élelmiszer, és ezzel megdrágultak a hozzá kapcsolódó költségtételek – az inputok, a munkaerő, az energia – is. Jelenleg pedig egy új ár-értékegyensúly kezd kialakulni. És ebben bizony nem fogja mindenki megtalálni a helyét, ezért egy nagyon izgalmas időszak van kibontakozóban.

A mezőgazdaságban elkezdődött egy erősödő konszolidációs hullám. Elég sok az eladó üzem, a nehéz helyzetbe került vállalkozás, gyorsuló koncentráció zajlik az ágazatban. Akinek van mit féltenie, annak el kell kezdeni újra gondolni, újra számolni az egész gazdálkodási feltételrendszert.

Bár a magyar gazda nagyon jó fejszámoló, most már nemcsak a technológiákban, hanem a gondolkodásban is precízebbé kell válni, és mindent le kell fordítani a számok nyelvére. Ebbe az irányba tol a szakpolitika, de erre kényszerít az élet is.

Csak így lehet megtalálni azokat a beavatkozási pontokat, ahol a hatékonyság növelésével ellensúlyozni lehet a lendületesen emelkedő költségeket és meg lehet őrizni a fenntarthatóságot.

– Miként illeszkednek bele ebbe a nagy kirakós játékba a támogatások?

– A támogatási rendszer kétélű fegyver, mert egy picit el is kényelmesíti a gazdálkodást, elleplez bizonyos hiányosságokat, de lassan elkezd közvetlen formát ölteni az új közös agrárpolitika, és bizony megváltozott a feltételrendszer. Az I. pillérben, a közvetlen támogatás vonatkozásában például, amit ma 70-80 ezer forintos nagyságrendben érzékelünk hektáronként, az 58-59 ezer forint körül lesz. Ezt lehet bővíteni egyebek mellett a fiatal gazdáknak járó plusz támogatással, környezetgazdálkodással, termeléshez kötött támogatásokkal, és sorolhatnám még. Minden egyes gazdálkodónak ki kell találnia, miként tudja a saját részét növelni, esetleg elérni, amit tavaly kapott. Mivel azonban a keret ugyanakkora – 500 milliárd forint – maradt, lesz, aki kevesebbet fog elérni.

A Vidékfejlesztési Program forrásai soha nem látott mértékűek. Ez hatalmas lehetőség és kihívás egyben.

A magyar agrárium számára most van az a pillanat, amikor mindenkinek át kell gondolnia, hogyan tud ebből minél több forrást hasznosítani, hogy növelje a hatékonyságát és a versenyképességét, mert ilyen lehetőség a következő ciklusban már nem lesz.

Közben sok mindent át kell gondolni, mert emelkednek a kamatok és a legtöbb támogatott program kifutott a hitelpiacról. Magasabb költségekkel kalkulálunk a beruházások során, még ha most szerencsésen meg is jelent a rendelet, hogy a pályázók érvényesíthetik a költségmódosításokat. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy el kell kezdenünk a termőföldünk egészségével is foglalkozni, ha fenntarthatóvá akarjuk tenni az egész gazdálkodásunkat.

Visszatérve az eredeti kérdéshez: a támogatási rendszer nem hagy minket cserben, ezután is nagyon komolyan lehet építeni rá a mezőgazdaságban.

Most már éppen 10 éve, hogy a mezőgazdasági kibocsátás folyamatosan tud folyó áron emelkedni, és ebben nagyon fontos szerepe van a beáramló forrástömegnek.

Ez javítja a finanszírozhatóságát is. Nem titok, hogy a bankok akkor kezdtek el komolyabban érdeklődni az ágazat iránt, amikor észrevették, hogy alacsony a csődráta, magasak a támogatások, tehát mindig van jelentős pénzáram, a gazdálkodók pedig megbízható adósok.

Ezzel együtt a másik irányba is jelentősen megnőtt a bizalom, vagyis a gazdálkodók nagyon komolyan támaszkodnak a banki szakemberek piaci és pénzügyi ismereteire. Hozzáteszem, egy bank olyan független stratégiai partner, akit semmi egyéb nem üzleti érdek nem befolyásol, és ennek köszönhetően működik jól a mi előrejelző rendszerünk is.

– És hogyan lehet igénybe venni?

– Havonta adunk közre elektromos hírlevelet, de rengeteg egyedi kérdés is érkezik hozzánk. A gazdálkodó vezeti az üzemét, de az információszerzésének megvannak a korlátjai. Mi viszont ki tudjuk bővíteni az ismereteit egy globális, európai, illetve magyarországi helyzetképpel.

Akik azt mondják, hogy semmit sem lehet előre látni, azok nem fordítanak elég energiát arra, hogy áttekintsék a folyamatokat.

Ha tudjuk például, hogy milyen ártendenciákra lehet számítani egy növényt illetően, akkor azokhoz lehet igazítani a raktározást, az eladást és az egész éves gazdálkodást.

