Halmos B. Ágnes, a Kistermelők Lapja főszerkesztője arról is kérdezi apát és fiát, mennyire könnyű két generációnak együtt dolgozni egy agrárvállalkozásban.
– mondja az édesapa, aki „mellesleg” Kisoroszi polgármestere is.
A családi gazdaság története 1996-ban, a család Kisorosziba költözésével kezdődött. Csaba paraszti gazdaságban nőtt föl: az egyik nagyapja molnár volt saját malommal, a másik nagyapjának pedig állattartó gazdasága volt. A Budapesten töltött középiskolai és egyetemi évek azonban egészen másfelé sodorták, koncertszervező lett, a kisoroszi telket is Demjén Ferenctől vásárolta, hogy legyen hol lovat tartania. Innentől kezdve párhuzamosan volt koncertszervező és gazdálkodó. 2001-ben megvette az első földjét, a műveléséhez szükséges gépeket, és szépen fokozatosan kialakult a gazdaság mai mérete és lett a hobbiból vállalkozás.
A gyerekek, Bence és Marci is az agrárpályát választotta, Bence 6 éve végzett Gödöllőn, azóta gyakorlatilag átvette a 280 hektáros gazdaság irányítását, amely így az édesapa szerint „megfelelő szakmai színvonalú” lett.
Három lábra állították a gazdaságot: a zászlóshajó a növénytermesztés, emellett van egy aberdeen angus törzstenyészetük és saját vágópontjukra alapozva rövid ellátási láncot alakítottak ki
– háztatásokba, éttermekbe szállítanak. „Én azt gondolom, hogy ez egy olyan struktúra, ami átgondolt gazdasági döntéseken alapul, szakmai felkészültség is szükséges hozzá, és jövőbe mutató lehetőséget hordoz magában.”
A gazdaság fejlesztésének lehetősége is adott: Molnáréknak ugyanis van néhány magyartarka tejelő marhájuk is. Most elsősorban azért, hogy legyen tej a családnak, azonban ha Márton végez a Debreceni Egyetemen, ő veszi át az állattenyésztéssel járó feladatokat, ami elképzelhető, hogy tejtermeléssel bővül. A fejőház készen van, és egy kisebb, húsz tehenes állomány van kilátásban.
Egy családi gazdaság kiépítése mekkora emberi befektetést kíván a családtól? Mennyire kovácsolja össze, vagy mennyire szít feszültséget a családon belül?
Molnár Csaba: - Sokkal inkább összekovácsolja, mint feszültséget szít. Az ember az életében megtanulja, - különösen én, aki sok különböző munkatárssal dolgozom, részben a polgármesteri hivatalban, részben egyéb dolgok terén - hogy a közvetlen együttműködés rejthet problémákat is. És ezt nem szabad a szőnyeg alá söpörni! A munkát el kell végezni, és akkor ezek a dolgok rendben vannak.
Vitatkozhatunk, sőt kell is bizonyos dolgokon. Szó nincs arról, hogy minden tekintetben gördülékenyen, minden probléma nélkül menne a munka, az nem is lenne jó.
De az egész működés szempontjából a boldogság sokkal több
- Mennyire szoktak összefeszülni az édesapjával?
Molnár Bence: - Azt mondanám, hogy szakmai kérdésekben egyáltalán nem. Ott abszolút elfogadja az én véleményemet és a tanulmányaimból fakadó szaktudásomat vagy éppen a jövőbeli koncepcióimat. Ami esetleg a konfliktusok alapja, az alapvetően a kettőnk közti habitusbeli különbség, illetve az egymáshoz, a munkatársakhoz vagy magához a munkához való hozzáállásunk, a munkatempónk.
Nem mindig volt egyszerű, de én azt gondolom, hogy ezeken át kell menni egy családi gazdaságnak.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
