0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Fordulók a körkarámban: befelé vagy kifelé?

Külföldön is nagy viták vannak arról a lókiképzők körében, hogy kifelé vagy befelé forduljon-e a ló, ha szabadon dolgozunk vele a körkarámban. Ahogy mindennek, ennek is van jelentése és jelentősége.

A Monty Roberts-módszer egyik legértékesebb eszköze a csatlakozás, ami röviden összefoglalva egy kapcsolatfelvétel a lóval. Valójában életünk végéig gyakorolni kell ahhoz, hogy jól csináljuk.

A csatlakozás egy gyakorlat, aminek során minimum kétszer meg kell fordítanunk a lovat. Azért írom, hogy minimum, mert lehet több forduló is, ha a kommunikáció úgy kívánja, de ez a cikk most nem erről szól.

A fordulók lényege az, hogy a ló mindkét szemével meg tudja figyelni a helyzetet és minket.

Erre azért van szükség, mert a lovak agyféltekéi között csekély az információáramlás – maximum 20-30% –, ami a látásukból is adódik, tehát amit a jobb szemmel megnéznek, annak az információnak a legnagyobb része csak a jobb agyféltekében tárolódik. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, a bal szemükkel is meg kell nézniük az adott szituációt, embert vagy tárgyat.

Biztosan minden lovas tapasztalta már azt, hogy például levesz magáról egy kabátot lovaglás közben és azt leteszi a pálya szélén, majd ellovagol mellette jobb kézen minden gond nélkül, ám amint átmegy bal kézre, a lova úgy tesz, mintha akkor látná először a kabátot.

Ez nem amiatt van, mert a ló „buta”, hanem azért, mert csak a jobb oldal tárolta el a kabát képét. Ezért kell tehát egyrészt mindent megmutatni mindkét „félnek”, illetve ezért is kell a körkarámban fordulót kérni csatlakozáskor.

Én a csatlakozás során mindig kifelé fordulóra törekszem. Ennek több oka van.

Az első a biztonság, hiszen ha a ló elfelé fordul tőlem, akkor nem is indul meg felém. Sokan mondják, hogy „jó, igen, de így viszont megrúghat”. Ha valaki jól helyezkedik, akkor ez nem fordulhat elő ebben az esetben. A második egy bizalmi kérdés, hogy a ló beenged-e engem egy pillanatra a vakfoltba a háta mögé. Egy nagyon félős ló, amelynek csekély tapasztalata volt az emberrel, vagy éppen hogy sok rosszat átélt már, biztosan szembe fog fordulni. Ezt az első pár alkalommal szoktam hagyni, és az a tapasztalatom, hogy ahogy nő a bizalom, úgy megengedi a ló magának azt is, hogy elforduljon tőlem. Azok a lovak, akik bizonytalanok, és ebből a bizonytalanságból vagy dominanciából adódóan el akarják foglalni a helyemet a körkarám közepén, hajlamosak befelé fordulni és elindulni az ember felé. Ez nagyon veszélyes tud lenni. Ezeket a lovakat mindig igyekszem kifelé fordítani, és nem engedem bejönni addig, amíg nem hívás pozícióban vagyok. Ahogy előző cikkemben írtam a szemkontaktus jelentőségéről (Pegazus 2022/3.), itt is meg kell említenem, hogy mindent a testpozíció, illetve a szemkontaktus határoz meg. Tehát azt is, hogy egy ló kifelé vagy befelé fordul-e. Ennél a pontnál mindenképpen szeretnék pontosítani.

Egy jól képzett lónak, ami tiszteli az ember kéréseit, tudnia kell kérésre kifelé és befelé is fordulni, ha csak lemozgatásról beszélünk, a körkarámban ennek ellenére én nem szeretek befelé fordulót kérni.

És ennek az az oka, hogy ha odahívom magamhoz a lovat a testbeszédemmel, majd abból továbbküldöm, akkor a lovak nagy része ettől frusztrált lesz, mert nehéz neki különbséget tenni. Sok olyan lóval találkoztam már, ami emiatt sunyítva jött az ember felé a forduló után, mert nem tudhatta előzőleg, hogy továbbküldés vagy pedig dicséret lesz-e a folytatás.

A csatlakozás során pont ez az egyik lényeg, hiszen az egy párbeszéd, aminek szabályai vannak. A fordulók kifelé, tehát elfelé történnek az embertől, a behívásával viszont befelé hívom oda a lovat, a kör közepe felé. És itt van az a különbség, amit a ló könnyebben tud értelmezni.

De tulajdonképpen hogyan kell kérni a kifelé fordulót? Ha a ló jobb kézen megy, akkor a cél a ló jobb szemének elküldése úgy, hogy átlépem az egyensúlyi pontot, az én testem síkja párhuzamos marad a lóval, a futószárat megemelve segítem a blokkot és „eltolom” magamtól a jobb szemet. Ezt a mozdulatsort az 1., 2. és 3. képeken lehet megfigyelni.

Ha nem adok elég teret, akkor a ló gyorsítani fog a szűkülő hely miatt, ami a nyomásba dőlés miatt következik be.

Ha elkezdek hátrafelé lépkedni a forduló előtt, akkor a ló elkezd befelé fordulni, mert teret nyitottam a vállammal és a testemmel. Ez a mozdulat a 4. képen látszik.

Ha minden mozdulatom helyesnek tűnik, de a ló valamiért befelé kezd el fordulni, akkor azt mindig megpróbálom korrigálni úgy, hogy abban a pillanatban, amikor elkezd befelé fordulni, én visszalépek hajtó pozícióba, majd a teret kihasználva újra leblokkolom a lovat és kifelé fogom tudni fordítani. Van olyan eset, amikor egészen lépésig le kell lassítanom a lovat ahhoz, hogy ne rohanjon bele a fordulóba és sikerüljön kifelé fordítanom.

Összefoglalva tehát egy egyszerű fordulóból is lehetnek olyan problémák, amikor a ló frusztráltan közelít az ember felé, amit nagyon könnyű úgy értelmezni, hogy „támadni akart”. Ilyenkor, ha az ember nem ismeri fel a helyzetet és nem megfelelően reagál, akkor kialakíthat a lóban egy nem kívánatos viselkedést, ami nagyon sok területre kihat a későbbiekben.

Ahogy mindig, az egyértelmű kommunikáció a legfontosabb, miközben szem előtt tartjuk az adott lovat.

Pataky Kata

Forrás: Pegazus