Back to top

Jó vonatokra szálltam fel

Hazánk erdőkben szegény tájáról indult, majd életének nagy részében erdőmérnökként szolgálta az Alföldet. Több szakmai állomás után a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. termelési vezérigazgató-helyetteseként vonult nyugdíjba. Koczka Zoltán igazi közösségi ember, jó kapcsolatteremtő, konfliktuskerülő, a békés megoldások híve. A szakmától ezután sem szakad el, de több időt szentelhet családjának és saját erdejének.

Fotó: Csatlós Norbert

Koczka Zoltán a Békés megyei Mezőhegyesen töltötte gyerekkorát. Házuk előtt a kis, háromszög alakú, parkszerű, beépítetlen területen atalantalepkék röpködtek. A gyönyörű ébenfekete szárnyú, tűzvörös foltokkal tarkított rovarok ámulatba ejtették, és lepkehálóval vadászott rájuk.

„Mindent meg akartam tudni róluk, ezért bújtam a szakkönyveket. Ha valamit elhatároztam, akkor azt nagyon komolyan vettem, így kezdtem el a lepkék, rovarok életét kutatni”

– mutatott rá, honnan is indult a biológia iránti érdeklődése. A középiskola után erdőmérnöknek tanult Sopronban, és ezzel belecsöppent az erdészek addig számára ismeretlen világába.

„Az életünknek vannak állomásai, s magunknak kell eldönteni, hogy az éppen arra járó vonatok közül melyikre szállunk fel. Utólag visszatekintve, mindig azt a szerelvényt választottam, amelyik jó irányba vitt. Az egyik ilyen jó döntésem volt, amikor az Erdészeti Egyetemre jelentkeztem. Diplomamunkámat az Erdővédelmi Tanszéken írtam, ahonnan Kecskemétre küldtek konzultációra. Az ottani Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) osztályvezetője, dr. Tóth József vett a szárnyai alá. Kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk, mindkettőnkre jellemző volt egyfajta nyitottság és életvidám alaptermészet.” Az osztályvezető javaslatára ösztöndíjas szerződést kötött a mintegy 60 ezer hektáron gazdálkodó Kiskunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdasággal, és egy év múlva, 1981-ben friss diplomával a zsebében érkezett Kecskemétre. „Kerekegyházára kerültem, a feleségem Kecskeméten talált munkát, és szerettünk volna lakást venni a megyeszékhelyen, ám az akkori igazgató egyáltalán nem támogatta ezt az ötletet, mert szerinte az erdésznek a tő mellett a helye” – mesélte, hogy a családi béke érdekében inkább a kecskeméti székhelyű erdőfelügyelőséghez csatlakozott, életének egy újabb állomására. Az akkori igazgató, dr. Gőbölös Antal mindenben segítségére volt, amiért most is hálával tartozik. Az erdőfelügyelet hőskorát élte abban az időben, az erdőfelügyelőnek pedig megkérdőjelezhetetlen tekintélye volt. Öt szakmailag izgalmas évet töltött ott, hozzá tartoztak a Kecskemét környéki mezőgazdasági szövetkezetek és a Kerekegyházi Erdészet is, ahol korábban dolgozott.

Fotó: Csatlós Norbert

„Aztán úgy adódott, hogy az előző igazgató nyugdíjazásával megpályáztatták a Kerekegyházi Erdészet vezetői állását, és úgy éreztem, ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Talán szerencsém is volt, hogy erre a vonatra akkor fel tudtam szállni.”

Nyolc évig volt erdészetvezető Kerekegyházán, az akkor 11 ezer hektáros erdészetnél, ahol zömmel az 1950-es években telepített ültetvényszerű erdők nagy része elsődlegesen gazdasági rendeltetésű volt. Az erdők felújítása legtöbbször csak mesterségesen volt megoldható, az új erdők pedig sok törődést, gondoskodást igényeltek. „A kétkezi fizikai munkásoktól a vezető mérnöki gárdáig az erdő napszámosai voltunk, hogy a lehető legjobb minőségű erdőt hagyjuk az utódaink számára” – magyarázta, hogy az első telepítések óta eltelt négy évtizedben azok az erdők mára mind vágáséretté váltak. Az alföldi erdészeknek megadatik, hogy pályájuk során végigkísérhetik az adott erdőt születésétől a letermeléséig.

