A földművesek most okkal panaszkodnak, hogy a csillagászati árak miatt idén csak foghíjasan tudják fejtrágyával ellátni az ősszel vetett kalászos gabonákat, ugyanis a műtrágya ára egy év alatt a két és félszeresére emelkedett.
Hogy enyhítsen a – nem csak – szerbiai termelőket sújtó helyzeten, a belgrádi kormány megszüntette a külföldről behozott műtrágyára kirótt vámot, amellett kamatmentes hitelt nyújt a gazdálkodóknak, megkönnyítve a tavaszi vetéshez szükséges alapanyagok beszerzését. Azonban mindez alig enyhíti a helyzetet.
Közép-Bánátban a termelők úgy adtak hangot elégedetlenségüknek, hogy hatvan trakrorral felvonultak a régió központjának számító Nagybecskereken. Demonstrációjukkal jelezték, ha az illetékesek nem találnak ki hatékony intézkedést a bajok orvoslására, akkor a következő alkalommal még több géppel vonulnak fel, akár főútvonalakat is lezárnak. Az alapanyagok magas ára elleni tiltakozáson túl a földművesek a területalapú támogatások alacsony szintje miatt is elégedetlenek. Figyelmeztetésükre a kormány, természetesen, odafigyel, mert a miniszterek tudják, hogy a termelők hangulata Szerbia más vidékein is hasonló, az elégedetlenség pedig a ragályos betegséghez hasonlóan továbbterjedhet. Volt már rá példa, hogy a földművesek országos tiltakozása következtében a fél országban leállt a közúti forgalom.
Tovább tart a termőföld kizsákmányolása
Felidézve a múltat, idősebb földművesek közben arról beszélnek, hogy a mögöttük hagyott négy évtizedben ez már a negyedik eset, hogy a műtrágya ára ennyire megugrott Szerbiában, ami – hangsúlyozzák – minden esetben az energiahordozók drágulása miatt következett be.
Egyrészt azért, mert Szerbiában évtizedek óta csökken az állatállomány. Az ország nagyon messze került attól a célkitűzéstől, hogy annyi szarvasmarhát kell tartani, ahány hektár termőföld rendelkezésre áll. Ebben a helyzetben pedig a többség nemhogy négyévente nem tud istállótrágyázni – ahogy az a nagy könyvben meg van írva –, hanem már ott tartunk, hogy a termőterületek jelentős része évtizedek óta nyomokban sem látott szerves trágyát. Ennek az lett a következménye, hogy a múlt század hatvanas éveiben még 2 százalékosnál nagyobb humusztartalmú vajdasági termőföldeknek sok helyütt már 1 százalékos sincs a humusztartalma.
Ott tartunk, hogy a tápanyag-visszapótlás manapság kimerül a hasznonnövények által felvett ásványi anyagok (nitrogén, foszfor és kálium) visszapótlásában, tisztán műtrágyázás formájában. Viszont a műtrágya csillagászati ára most ezt is sok helyütt meghiúsította, így folytatódik a termőföldek évtizedek óta zajló kizsákmányolása, aminek hosszú távon beláthatatlan következményei lesznek, figyelmeztetnek azok, akik szívükön viselik, hogy mi lesz a termőfölddel.
Aztán a múlt század kilencvenes éveiben jött a könyörtelen magánosítás, aminek eredményeként ma már csak három működik. Ezek az ország műtrágyaszükségletének csak az egyharmadát képesek előállítani. A mostani helyzetben pedig még annyit sem, mert a méregdrága külföldi nyersanyag behozatala előtt a gyárak tulajdonosai kénytelenek elgondolkodni rajta: megéri-e nekik, lesz-e, aki megvásárolja a kincset érő terméket?
A kormánynak segítenie kell!
Közgazdászok szerint most az a nagy kérdés, hogy a mezőgazdaságban használatos alapanyagok nem tapasztalt mértékű drágulása miként hat ki az élelmiszerek árára. Mint mondják, jelenleg havonta
2–4 százalékos a drágulás.
Žarko Galetin agrárközgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy a belgrádi kormánynak sürgősen tennie kell valamit, még akkor is, ha ezek globális méretű problémák, nem csak Szerbiát gyötrik. Különben csökkeni fog a termelés.
