A bejgli és más sütemények egyik alapanyaga, de manapság már egész évben kapható dióbél a szupermarketekben és a diszkontokban. A magyar diótermesztésről és lehetőségeiről kérdeztük Szabó Pétert, a Tranzit Dió Kft. ügyvezető tulajdonosát.
A debreceni székhelyű, 2006-ban létrehozott cég telephelye Jánkmajtison van. Létrehozása egyik oka, hogy a rendszerváltás után kárpótlással hozzájutottak 50 hektár dióhoz. Akkoriban inkább más gyümölcsökre pályázott, aki tehette. Amikor a kárpótlás történt, a Fehérgyarmati Állami Gazdaságnál jelentkeztek vevőként, de előbb megvárták, hogy kik szeretnének még diót. Ők csak aztán léptek akcióba, és azt vették meg, ami megmaradt.
Az első évben semmi mással nem foglalkoztak, csak kiadtak hektáronként 200 kilogramm NPK-t. Hamar megtérült.
Egészen 2007-ig kizárólag termeléssel foglalkoztak, különböző hazai felvásárlóknak adták tovább a megtermelt diót.
A Tranzit Dió történetében 2006 vált mérföldkővé: akkor avatták fel a diófeldolgozó üzemet Jánkmajtison. Az üzem teljesítménye évi 600 tonna száraz dió. Annak idején 300 millió forint volt a bekerülési költsége, amihez 50 százalékos állami támogatást kaptak. Azóta is 40–50 embert foglalkoztatnak egész évben az üzemben – igaz, menet közben növelték az induláskori kapacitást, ugyanis ma már 1000 hektár termését dolgozzák fel. Ehhez hozzájárult, hogy az ország több részében nagyjából 500 hektár dió termesztését integrálják, és a saját termőterületüket is tudták növelni. Napjainkra 220 hektár saját diósuk van.
A magyar diónak optimális a mérete, és normális esetben a betakarított mennyiség 80 százalékának a mérete meghaladja a 34 milliméteres átmérőt. Jó a héj és a bél aránya: 1 kilogramm dióból 45 dekagramm dióbelet lehet kihozni. Az íze, a savassága miatt mindenki másénál jobb, a piac ezt a minőséget kedveli.
A világon egyedülálló fajta a Milotai 10-es, szép gömb alakja van, és kevéssé barázdált. Nagyon szép mosott és szárazáru készíthető belőle. A Milotai 10-esen kívül az Alsószentiváni 117-est és a Tiszacsécsi 83-ast termesztik.
Újabban a Milotai késeit és a Milotai bőtermőt favorizálják, mert azok már oldalrügyön termő fajták, amellett hatékonyabb a termesztésük és még jobban integrálhatóak a világpiacra.
A hagyományos 10×10-es térállású ültetvényekben a hektáronkénti termésátlag 1–1,5 tonnát tett ki. Manapság az 5,5×8 méteres térállású ültetvényben hektáronként 2,5–3 tonnát tudnak felszedni. Ez már mennyiségben is elfogadható, és összehasonlítható a más éghajlaton termelők eredményével, például a kaliforniaiak, az ausztrálok és a chileiek átlagosan 4,5–5 tonnás eredményével.
A dió növényvédelme a közelmúltig minimális figyelmet kapott, egészen addig, amíg évi két-három permetezéssel elő lehetett állítani jó minőségű héjas diót. De most már védekezni kell a xantomonas, a gnomónia és a dióburok-fúrólégy ellen is. A szerekhez eddig hozzájutottak, de a legújabb szerkivonások megnehezítik a gazdák dolgát. A dióburok-fúrólégy ellen csapdázással tudnak védekezni, feltéve, hogy megfelelően monitorozzák. Ott tartunk, hogy 13–15-ször kell permetezni évente. Megváltozott az éghajlat. Több a kártevő a levegőben, hisz az enyhe teleken nem pusztulnak el.
Tavaly, nagyon jó értékesítési ár mellett, 850 ezer forintos hektáronkénti árbevételük volt. Múlt évben a 100 hektár termő dióültetvényt 10–20 ember gondozta, de a betakarításához 80 főre volt szükség. A metszés, a szárazolás, a gépi gyomirtás, a permetezés és a felszedés egész évre ad munkát. A fiatalon telepített diósokat kapálni, metszeni és kötözgetni kell.
A Tranzit Diónak ma 220 hektár saját diósa van, amiből 120 hektár új telepítés. A termelési kedvet előmozdította, hogy normális körülmények között jó eredményt lehet elérni a növénnyel. Ugyanakkor a diófeldolgozó üzem kapacitásának a kihasználásához ma már több nyersanyagra van szükségük, mint amennyi sajátot termelni tudnak, és a piac is igényli a jó minőségű magyar diót. Azért is szorgalmazzák a telepítést, mert akkor volnának nyugodtak, akkor tudnák magukat biztonságban, ha az összes feldolgozott dió 30–40 százaléka saját ültetvényből származna.
Ha ezt megússzák, akkor már csak a növényvédelemre kell odafigyelni, s nem véletlenül alkalmaznak növényorvost is. Jelenleg 41 partnerükkel dolgoznak együtt integrációban, tőlük mindig piaci áron vásárolják fel a feldolgozásra szánt diót.
A betakarítást szeptember 15-én kezdik meg az Alsószentiváni 117-essel indítanak. Ezután következik a Milotai 10-es, majd jön a két új Milotai fajta. A munka egészen október közepéig eltart. A feldolgozás szeptember legvégén kezdődik, és november végéig tart. Ebbe beletartozik a mosás, a szárítás, a méretre válogatás és a csomagolás. Töréssel egyelőre nem foglalkoznak, legfeljebb a méreten aluli diókat dolgozzák így fel, a szezon után. Vásároltak egy diótörő gépsort, amivel a környékbeli önkormányzatokat tervezik segíteni.
A koraiság miatt kedvező, de a megnövekedő termelési költségek miatt dráguló magyar dió veszített az eddigi értékeiből. Ugyanis a világpiacon a legfontosabb értékmérő az eladási ár. Több méretkategória létezik, ám átlagosan kilónként 2,2–2,3 eurót adnak érte, míg korábban 2,7–2,8 eurót, de az egy évtizeddel ezelőtt volt. A Tranzit Dió Kft. most 700–800 tonna árut értékesít évente. A vevők olaszok, németek és osztrákok, sőt, tavaly óta már Szaúd-Arábiába és Dubajba is szállítanak. A feldolgozó 1000 tonnás kapacitásából az utóbbi 3–4 évben csak 700–800 tonnát tudtak hasznosítani. Ezért is fogtak bele az ültetvénytelepítésbe. Ha a meglévő 220 hektár teljes egészében beáll és mind terem, az 500–550 tonna saját diót jelentene a feldolgozónak.
Elég sok embert kell foglalkoztatni dióvertikumban, de az emberek egy része se nem alkalmas, se nem hajlandó a felelősségteljes munkavégzésre. Erre a gépesítésben látják a megoldást. Idén vásároltak egy francia felszedőgépet, aminek idényenként 100–120 hektár a teljesítménye.
Mire mind a 220 hektár termőre fordul, egy második betakarító gépet is vásárolnak, vagyis a két gép 120 ember helyett tud dolgozni. Eszerint odafigyeléssel és hozzáértéssel még a diótermesztés hatékonysága is számottevően javítható.