0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Tóth Károly: Fényjáték

A fotózás már gyermekkoromban rendkívül foglalkoztatott, emlékszem, mindig én akartam fényképezni édesapám FED-II-es – abban az időben nagyon menő – analóg gépével. Misztikus fogalmak voltak akkor még a blende meg a záridő szavak, de lelkesen kísérleteztem velük.

„Székesfehérváron születtem, és a mai napig ebben a térségben élek, az itteni erdőgazdaságnál is dolgozom. A fotózás már gyermekkoromban rendkívül foglalkoztatott, emlékszem, mindig én akartam fényképezni édesapám FED-II-es – abban az időben nagyon menő – analóg gépével. Misztikus fogalmak voltak akkor még a blende meg a záridő szavak, de lelkesen kísérleteztem velük. Aztán jöttek az egyetemi évek, melyek alatt rengeteg új dolgot hallottam az akkor már félprofi Chinon gépeket használó évfolyamtársaimtól.

Majd kezdő erdőmérnökként, illetve családapaként szép lassan én is végigjártam a fotósok szamárlétráját az analóg, fix fókuszú gépektől a digitális bridge gépeken át a mostani reflex, illetve MILC készülékekig.

Hihetetlen sebességgel fejlődik a technika, és vele gyarapszik a felkészült fotósok száma is, így ma már nagyon nehéz valami teljesen újat, látványosat produkálni az egyre igényesebb célközönségnek.

A közösségi médiás, illetve kiadványban való megjelenések mellett indultam versenyeken is a képeimmel, és már dobogós hellyel is büszkélkedhetek. A cég rendezvényeiről, termékeiről készített fotóimmal pedig jó eséllyel találkozhattak Önök is. Szabadidőmben az állat- és a növényfotózás a kedvencem, különösen a változatos életmódú vízimadarak és a színpompás vadvirágok ragadnak meg természetes környezetükben.

Az egyik legnagyobb fotós élményem néhány éve a Fehér-tónál ért, amikor is darules közben felbukkant előttem egy rózsás flamingó. Ilyen madarat ugyanis idehaza, szabadban csak egyszer lát életében az ember, de szerencsére jókor voltam jó helyen.

A másik emlékezetes, itt bemutatott képem pedig a szokásos őszi,

a VADEX és Vadászkamara közös szervezésében zajló, CACT Vizsla Főversenyhez kapcsolódó trófeakiállításon készült Soponyán. A Nap foltokban törte át a felhőket, és a reggeli párás levegőben sávokban szűrődött a fény a lombok közé.

Úgy tűnik, a fotózás örökletes, mert Máté fiam még nálam is nagyobb lelkesedéssel veti bele magát a pillanat, a fények varázsának világába, én meg csak irigykedem a képei láttán, de úgy gondolom, ez így is van rendjén.”

Forrás: A Mi Erdőnk