Back to top

Hogy engesztel ki?

"Bakcsó, szürke gém, bölömbika hevenyészett a sűrű nád rejtekén, mögöttük szép szál égeresek fogták közre a vizet. Ő tudta hova kell menni. Mindig tudta." – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

Mindig a kékbegy hangja jut eszembe elsőként, mikor a múltba vetem magam. Nem temetkezem belé, csak átutazóként járom sűrűjét. Mert sűrű; legalábbis sűrűvé lett. Lankás tópart, vízre hajoló fűz, s annak a tetején csivitelő pittyogás. Én a padon ülök, gyenge kíséreltet teszek, hátha rájövök ki a lárma forrása. Hamar félbe szakítja vizslatásom, inkább leszáll a partra, a közelbe. Apró, szürke hátú madár, mellén kék folttal, minek közepe vörös pont. A természet esztétikuma ez a parányi tünemény.

A reggel épp akkor fakadt ki harsogva a hajnalból, cipőm orra a harmattól gyöngyözött, ahogyan azt később a szemem tette. Aztán ő megmutatta mi hogyan működik, beültetett a csónakba, majdan én mint első tiszt, elkötöttem a ladikot. Kifutottunk. Ahogy én is mostanra az idővel. Pedig akkor ott minden volt, csak elmúlás nem. És nézd, most mivé lett.

Habzó csíkot húztunk magunk után, morajló dúst, hullámverést, mi elhalt a folyó oldalán. Bakcsó, szürke gém, bölömbika hevenyészett a sűrű nád rejtekén, mögöttük szép szál égeresek fogták közre a vizet. Ő tudta hova kell menni. Mindig tudta. A második mellékágnál jobbra, a bedőlt fűz után kicsivel. Ott sok a csuka. Mint rutinos tengeri medvék, ő kormányzott, befarolt, én a tatnál leengedtem a vasmacskát, kikötöttem magunkat, miképpen ő is kikötött máskor, valahol…

Katonákat vágott az ülődeszkán, rúd szalámit kínált hozzá, öblítőnek kakaót. Récék somfordáltak el a csónak mellett, illedelmesen néztek felénk, tán még biccentettek is egyet, aztán elnyelte őket a sűrű. A múlt. Mikor is volt, kopott naptár, sárga idő, elmúlt rég.

 Jártunk bozótba, terelni, várni. Télvíz idején kereplőmmel sétáltam a nálam fél fejjel magasabb gazosban. Csenderesbe bóklásztam, mikor nem volt meg a disznó a rálövés helyén. Zsigerelésnél lábat fogtam, azt mondta, ez szükséges a férfivá érésemhez. Nekem sem kellett több, fogtam hát a lábat.

Cigarettafüstben ittam almalevelemet, amíg ő a pultosnővel diskurált. Semmi tét, inkább a flört iskolapéldája. Öreg bútordarabok támasztották minden irányba a falakat, harsány és szótlan egyveleg vett körül, de valahogy romlott volt. Érezni lehetett a tekintetükben. Rajta is.

Ó, mennyi makett, puzzle és festés. A pepecselés és aprólékosság nagymestere. Azt tudta. Parányi ujjaimmal fogtam az ecsetet, s kényem-kedvemnek eleget téve tettem, amit művészetem akkor diktált. Kaptam a kezemre. Sosem vert, csak a szavaival. De azoktól féltem. Mint eredendően mérnökember, elkerülhetetlenül erőltette a számmisztika varázslatos világát, ami számomra épp annyira volt idegen, mint őneki a család. Ha most jellemezni kellene, azt mondanám: a magányos farkas. De talán csak egy elveszett lélek, akit útvesztőkbe csalt a sikerrel járó naivitás. Nem tudom, de azt igen, hogy szerelmes volt. Az italba és belém. Mi voltunk neki. De ezek szerint a másikat mégis valamennyivel jobban szerette nálam.

Megismertette velem első szerelmemet, mi máig húzódik pelenkás korom óta. Família hotel, Balatonboglár. Az üdülő parti kövein ücsörögve a spiccbotommal, pirospaprikába gyúrt megnedvesített kenyérbéllel a horgomon, megfogtam életem első halát. Aznap este másodmagammal fogtunk az üdülőnek annyit, hogy megtudtuk volna őket vacsoráztatni, kóstoltatni biztosan.

Robogón robogtunk kisutcákat szelve, megtanított irányítani, csak ő mindeközben elvesztette önmaga felett az irányítást. Egyik délután megálltunk az egyik utcában. Leállította a motort, felém fordult, és éreztem, hogy olyat akar mondani, amire még ő sem áll készen. Nemigen láttam félni, akkor a szemében mégis megtompult az élet fénye. Azt kérdezte, fogom-e szeretni, ha ő nem lesz. Nem értettem. Vagy nem akartam érteni. Azt feleltem, ő mindig itt lesz nekem. Megszorította apró praclim, leejtette a fejét, és olyat láttam, amit még őtőle sohasem. Sírt. Zokogott. Azt hiszem, ott döbbent rá hova jutott. Soha nem beszéltünk erről többé.

Elemiből való elballagásomon hamiskás boldogsággal bandukoltam a sorban. Valamiért nem tudtam örülni. Ő nem volt ott. Nem tudott eljönni, mondták. Én ezt természetesen azon nyomban magamra vettem. Napokkal később hívnak, hogy kórházba került. Gyenge az idegrendszerem, ezt jól tettetem, akkor azonban nem tudtam.

Róna utca, Uzsoki. Ő kókadtan fekszik a kórházi ágyon, vidám, igaz kissé sárgásan sápadt, de hát a kórházi koszt…tudjuk. Megborzolta fejem, leültetett maga mellé. Kórház szaga volt, utólag rájöttem az nem kórházszag. Négy nap múlva jöttem látogatóba ismét. Aludt. Nem volt szívem felébreszteni, tudtam, hogy az alvás a mindene. Mikor felálltam, székem nyikorgása keltette fel. Rám nézett bőrözött koponyájával. Nem tudott beszélni, csak magához intett, arra volt ereje. Kérdeztem hogyan van, de ő csak ingatta a fejét. Hosszasan nézett, opálos, üres szemekkel, amik álmatlan estéimen szürkülnek elő a sötétből. Nyitotta a száját, de szó nem hagyta el azt. Akartam tudni, tudok-e segíteni valamit, hogy jobb kedvre derítsem őt. Nem reagált. Akkora már nem láttam semmit. Mindent elmosott a könny, utólag ezt köszönöm is magamnak. Jobb így. Megsimította kézfejemet és lehunyta a szemét.

 Első csörrenésre felvettem a telefont. Egy idegen hang szólt bele, ettől felálltam a kanapéról. Nem szóltam, aztán kinyomtam. Lassan visszaültem a kanapéra. Leeresztettem mindkét kezem, mint két élettelen rongyot.

Búcsúzni kellett, de nem volt mit kisírnom. Körülöttem mindenki engem figyelt, hogy én miképpen érzem az érezhetetlent, és hogyan dolgozom fel a felfoghatatlant. Nem értettem, hisz’ nem történt semmi. Ez csak átmenet. Rövidke utazás, ami éppoly jó, mint amiket mi együtt átéltünk. Kissé haragudtam rá, hogy engem nem vitt magával, de tudtam, ha visszajön kiengesztel. Nem engesztelt ki. Nem jött vissza.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak

A klímaváltozás miatt évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban költenek a madarak - derül ki az Ökológiai Kutatóközpont és a Milánói Egyetem közös kutatásából, amelyben az ökológusok csaknem 700 madárfaj költési adatait elemezték.

A Duna az innováció modellje lehet

Reinhard Wolf, az osztrák Raiffeisen Ware vezérigazgatója amellett érvel a Financial Times-nak adott interjújában, hogy új gondolkodásra van szükség. Közép-Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásának vezetője szerint a régió legzöldebb és talán legnagyobb, de egyben a legfejletlenebb infrastruktúrája is a Duna.

Tőzeg nélkül nincs jó minőségű termesztőközeg

A tőzeget korábban több európai ország fűtőüzemében alkalmazták a barna szénnel felérő fűtőértéke miatt. Az 1950-1960-as évektől vált a kertészeti ágazat fontos termékévé számos pozitív tulajdonsága miatt. Ezekről és további alkalmazhatóságáról Aradi Lászlóval, a Pindstrup kelet-európai képviselőjével beszélgetett Halmos B. Ágnes, a Kistermelők Lapja főszerkesztője az MMG direkt legutóbbi adásában.

Több mint száz dámlapátos esett Gúthon

A megszokotthoz képest később kezdődött és novemberre is áthúzódott idén a dámbikák barcogása, jó eséllyel október 10-e után lehetett barcogó bikára vadászni a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészetének területén. A szárazság miatt a tényleges trófea-súly jellemzően elmaradt a becsült súlytól, ezért a szakemberek úgy határoztak, hogy a visszarakás jeleit nem mutató, kapitális agancsú bikákat nem hozzák terítékre.

Tanulmány is alátámasztja: ha szereti a macskáját, tartsa bent!

A macskák számára a szabadtéri lét számos veszélyt rejt: sokféle betegséget elkaphatnak, elüthetik vagy megölhetik őket, de ők maguk is veszélyt jelentenek a vadonélő állatokra, különösen a kistestű állatokra.

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” - Egyesek szerint a fürj haszon-, mások szerint hobbiállat

Akár ez a Kazinczy-idézet is lehetne a mottója annak a két fürjtenyésztőnek, Budai Attilának és Pancsira Lászlónak, akiknek szenvedélyük a fürjtartás, valamint a fürjtojásnak, ennek a minőségi élelmiszernek az előállítása.

Szombaton lesz a Vadlúd Sokadalom Tatán

Magyarország legnagyobb télköszöntő madárfesztiváljára, a Vadlúd Sokadalomra várják az érdeklődőket szombaton Tatán.

Válasszuk a hazai halat karácsonyra!

A halászati ágazat már javában készül a karácsonyi szezonra, a hazai haltermelés közel 40%-a ilyenkor kerül az asztalra. Idén is kiváló minőségben, nagy választékban lehet majd friss halhoz jutni – hívja fel a figyelmet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL).

Erdészeti kutatások története, helyzete és perspektívái a Magyar Tudomány Ünnepén

Az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának eseményén az elmúlt időszak legfontosabb kutatási témáit és eredményeit mutatták be Az erdészeti tudományok története Magyarországon címmel megjelent kötet mellett, melyben a szerzők összegyűjtötték 1897-től, az önálló Erdészeti Kísérleti Állomás megalapításától kezdve a legfontosabb kutatási témákat és eredményeket.

Vadcseresznyék a Bakonyban

A vadcseresznye nyáron elvegyül az erdő fái között, csak az élesebb szemű természetjárók szúrják ki keresztben szalagos vörösesbarna kérgét. Tavasszal egy kicsit könnyebb a dolgunk, hiszen fehér virágú magas fája messziről virít. Igaz, ilyenkor sok apróbb termetű fehér bokor és fa virágzik, amivel össze lehet téveszteni.