Ezt a lehetőséget nem szabad veszni hagyni. Másrészt a mezőgazdasági termelés olyan ágazata az ország gazdaságának, amely évtizedek óta folyamatosan nagyobb értékben szállít külföldre termékeket, mint amennyit importál. Tehát itt van az ideje, hogy az állam segítse az élelmiszer-termelőket – hangsúlyozza Galetin.
Igen ám, de az uniós országokhoz képest szegény Szerbiában az állami költségvetést az elmúlt két évben nagymértékben leterhelte a koronavírus-járvány elleni küzdelem, és jelenleg sem csak a mezőgazdasági termelőknek volna szüksége az állam segítségére, hanem a fogyasztóknak is. Mert az ő béreik bizony nem követik az inflációt. Ezt felismerve a kormány előbb az ő problémájukon igyekezett segíteni, úgy, hogy az elmúlt év őszén először korlátozta a T-500-as típusú lisztből készülő fehér kenyér (az úgynevezett „szociális kenyér”) árát.
A kormány javára legyen mondva, az olcsó „népi” kenyér terhét magára vállalta az állam. Hozzá az olcsó lisztet az Árutartalékok Intézménye biztosította. Branislav Nedimović agrárminiszter a pékek tiltakozására számítva azonnal jelezte, hogy 30 ezer tonna búza biztosítva van erre a célra. A Szerbiai Pékek Uniója annak idején támogatásáról biztosította a kormány döntését, senki nem tiltakozott. Az olcsó kenyér biztosításának kérdése ezzel egy időre lekerült a terítékről.
Aztán jött az újabb intézkedés: a belgrádi kormány november 30-án két hónapra befagyasztotta, pontosabban a november 15-ei szintre állította vissza a cukor, az étolaj, a fehérliszt, a tej és a sertéscomb árát.
Január végén ismét lépett a kormány
A történet azonban ezzel még nem fejeződött be, mivel az energiaválság tovább tart a világban. Ezért a hatvan nap leteltével, január 29-én a belgrádi kormány úgy döntött, hogy az ellátás szavatolása érdekében három hónappal meghosszabbítja a november végi döntést.
Hogy ez a gyakorlatban is így legyen, arról felügyelők gondoskodnak. Az árak befagyasztására vonatkozó rendelet megszegőire akár 2 millió dináros (6,260 millió forintos) büntetés is kiszabható, az érintett üzletet pedig akár egy évre is becsukathatják. Ebből következően nincs értelme megkockáztatni a jogszabály áthágását.
Februárban jött az üzemanyagárak befagyasztása
A helyzet alakulását követve a belgrádi kormány úgy ítélte meg, hogy a láncreakciószerű áremelkedés okozta gazdasági károk kivédéséhez az addigi árkorlátozások sem elégségesek, ezért február 11-én úgy döntött, hogy egy hónapra befagyasztja az üzemanyagok immáron óráról órára emelkedő árát. Február 19-ével az eurodízel (gázolaj) literje nem lehet drágább 179 dinárnál, a benziné pedig 171 dinárnál. A helyzet az intézkedést követően sem könnyű, hiszen a nyugat-balkáni térségben jelenleg csak Albániában drágább az üzemanyag, mint Szeriában – igaz, az itteni járműtulajdonosoknak most legalább egy hónapig nem kell tartania tőle, hogy drágulni fog, és már ez is valami.
Aki ezt teszi, az 10 dinárral olcsóbban jut hozzá a benzin, 20 dinárral pedig a gázolaj literjéhez.
A szerb kormány ezen utolsó intézkedése már az írás elején emlegetett zúgolódó mezőgazdasági termelőket is közvetlenül érintette. Az nem mondható, hogy maradéktalanul elégedettek volnának vele, mert nem is olyan régen még csak 160 dinár volt a gázolaj ára, de legalább arra van garancia, hogy rövid távon nem változik az üzemanyag ára. A jelenlegi helyzetben pedig, úgy tűnik, ezzel kell beérniük, mert az egész világot sújtó probléma kezelése jóval gazdagabb országok kormányainak is feladta a leckét.
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |