Back to top

Hogy engesztel ki?

"Bakcsó, szürke gém, bölömbika hevenyészett a sűrű nád rejtekén, mögöttük szép szál égeresek fogták közre a vizet. Ő tudta hova kell menni. Mindig tudta." – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

Mindig a kékbegy hangja jut eszembe elsőként, mikor a múltba vetem magam. Nem temetkezem belé, csak átutazóként járom sűrűjét. Mert sűrű; legalábbis sűrűvé lett. Lankás tópart, vízre hajoló fűz, s annak a tetején csivitelő pittyogás. Én a padon ülök, gyenge kíséreltet teszek, hátha rájövök ki a lárma forrása. Hamar félbe szakítja vizslatásom, inkább leszáll a partra, a közelbe. Apró, szürke hátú madár, mellén kék folttal, minek közepe vörös pont. A természet esztétikuma ez a parányi tünemény.

A reggel épp akkor fakadt ki harsogva a hajnalból, cipőm orra a harmattól gyöngyözött, ahogyan azt később a szemem tette. Aztán ő megmutatta mi hogyan működik, beültetett a csónakba, majdan én mint első tiszt, elkötöttem a ladikot. Kifutottunk. Ahogy én is mostanra az idővel. Pedig akkor ott minden volt, csak elmúlás nem. És nézd, most mivé lett.

Habzó csíkot húztunk magunk után, morajló dúst, hullámverést, mi elhalt a folyó oldalán. Bakcsó, szürke gém, bölömbika hevenyészett a sűrű nád rejtekén, mögöttük szép szál égeresek fogták közre a vizet. Ő tudta hova kell menni. Mindig tudta. A második mellékágnál jobbra, a bedőlt fűz után kicsivel. Ott sok a csuka. Mint rutinos tengeri medvék, ő kormányzott, befarolt, én a tatnál leengedtem a vasmacskát, kikötöttem magunkat, miképpen ő is kikötött máskor, valahol…

Katonákat vágott az ülődeszkán, rúd szalámit kínált hozzá, öblítőnek kakaót. Récék somfordáltak el a csónak mellett, illedelmesen néztek felénk, tán még biccentettek is egyet, aztán elnyelte őket a sűrű. A múlt. Mikor is volt, kopott naptár, sárga idő, elmúlt rég.

 Jártunk bozótba, terelni, várni. Télvíz idején kereplőmmel sétáltam a nálam fél fejjel magasabb gazosban. Csenderesbe bóklásztam, mikor nem volt meg a disznó a rálövés helyén. Zsigerelésnél lábat fogtam, azt mondta, ez szükséges a férfivá érésemhez. Nekem sem kellett több, fogtam hát a lábat.

Cigarettafüstben ittam almalevelemet, amíg ő a pultosnővel diskurált. Semmi tét, inkább a flört iskolapéldája. Öreg bútordarabok támasztották minden irányba a falakat, harsány és szótlan egyveleg vett körül, de valahogy romlott volt. Érezni lehetett a tekintetükben. Rajta is.

Ó, mennyi makett, puzzle és festés. A pepecselés és aprólékosság nagymestere. Azt tudta. Parányi ujjaimmal fogtam az ecsetet, s kényem-kedvemnek eleget téve tettem, amit művészetem akkor diktált. Kaptam a kezemre. Sosem vert, csak a szavaival. De azoktól féltem. Mint eredendően mérnökember, elkerülhetetlenül erőltette a számmisztika varázslatos világát, ami számomra épp annyira volt idegen, mint őneki a család. Ha most jellemezni kellene, azt mondanám: a magányos farkas. De talán csak egy elveszett lélek, akit útvesztőkbe csalt a sikerrel járó naivitás. Nem tudom, de azt igen, hogy szerelmes volt. Az italba és belém. Mi voltunk neki. De ezek szerint a másikat mégis valamennyivel jobban szerette nálam.

Megismertette velem első szerelmemet, mi máig húzódik pelenkás korom óta. Família hotel, Balatonboglár. Az üdülő parti kövein ücsörögve a spiccbotommal, pirospaprikába gyúrt megnedvesített kenyérbéllel a horgomon, megfogtam életem első halát. Aznap este másodmagammal fogtunk az üdülőnek annyit, hogy megtudtuk volna őket vacsoráztatni, kóstoltatni biztosan.

Robogón robogtunk kisutcákat szelve, megtanított irányítani, csak ő mindeközben elvesztette önmaga felett az irányítást. Egyik délután megálltunk az egyik utcában. Leállította a motort, felém fordult, és éreztem, hogy olyat akar mondani, amire még ő sem áll készen. Nemigen láttam félni, akkor a szemében mégis megtompult az élet fénye. Azt kérdezte, fogom-e szeretni, ha ő nem lesz. Nem értettem. Vagy nem akartam érteni. Azt feleltem, ő mindig itt lesz nekem. Megszorította apró praclim, leejtette a fejét, és olyat láttam, amit még őtőle sohasem. Sírt. Zokogott. Azt hiszem, ott döbbent rá hova jutott. Soha nem beszéltünk erről többé.

Elemiből való elballagásomon hamiskás boldogsággal bandukoltam a sorban. Valamiért nem tudtam örülni. Ő nem volt ott. Nem tudott eljönni, mondták. Én ezt természetesen azon nyomban magamra vettem. Napokkal később hívnak, hogy kórházba került. Gyenge az idegrendszerem, ezt jól tettetem, akkor azonban nem tudtam.

