Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a halállományok egyharmadát olyan arányban halásszák, hogy az meghaladja azt, amit ezek a populációk képesek pótolni, 90%-át pedig a fenntartható határértékig halásszák. A túlhalászás egyik fő oka ironikus módon a haltakarmány iránti kereslet. A világszerte kifogott halak több mint egyharmadát emberek helyett tenyésztett állatokkal etetik fel.
E nagytestű ragadozó halak a tenyésztés során omega-3 zsírsavakban és fehérjében gazdag táplálékot kapnak, olyan tápanyagokat, amelyek az emberek számára is nélkülözhetetlenek az agy és az idegek működéséhez. Egy új tanulmányban a kutatók azt találták, hogy ha az emberek a vadon fogott halakat, például szardíniát ennének, amelyeket általában lazacfarmokra szánnak, akkor közel 4 millió tonna hal maradna a tengerben, és további 6 millió tonna tengeri élelmiszert biztosítanának.
Embereket etessünk, ne halgazdaságokat
A tenger bőséges, tápanyagokban gazdag élelemmel látja el az emberiséget, amelyből évezredek óta hasznot húzunk. A tenger gyümölcsei az egyik legkönnyebben felszívódó forrása az olyan kulcsfontosságú tápanyagoknak, mint az omega-3, valamint a D- és A-vitamin, amelyekre az embereknek szüksége van. A kutatók úgy vélik, hogy a tenger gyümölcseit tartalmazó étrend segíthetett az emberek agyának kifejlődésében.
A Skócia melletti part menti gazdaságokban nevelt lazac az Egyesült Királyság legnagyobb élelmiszerexportja a teljes éves gazdasági értékeket tekintve (ezt követi a kenyér és a péksütemények). A kutatócsoport alapos felmérést végzett a skót lazacágazatról, adatokat gyűjtött a halak tápanyagtartalmáról, a halliszt és a halolaj összetételéről, és megvizsgálta a mikrotápanyagok átadását a takarmányból a halakba.
Megállapították, hogy ha a vadon fogott halakat kivonnák a lazactápból, és helyette csak hal melléktermékeket használnának – például a tenyésztett halak filézéséből származó nyesedékeket és vágási melléktermékeket -, akkor 3,7 millió tonna hal maradhatna a tengerben, és a globális éves tenger gyümölcseinek termelése 6,1 millió tonnával növekedhetne. A vadon élő halakban található, alapvető táplálékul szolgáló ásványi anyagok és zsírsavak több mint fele jelenleg elveszik, amikor ezeket a halakat tenyésztett lazacokkal etetik.
Ezek a kéthéjú kagylók osztályába tartoznak, ilyen például az osztriga is (de a garnélarákok és homárok nem). A kutatások kimutatták, hogy a kagyló az egyik legfenntarthatóbb élelmiszer a bolygón, jobban, mint bármely más hús, hal és a legtöbb szárazföldi növény, például a szója, a búza és a rizs.
A kagylóknak nincs szükségük táplálékra, egyszerűen a vízben lévő algákat fogyasztják. Az általuk létrehozott zátonyok olyan élőhelyként szolgálnak, ahol a fiatal halak teljes méretűvé fejlődhetnek, segítve ezzel a vadon élő halállományok regenerálódását. A kagylófarmok nem használnak földet és édesvizet, valójában szén-dioxid-nyelőként működnek.
De mi történik abban az esetben, ha szeretünk lazacot enni és nem szívesen mondanánk le róluk a kagylók javára?
Az olyan takarmányokhoz, melyek haszonnövényekből, például szójából vagy kukoricából készülnek, sok földre és édesvízre van szükség. Ezzel szemben az algákból készültek gazdagabbak omega-3-ban, és termőföld helyett tengeri területet használnak (amiből van bőven). Több kutatásra és beruházásra van szükség ahhoz, hogy tápláló tengeri élelmiszert állítsunk elő, miközben csökkentjük a tengeri ökoszisztémákra nehezedő nyomást.