– Sokszor tapasztaltam tavaly, hogy nemcsak az inputárak, hanem a terményárak is őszintén meglepték a gazdálkodókat. Mit gondol, konszolidálódik a helyzet, vagy továbbra is ilyen szélsőséges mozgások várhatók?

– Szükségszerűen konszolidálódik, sőt, ez már el is kezdődött. Amikor 2020-ban elindult a globális pandémia, egy sor érzelmi faktor jelent meg az élelmiszerpiacokon. Mindenki – óriási államok is – elkezdett felhalmozni, hisztérikussá vált a keresleti oldal, ami hihetetlen növekedést eredményezett. Ha megnézzük a globális kereslet-kínálatgörbéket, látjuk, hogy semmi sem indokol ilyen extrém árszinteket. Ettől függetlenül ebből már nincs visszaút.

Az első három-négy hónapban mindenben, de főként a növényi termékek áraiban számítani lehet korrekcióra, de középtávon várhatóan meg fog maradni az emelkedés.

Ezekhez az új ár-értékviszonyokhoz kell alakítanunk a gazdálkodási költségeinket, környezetünket, amibe bele kell illeszteni a támogatást, a bankhiteleket és kiválasztanunk a megfelelő partnereket.

– Mármint pénzügyi partnereket?

– Nemcsak pénzügyi partnereket, hanem a beszállító és vevő partnereinket is. A konszolidáció ugyanis, amiről beszéltem, nemcsak tulajdonosváltás, hanem stratégiai együttműködések formájában is végbe mehet. Nagyobb egységekbe kell rendeződni, hogy egyértelműen ki tudjuk használni a méretgazdaságokból adódó előnyöket. És ezt nagyon fontos hangsúlyozni ma Magyarországon, mert meg kell vallanunk, hogy a magyar gazdálkodó eléggé individualista.

Mindenki szeret a saját kerítésén belül megoldani mindent: ott legyen a szárító, a raktár, a kombájn, az összes gép. De ez túl költséges módja a gazdálkodásnak és nyilván nem elég hatékony.

A hatékonyságot úgy lehet növelni, ha együttműködünk ezekben a kérdésekben.

– Fogyasztóként engem az is érdekel, hosszú távon kell-e berendezkednem arra, hogy az élelmiszer sokkal komolyabb kiadási tétellé vált a családi költségvetésben?

– Ez csak abban az esetben lesz így, hogyha a jövedelmünk nem tud lépést tartani az élelmiszerárak növekedésével. Nagyon remélem, hogy az arányok alapvetően nem fognak változni, ugyanakkor az élelmiszerek áron keresztüli fölértékelődését valamelyest pozitívnak tartom, mert szerintem afelé mutat, hogy a helyén kezeljük az egész élelmiszerláncot. A támogatások és a környezetvédelemmel összefüggő elvárások is abba az irányba mutatnak, hogy jobb minőségű élelmiszereket kell előállítanunk. Azt gondolom, hogy többet kell adniuk érte a fogyasztónak. Becsüljék meg, ne pazarolják, és ezt jó minőséggel, az egészséges életmódot jobban támogató funkciókkal fogja meghálálni.

– Nálunk mindig kritikus kérdésnek számított a kenyér ára. Ez vajon hogyan fog alakulni?

– Igen, ezt már gyerekkoromban tapasztaltam, akkor is azt hallottam, hogy mennyi a kenyér. Annak idején január elején és augusztusban voltak az áremelések, de mára ez már nem számít olyan érzékeny pontnak. A kenyéráremelkedéseket sokkal könnyebben fogadják el a fogyasztók.

Az elmúlt évben a búza 62, a liszt 26, a kenyér pedig 16 százalékkal drágult a KSH adatai szerint,

vagyis feszültség van ebben a láncban is, ami azt mutatja, hogy szükségszerűen tovább kell emelkednie a kenyér árának ahhoz, hogy fenntartható legyen a rendszer. Közben azonban a kenyér iránti kereslet nagyon gyorsan átalakul, az alaptermékek ma már sokkal kisebb arányt képviselnek a kosarunkban, mint a péksütemények, a drágább kenyerek, a kézműves termékek, és ez az, ami mozgatja például a sütőipar a fejlődését, koncentrációját, amely szerintem kiemelkedő lesz ebben az évben. A nagy cégek, amelyek fejlesztenek, nagy kapacitásokat építenek, javítani fognak a piaci helyzetükön, és ez fogja jellemezni a kézműves műhelyeket is. A jó minőségű, legendás hírű, tehát olyan hozzáadott értékkel rendelkező termékeket áruló pékségek már ma is nagyon sokat elkérnek, mégis komoly a keresletük.

A sütőipari vállalkozások száma középről fog csökkeni, tehát a középső réteg fog megfogyatkozni, mert ők a kettő között nem találják meg a helyüket.

De ettől függetlenül alapvető, hogy a kenyér ebben az évben is drágulni fog. Ennek a mértékét azonban nehéz lenne megbecsülni, mert ahogy mondtam, a fogyasztás struktúrája jelentősen átalakult.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu