A méhek a legtöbb tápanyagot nektárból és virágporból szerzik. A mézből főként a szénhidrátokat, a virágporból pedig a többi fontos tápanyagot, a fehérjét, a zsírokat, az ásványi anyagokat és a vitaminokat hasznosítják. „Eddig úgy gondoltuk, mint minden növénnyel táplálkozó élőlény, a poszméheknek is főleg a fehérje a fontos.” – jegyzi meg Fabian Rüdenauer, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók a földi poszméhet (Bombus terrestris) vették górcső alá.
Először a poszméhek preferenciáját figyelték meg, vagyis, hogy mit részesítenek előnyben: a zsírsavakat vagy az aminosavakat (fehérjéket).
Ezekből épülnek fel a legfontosabb virágpor-makróelemek, melyekről azt feltételezték, hogy nagy valószínűséggel az ízüknek köszönhetően a méhek érzékelni képesek és köztük különbséget tudnak tenni.
A kutatók azt találták, hogy a földi poszméhek meg tudták különböztetni a zsír mennyiségét és egyértelmű volt a preferenciájuk.
A különböző aminosav tartalmú virágporok esetében azonban nem volt különbség, egyaránt kedvelték őket és nem részesítették előnyben a kevés vagy a magas aminosav tartalmú virágport.
A további kísérletek fő kérdései a következők voltak: Mely tápanyagokat használják fel valójában a poszméhek? Milyen következménnyel jár mindez a túlélésükre és szaporodásukra?
Minél több volt a zsírsavtartalom a virágporban, annál kevesebbet ettek belőle poszméhek. Sőt inkább elpusztultak, mintsem zsírban gazdag virágport egyenek.
„A tanulmány kihangsúlyozza a zsírsav jelentőségét a virágporgyűjtő poszméhek esetében. Egyúttal azt is megmutatja, hogy a tápanyagészlelés illetve, szabályozás a reprodukciós képességgel összefüggnek” – vonja le Dr. Johannes Spaethe a Würzburgi Egyetemről a következtetést.
Még egyszerűbben fogalmaz Sara Leonhardt a tanulmány másik szerzője: „ Méhek azt eszik, ami jó nekik és ennek megfelelően végzik a gyűjtést.”
A kutatócsoport jelen pillanatban egy adatbázist állít össze a virágpor vegyi összetevőiről, hogy rálátásunk legyen a növények virágporának összetételére. Ezenkívül további méhfajok táplálkozási szükségleteit is vizsgálják. Az adatbázis segítségével javítható lenne a méhlegelők és növénysávok fajösszetétele.
A tanulmány címe:
Fabian A. Ruedenauer, David Raubenheimer, Daniela Kessner-Beierlein, Nils Grund-Mueller, Lisa Noack, Johannes Spaethe, Sara D. Leonhardt (2020): Best be(e) on low fat: linking nutrient perception, regulation and fitness. Ecology Letters. DOI: 10.1111/ele.13454.
Ajánljuk még:
Ne használjunk bizonytalan és illegális szereket a méhészetben
Nem csak a magas neonikotinoid dózisnak kitett méhek pusztulnak el korábban