Róna utca, Uzsoki. Ő kókadtan fekszik a kórházi ágyon, vidám, igaz kissé sárgásan sápadt, de hát a kórházi koszt…tudjuk. Megborzolta fejem, leültetett maga mellé. Kórház szaga volt, utólag rájöttem az nem kórházszag. Négy nap múlva jöttem látogatóba ismét. Aludt. Nem volt szívem felébreszteni, tudtam, hogy az alvás a mindene. Mikor felálltam, székem nyikorgása keltette fel. Rám nézett bőrözött koponyájával. Nem tudott beszélni, csak magához intett, arra volt ereje. Kérdeztem hogyan van, de ő csak ingatta a fejét. Hosszasan nézett, opálos, üres szemekkel, amik álmatlan estéimen szürkülnek elő a sötétből. Nyitotta a száját, de szó nem hagyta el azt. Akartam tudni, tudok-e segíteni valamit, hogy jobb kedvre derítsem őt. Nem reagált. Akkora már nem láttam semmit. Mindent elmosott a könny, utólag ezt köszönöm is magamnak. Jobb így. Megsimította kézfejemet és lehunyta a szemét.

 Első csörrenésre felvettem a telefont. Egy idegen hang szólt bele, ettől felálltam a kanapéról. Nem szóltam, aztán kinyomtam. Lassan visszaültem a kanapéra. Leeresztettem mindkét kezem, mint két élettelen rongyot.

Búcsúzni kellett, de nem volt mit kisírnom. Körülöttem mindenki engem figyelt, hogy én miképpen érzem az érezhetetlent, és hogyan dolgozom fel a felfoghatatlant. Nem értettem, hisz’ nem történt semmi. Ez csak átmenet. Rövidke utazás, ami éppoly jó, mint amiket mi együtt átéltünk. Kissé haragudtam rá, hogy engem nem vitt magával, de tudtam, ha visszajön kiengesztel. Nem engesztelt ki. Nem jött vissza.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Csak az a vízmennyiség adható át, amely nem szükséges a magyar területen

Erről tájékoztatott az Országos Vízügyi Főigazgatóság, miután megkérdeztük, mi a véleményük a Duna Charta januárban nyilvánosságra hozott közleményéről, amiben az osztrák mezőgazdaság Szigetközből származó vízellátása ellen tiltakozik.

Február 2.: a vizes élőhelyek világnapja

Bár kevesen tudják, de február másodika a vizes élőhelyek világnapja. Ez 1971. óta van így, annak emlékére, hogy ezen a napon kötöttek nemzetközi megállapodást a vizes élőhelyek, elsősorban az ott élő madárvilág védelméért. Idén, 2023-ban ráadásul, pont egy vízi élőhelyi madár, a nádasokban, gyékényesekben élő barkós cinege lett az év madara.

Alföldi dudoros és bécsi keringő - galambkavalkád Dabason

Dabason rendezték meg a szokásos év eleji nagyszabású galambkiállítást, melyen három fajtaklub jubileumáról is megemlékeztek. A Pergő Fajtaklub 100 éves, a Magyar King Klub 60, a Mondain Fajtaklub pedig 50 éves idén.

Hamarosan hóvirágünnep

Az Alcsúti Arborétumban minden évben ünnep a hóvirágnyílás. A pontos dátuma értelemszerűen nem rögzíthető előre, de az biztos, hogy most már a küszöbön áll. Érdemes figyelni a híreket!

Méhbarát téglát alkotott egy brit kutatócsoport

A beporzók fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni: a mezőgazdaság és az ökoszisztéma számára is nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújtanak. De hogy segíthet rajtuk egy tégla?!

Megzakkant rovarok, süket madarak: ezt teszi a fény és hangszennyezés

Az emberi tevékenység nagyon sok szempontból hatással van az állatvilágra. Az éjszakai közvilágítás, a rádiójel sugárzás mind befolyásolják - sok esetben nagyon kedvezőtlenül - az állatok életkörülményeit.

Schmidt Egontól búcsúzunk

91 éves korában elhunyt Schmidt Egon neves ornitológus, Kossuth-díjas író, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapítója és tiszteletbeli elnöke, a magyar természetvédelmi ismeretterjesztés kiemelkedő alakja, aki egész életét a madaraknak, a madárvédelemnek és az ismeretterjesztésnek szentelte.

Új, halálos vírust fedeztek fel az óceánokban

Egy eddig ismeretlen vírust azonosítottak a Hawaii Egyetem Egészségügyi és Partravetődési Laboratóriumában (Health and Stranding Lab), mely halálos a bálnákra és delfinekre nézve. Először egy 2010-ben partra vetődött Longman-féle csőröscetből mutatták ki, ám mostanra 10 különböző tengeri emlősfajnál is megtalálták.

Medvelesre várják a látogatókat a Szegedi Vadasparkban

Medvelesre várják csütörtökön a látogatókat a Szegedi Vadasparkba, a vendégek Mici és Ursula viselkedéséből következtethetnek arra, hogy az eddigi enyhe tél után már a tavasz következik vagy még számítani kell kemény mínuszokra - tájékoztatta Veprik Róbert igazgató az MTI-t.

Folyamatosan növekszik erdeink területe és élőfakészlete

Az enyhe időjárás miatt idén előbb kezdődtek meg az Országfásítási Program keretében megvalósuló faültetések – közölte közösségi oldalán Nagy István agrárminiszter.