Az 1977-ben üzembe helyezett öntözőrendszert, ám azóta a jelentősebb fejlesztések elmaradtak. Közel négy évtizedet kellett várni arra, hogy megkezdődjenek a felmérések, s a rekonstrukció meginduljon. Az akkori, 21 kilométer hosszú Jászsági-főcsatorna, a Kiskörei-tározóból (Tisza-tóból) kiinduló öntözőrendszer alig több, mint 46 ezer hektár vízszolgáltatását végezte. A meglévő töltések magasításával és a műtárgyak fejlesztésével lehetővé vált a tározótérfogat növelése.
Ez mintegy 0,65 millió köbméterrel több, mint a fejlesztést megelőző időszakban, ezáltal a klímaváltozásból eredően kialakuló vízhiányos időszakok káros következményei jelentősen csökkenthetők.
„Akkor leszünk a jövő nyertesei, ha földünkkel és a vizeinkkel is jól gazdálkodunk”- hallhattuk Lóczi Miklóst, a a Jászapáti 2000 Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatóját. A szakember kiemelte, egyre kevesebb a víz a Tiszában, ami ugyancsak a „precíziós öntözésre” kényszeríti a gazdákat. Ebben pedig nem elsősorban a mennyiség számít, hanem akkor és ott legyen a víz, amikor a legnagyobb szükség van rá.
A projekt történelmi jelentőségét emelte ki Pócs János, aki nem csak a térség országgyűlési képviselője, hanem maga is aktív gazdálkodó.
„Három évet nézve legalább egy évnyi csapadék hiányzik a földekről, óriási a deficit, öntözés nélkül lassan versenyképtelenné válik a mezőgazdaság”- magyarázta Hubai Imre. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke hozzátette, a mai öntözhető területek nagyságát legalább meg kell kétszerezni.
Az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényt idézte Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető rámutatott, nem véletlen, hogy a szövegbe az is bekerült, az öntözés közérdek.
Éppen ezért nem kutakból, rétegvizekből oldják meg az öntözést, hanem jobban kihasználjuk folyóvizeinket, tárolókat építünk. Ehhez pedig az ágazat számára tíz éven keresztül 17 milliárd forintot biztosítanak.