„Kerekegyházán ért a ’behívó’ a központba. Először az erdőgazdálkodási osztályt vezettem, az utolsó hét évben pedig vezérigazgató-helyettesként irányítottam a termelést.” Ebből adódóan több időt töltött az íróasztal mellett, ugyanakkor nagyobb volt a döntési hatáskör. Minél magasabb beosztásba került, annál gyakrabban várt rá öltönyös feladat, és egyre ritkábban jutott ki az erdőbe. A rendszer működtetése, fenntartása, a munkatársakkal való kapcsolattartás került előtérbe.

A szakmai munka mellett a sport is az erdőhöz kötötte.

„A tájékozódási futást még a Kerekegyházi Erdészetnél kedveltette meg velem Spiegl János kollégám, barátom, amit akkortájt akár munkaidőben is művelhettünk. Majd talán ennél is jobban megragadott a sífutás, melynek rejtelmeibe Gerely Ferenc barátunk vezetett be, sok úttörő szellemű erdész kollégával egyetemben.

Rendszeresen jártunk európai amatőr erdész versenyekre. Olyanok voltunk, mint Eddie, a sas az 1988-as téli olimpián, nem is csoda, hiszen itthon alig egy-két hetet lehetett ennek a sportnak hódolni a téli szezonban”

– mesélte, hogy 1993-ban Magyarország rendezhette meg az erdészek európai sífutó bajnokságát Galyatetőn. Elég lehetetlen küldetésnek tűnt, de az ünnepélyes megnyitón leszakadt az ég, ömlött a hó, és mindent megtarthattak az eredeti tervek szerint. Komoly presztízs értéke volt annak a versenynek egész Európa erdészei előtt.

„Megfogott az alföldi erdő varázsa. Olyan helyről származom, ahol alig voltak fák, ahhoz képest már ez a homokvidék is zöldnek tűnt. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy van olyan talaj, amiben nyáron megfő a tojás. Mára természetes közegemmé vált a futóhomok, az itteni vegetáció. Talán a tavaszt szerettem mindig is a legjobban a zöld megannyi árnyalatával, a szalonka cippogó-korrogó hangjával”. Koczka Zoltán az egyetemen el sem tudta képzelni, hogy puskát vegyen a kezébe, csak később ismerkedett meg a vadászattal. Sokáig kizárólag apróvadra vadászott, golyóspuskát csak 2006-ban vásárolt, nyugdíjasként viszont elnöke lett az Országos Magyar Vadászkamara Bács-Kiskun Megyei Területi Szervezetének. Egy újabb vonat, amelyet jól választott meg.

Fotó: Csatlós Norbert

„Az Országos Erdészeti Egyesülethez szorosabban 2006-ban köteleztem el magam, amikor megválasztottak a helyi csoport titkárának. A közeljövőben jár le a negyedik ciklusom”. Munkájáért 2016-ban Sepsikőröspatakon, az egyesület éves Vándorgyűlésén Áder János köztársasági elnöktől vehette át a megtisztelő Bedő Albert-emlékérmet.

Sokat elárul Koczka Zoltánról, hogy nyugdíjazásakor számos kollégája megköszönte az együtt töltött években tőle kapott biztatást, figyelmet.

Nyugdíjasként sem szakad el a szakmától, az évtizedek alatt megvásárolt, vagy saját kezűleg telepített magánerdeiben jó ideig elfoglaltságot talál. Két lánygyermeke nem kötődik szorosan az erdész szakmához, de megtanulták szeretni, tisztelni az erdőt, értékelni az erdei munkát.

Egyik unokája másfél éves, a másik hamarosan érkezik, szeretné kézen fogni és megismertetni velük is az erdő növényeit, a bennük élő állatokat, az etikus vadászat szépségét.

„Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a 41 szakmában töltött évben nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a főnökeimmel, kollégáimmal. A korábbi munkahelyemen ma is szívesen fogadnak. Nem szakadok el a szakmától, a két szervezet révén sokakkal állok napi kapcsolatban. Az élethez kell szerencse is, de úgy gondolom, a válaszutaknál mindig sikerült jó döntéseket hoznom” – zárta beszélgetésünket Koczka Zoltán.

