A kultúrák fejlődésével a vadkárelhárítási időszak is kezdetét veszi. Számos kevésbé hatásos, vagy sok esetben hatástalan módszert ismerünk a károk mérséklésére. Mindenki másra esküszik, de sem a villanypásztor, sem a kémiai anyagok nem nyújtanak 100%-os megoldást. A gyérítés és a vad zavarása lehet az egyik leghatékonyabb módszer, ugyanakkor a kilövési tervek évről évre történő emelése ellenére nagyvadjaink alkalmazkodtak az egyre intenzívebb vadászati nyomáshoz. Elmondhatjuk tehát, hogy a vadkárelhárítás egy komplex feladattá vált, több aspektusból is meg kell vizsgálni az adott helyzetet, és a megelőzésben érdekelt feleknek együttes erővel kell fellépniük a vadkár ellen.
Több módszer is létezik vadriasztásra, de a tapasztalatok alapján bizonyos módszerek már leszerepeltek.
A hang- és fényhatáson alapuló védelem kategóriájába tartoznak a karbid ágyúk, amik amellett, hogy rendszeres feltöltést igényelnek, hangjukat a vad idővel megszokja. A fényvisszaverő fóliáknak a kis vadlétszámú területeken van átmeneti hatása.
De az emberi kreativitás határtalan, ki- és bekapcsolt, felhangosított rádió, villanycsengő, szélkerekes kereplő, emberi haj és ruhadarab is szerepelt korábban a vadriasztó eszközök tárházában.
Persze, a technológia fejlődése napjaink vadriasztóit is elérte, számos high-tech eszköz került már piacra. Ennek egyik képviselője az ultrahangos riasztó, aminek hatásmechanizmusát sok esetben még a felhasználók sem ismerik teljesen. Az eszköz az ultrahang kibocsátásával kellemetlen érzést kelt, ha hosszabb ideig tartózkodunk hatósugarában. Hatékonyan alkalmazható a vadászható fajok kártételének megakadályozásában, ugyanakkor az emberi fül számára nem hallható.
Nem mehetünk el a villanypásztorok mellett sem, ami szintén hatékony lehet a vadriasztásban. Azonban az elektromos kerítés felállítása még nem hoz sikert a megfelelő paraméterek kialakítása nélkül.
Mezei nyúl elleni védekezéskor például hatásos lehet a nyúlháló, ami 3×0,20 mm-es, rozsdamentes acélvezetéken vezeti az áramot. A nyúlháló szembősége lehetőleg 5,9 cm legyen, emellett kék jelzőszalagot és jelzőfényt is ajánlott kitenni a kerítésre.
A villanypásztorrendszernek könnyen észrevehetőnek kell lennie a vaddisznó számára is, ezért a kerítésen célszerű mintegy 40 cm magasságban egy kék színű villanypásztorszalagot kifeszíteni, alatta és felette pedig kék/fehér villanypásztor-vezetéket elhelyezni.
Az őzek távoltartására kialakított villanypásztor esetében ajánlott legalább 3-4 vezetéket 20-30 cm-es földfelszín feletti magasságban kihúzni. Az elektromos kerítésnek az őzek számára is jól láthatónak kell lennie, ezért ebben az esetben is fontos a kék színű jelzőszalag alkalmazása. Szintén ajánlatos a szőlőültetvények hatékony védelme érdekében alacsonyan tartani a sorok közötti növényzetet, hogy az ne kínáljon az őzeknek további legelési lehetőséget.
A szarvasokat távol tartó kerítés ideális magassága 1,6-1,8 m. A védendő terület sarokpontjainál, valamint minden 10. karó után érdemes fa oszlopokat elhelyezni, amire a szigetelők, valamint a villanypásztor-vezetékek és -szalagok rögzíthetők. Az oszlopok között 7-8 méterenként, a kerítés magasságának megfelelő műanyag villanypásztorkarók leütése is javasolt, ezek szintén a vezetékek és szalagok rögzítésére szolgálnak.
Amennyiben a lekerítendő területet a vaddisznó is járja, célszerű további vezetékeket elhelyezni a kerítésen a talajtól 20-25 és 50 cm-re.
A vegyszeres védekezés egy újabb kategóriája a vadriasztóknak. Ez lényegében kémiai vegyszerek alkalmazását jelenti a vadkárok megelőzésére. A talajfelszínre kiszórt granulátum vagy a kipermetezett folyékony elemi kén egyaránt hatásos lehet, azonban nem elterjedt módszer. A granulátum bár hosszabb ideig védi a kultúrát, de lassabban fejti ki hatását, ellentétben a folyékony termékekkel. Ezek a módszerek csak rövidebb ideig hatásosak, ezután célszerű hatóanyagot váltani.
Végezetül meg kell említeni az őrzést, ami sokak szerint a leghatékonyabb védekezési forma. Ez esetben az állandó jelenlét nélkülözhetetlen, következetesen, nap mint nap ki kell járni az őrizendő területre – ezt a vadásztatra jogosult a tagjaik között beoszthatja. Ellene szól, hogy rendkívül idő- és munkaerő-igényes, ugyanakkor a leginkább természetközelibb módszer.
De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a vad a természet elidegeníthetetlen része. Neki is táplálkoznia kell, ezért vadkár mindig is volt, és lesz is, ellenben az érdekeltek együttműködésével és egymással szembeni toleranciával a kártétel mérsékelhető.
