0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Új almafajták allergiásoknak

Néhány év múlva hivatalosan is elismert, allergiások által is fogyasztható almát lehet majd az élelmiszerboltokban vásárolni több németországi kutatóhely ötéves együttműködésének eredményeként.

Az Osnabrücki Főiskola, a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) és a berlini Charité egyetemi klinika kutatói dolgoztak együtt, az Alsó-Elba menti nemesítők szövetségének (Züchtungsinitiative Niederelbe, ZIN) bevonásával. A kutatással két allergénmentes almafajtát sikerült kifejleszteni. Az eredmény máris komoly elismerést kapott, az Európai Allergiakutató Alapítvány (ECARF) első ízben ítélte oda tanúsítványát almafajtának.

Ezt a jelzést csak allergénmentes termékek és szolgáltatások kaphatják meg.

A siker a különböző szakterületekről érkező kutatók szakértelmén alapszik. Az új almafajták nemesítője, Werner Dierend, az Osnabrücki Főiskola gyümölcstermesztési tanszékének vezetője szorosan együttműködött az Alsó-Elba menti nemesítők szövetségével, a tudósok több mint 700 almafajtához fértek hozzá a ZIN nemesítési programjából. Mivel köztudott, hogy a fajták allergizáló szintje eltérő, nagyon bíztak abban, hogy a nagyszámú fajtagyűjteményben találnak egy vagy esetleg több „allergiamentes” fajtát, fogalmazott Werner Dierend. A következő lépésben az osna­brücki mintákat a müncheni kutatókhoz küldték, ott elemezték az almát az allergének szempontjából.

Jelenleg négy, almában előforduló allergéncsalád ismert, ezek közül kettő kevésbé fontos.

Észak- és Közép-Európában, valamint Észak-Amerikában az almára allergiások többsége a Mal d 1 allergénre reagál, ennek a fehérjének nagyon hasonlít a molekulaszerkezete a nyírfa pollenjében található Bet v 1 allergénhez. Wilfried Schwab, a Müncheni Műszaki Egyetem biotechnológia-professzora szerint ez azt jelenti, hogy a nyírfapollenre allergiás emberek gyakran tapasztalnak almaevés során is kellemetlen mellékhatásokat. Ezenkívül a d 3 allergén az, amely elsősorban a Dél-Európában élők almaallergiájáért felelős.

ZIN 168 és ZIN 186

Az Alsó-Elba menti nemesítők szövetségét 2002-ben hét fiatal gyümölcstermesztő kezdeményezésére, majd további 170 másik gyümölcstermesztő és -kereskedő csatlakozásával alapították, hogy új regionális almafajtákat hozzanak a piacra.

A két allergénmentes fajta a ZIN 168 és ZIN 186 nevet viseli.

Mindkettő gyümölcse piros héjú, nagyméretű, kemény és ropogós húsú, édes, lédús és ízletes. A kutatók bizakodóak, hogy a két „allergiabarát” alma 2025-ben már a szupermarketek polcaira kerülhet.

Wilfried Schwab és csapata összesen 700 minta Mal d 1-tartalmát mérte. A különösen alacsony allergéntartalmú almafajtákat Karl-Christian Bergmann és csapata tesztelte: orvosi felügyelet mellett az almaallergiások először 30 gramm, majd 100 gramm friss almamintát fogyasztottak el. Ezután háromlépcsős skálán értékelték a jellegzetes tüneteket, mint a viszketés, a szájbizsergés, valamint az ajkak, a nyelv és a szájnyálkahártya duzzadásának súlyosságát.

Az első évben 19 ZIN-fajtát teszteltek, a következőben 22 fajtát, de ebből 17-et már másodszorra.

Kiderült, hogy a vizsgált ZIN-fajták egy részét jobban tolerálják a tesztalanyok, mint például az allergiabarátnak minősített Santana fajtát, amelyet kontrollként használtak. Mivel a fajtán kívül más tényezők is hozzájárulnak az allergia kialakulásához, és az almaallergiások reakciója is egyéni, az ilyen vizsgálatokat több évben meg kell ismételni.

A részletes vizsgálatok ellenére egyelőre úgy tűnik, nem lehet teljesen allergénmentes almát kifejleszteni, azonban egy valódi allergiabarát alma sokak számára jelenthet megoldást.

A projektet a szövetségi agrárminisztérium mintegy 385 ezer euróval támogatta a német Mezőgazdasági Innovációs Partnerség (DIP) innovációs támogatását célzó program keretén belül. Thomas Engelke, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Ügynökség munkatársa szerint a kutatás kezdetben egyáltalán nem ígérkezett sikeresnek.

Az allergén analitikai meghatározása ugyanis lényegesen nehezebbnek bizonyult, mint azt az előzetes vizsgálatok alapján várták, ezért a tervezettnél kevesebb mintát lehetett elemezni, sőt a projekt rövid idejű megszakítása is felmerült.

Azonban a projekttámogatóval szoros együttműködésben megtervezték a szükséges változtatásokat, és a kutatási időt az eredeti 36 hónapról 65-re hosszabbították. Az erőfeszítések és a projekt szponzorának támogatása végül sikerhez vezetett.

Forrás: Kertészet és Szőlészet/hs-osnabrueck.de