Néhány éve a magyarmezogazdasag.hu is beszámolt róla, hogy a stílusosan Atomiknak keresztelt italt piacra dobták. A tudósok célja az volt, hogy bebizonyítsák: a lezárt zónában termesztett, enyhén radioaktív terményekből olyan szeszesitalt lehet készíteni, melynek fogyasztása biztonságos. Az eladásból származó bevétellel pedig a környéken élő, hátrányos helyzetű közösségeket igyekeznek segíteni.
Bár ezt a hiánypótló italt gyártó vállalkozás jövője jelentéktelennek tűnhet az ukrajnai válság közepette, mégis jól példázza azt, hogyan teszi tönkre a háború egy több évtizedes kemény munka eredményét – írja a BBC.
Az Atomik projektet létrehozó tudósok 30 évnyi kutatás után lehetővé tették a szennyezett földeken élő emberek számára, hogy saját terményeiket eladhassák. Ez egy apró, de jelentős mérföldkő volt Ukrajna azon részének helyreállításában, amely az 1986-os nukleáris katasztrófa után nagyrészt elhagyatott volt.
„Most az egész régiót, ahol az összetevőket betakarítjuk a vodkánkhoz, orosz erők szállták meg” – magyarázta Kyrylo Korychenskyi környezetvédelmi kutató, az Atomik csapatának tagja.
Az orosz erők az invázió első napjaiban vették át az ellenőrzést a mára már használaton kívüli csernobili atomerőmű felett.
A szigorú felügyelet alatt álló zónában a katonai járművek által felkavart radioaktív por miatt megugrott a sugárzás szintje.
„A régióból nagyon rossz hírek érkeznek” – mondja Kyrylo. „Az oroszok bemennek a falvakba, a tankjaikkal pedig beállnak az emberek kertjeibe.”
Az ukrán hatóságok azzal vádolják az orosz erőket, hogy a lezárt zóna szívében kifosztottak és leromboltak egy új kutatólaboratóriumot, amelyet a radioaktív minták feldolgozására és elemzésére, valamint a zóna megfigyelésére terveztek.
Jim Smith professzor az Atomik egyik alapítója és a Portsmouthi Egyetem tudósa karrierje nagy részét a zárt zóna tanulmányozásával töltötte. Elmondása szerint a több évtized alatt elért eredményeiket semmisítik meg.
„A 35 éve szenvedő közösségek most még jobban szenvednek” – mondta a BBC-nek. „Régebben a radioaktív stroncium okozta kockázat miatt aggódtunk (a városokban), amelyeket most bombáznak”.
Ha a következő szüreti szezonra véget ér a háború, Kyrylo – aki feleségével és gyermekeivel együtt kijevi otthonában maradt – azt reméli, újra felveheti a munkát. Bízik benne, hogy visszatérhet a „háború előtti életéhez”, és ott folytathatja a projektet, ahol abbahagyta.
„Úgy gondolom, hogy az ottani embereknek pénzre és segítségre lesz szükségük, mert a csernobili baleset már nem a legrosszabb dolog lesz, ami ezen a területen történt”.