 

A fotókat Csatlós Norbert a Kecskeméti Arborétumban készítette.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2022/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A mamutcsontok okozhatják az elefántok vesztét

A növekvő mamutagyar kereskedelem tartja fent az elefántagyar iránti igényeket - tárta november elején a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology, SVP) elé Andy Huynh, aki az ázsiai illegális vadkereskedelmi hálózatok felgöngyölítésén dolgozik az ENSZ-el és az Interpollal.

Az erdészetnek és a vadászatnak szentelte életét

Az ezerarcú természetet úgy ismeri, akár a tenyerét. A kezdeti nehézségek után pályája egészen az Állami Gazdaságok Központjának erdészeti osztályáig vezetett, és számos technológiai újítást vezetett be a szakmába. Megingathatatlanul kiáll a gyenge minőségű talajokon való akácerdő-telepítés és -hasznosítás mellett, e véleményétől 97 éves korában sem lehet eltántorítani.

Ülést tartott A Mi Erdőnk szerkesztőbizottsága

A Mi Erdőnk magazin szerkesztőbizottsága kihelyezett ülést tartott november 10-én a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészetében. Az állami erdőket kezelő erdészeti részvénytársaságokat képviselő erdész szakemberek részére, az értekezlet megkezdése előtt, a vendéglátók több programot is biztosítottak, aminek köszönhetően megismerhették Gúth vad- és erdőállományát, természeti kincseit, nevezetességeit.

Ismét vörösnyakú ludak érkeztek hazánkba

Három vörösnyakú ludat figyeltek meg novemberben Hatvan térségében, amelyek az északról érkező, körülbelül 150 példány nagy lilikkel kerültek hazánkban. Ennek a rendkívül attraktív vadlúdfajnak a feltűnése a Zagyva-völgy felső szakaszán igazi különlegesség, ebben az esetben szántóföldi táplálkozásuk közben sikerült megfigyelni őket.

Jogászok segítik az erdőgazdálkodókat

A magyar erdőgazdálkodók szigorú jogszabályi keretek között tevékenykednek, amely garantálja a hazai erdők használatának fenntarthatóságát – mondta Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár „Az erdőgazdálkodás aktuális jogi kérdései” című konferencián, melynek keretében megalakult a jogász szakembereket tömörítő Lex Silvarum Jogászok az Erdőkért Egyesület.

Vadcsapda-megfigyelőrendszert fejleszt egy magyar startup cég

Vadcsapda-megfigyelőrendszert fejleszt egy magyar startup cég, amely a világ bármely pontján képes monitorozni a kihelyezett csapdákat, a rendszer kis átalakítással használható például méhkaptárok megfigyelésére, illetve határátkelőknél, parkolóházakban és magánbirtokokon is.

Hubertus Turistaszálló

A Kab-hegy nyugati oldalán vadregényes völgyben, a Köleskepeárokban várja vendégeit a VERGA Zrt. romantikus erdei szálláshelye. Az Ajka központjától mindössze 7 kilométerre található Hubertus Turistaszállóhoz végig aszfaltozott út vezet.

Mezőgazdasági pályázatfigyelő - 46. hét

15 milliárd forintos keret áll a baromfitartók rendelkezésére. Az állatjóléti feltételek javítása és az állategészségügyi problémák megelőzése érdekében új, a baromfiágazat számára elérhető állatjóléti támogatást indított az Agrárminisztérium a Vidékfejlesztési Program keretében.

Erdei kerékpárút-felújítások a Visegrádi-hegységben és a Pilisben

Az erdei ökoturisztikai infrastruktúra fejlesztése a fenntarthatóságot szolgálja. Az állami erdőgazdaságok az erdőkezelésbe integrált módon, a védelmi és gazdasági törekvésekkel összhangban bővítik a turisztikai hálózatot - emelte ki Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár a Pilis Bike hálózat felújított szakaszának átadása alkalmából.

Nyolcvanmillió forintos kárt okoztak orvvadászok

Egyebek mellett orvvadászat és lopás miatt emelt vádat a Mohácsi Járási Ügyészség két magyar és egy szlovák férfival szemben, aki 2016 és 2020 között a Béda-Karapancsa vadászterületen 190 vadat ejtett el jogtalanul és okozott ezzel nyolcvanmillió forintos kárt - tájékoztatta a Baranya Megyei Főügyészség hétfőn az MTI-t.