0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 21.

Új állatfajták: korábban létrejöttek, ma létrehozzák őket…

Rákossy Zsigmonddal, a székely nyúl megalkotójával beszélgettünk egy új kisállatfajta kialakításának módszereiről, ezzel kapcsolatos tapasztalatairól és a kisállattartás helyzetéről, ami Erdély területén is igen hasonló a magyarországihoz…

A Csíkpálfalván élő Rákossy Zsigmond állatorvos annak a nem régi fajtának a kitenyésztője, amely mára igen nagy népszerűségnek örvend. A székely nyúl története évekkel ezelőtt kezdődött, és a kilencedikes tankönyvben a borsó keresztezéséről szóló leckerésszel indult. Ekkor kezdett érdeklődni a genetika iránt, látva, hogy ez is az alkotás egyik ága, hiszen megalkotni sok mindent lehet, akár egy új fajtájú élőlényt is…

A szakember szerint a tenyésztés, egy új állatfajta kidolgozása nem más, mint színtiszta matematika és fajtakeverés – ami láthatóan jól sikerült.

A székelynyúl-tulajdonosok tapasztalatai szerint e fajtának nagyon jó az ellenálló képessége, emellett szapora, ami a fajta megalkotója szerint azzal magyarázható, hogy „a kontraszelekció még nem puhította el őket”, rusztikusan nevelkednek, azaz olyan módon, mint őseink idejében. A túlzottan pátyolgató tartásmóddal le lehet rontani bármelyik fajtát, mert a „kicsempézett, fertőtlenített istálló, a gyógyszerek, antibiotikumok, tápok, amelyek széltől, hidegtől óvják az állatokat, megakadályozzák a természetes szelekciót, amelynek következtében felhígul a fajta – hangsúlyozta a szakember egy korábbi interjúban. Rákossy Zsigmondot most a fajtakialakítás műhelytitkairól kérdeztük.

Ön a saját nyúlfajtáját megtervezte, de régebben hogyan alakultak ki állatfajták? Feltételezem, nem feltétlenül tudatos fajtakialakítási célja volt a tenyésztőelődöknek, hanem kiválogatták a szép, szapora, vagy valamiért előnyös tulajdonságú egyedeket.

– Bár nem vagyok kellőképpen jártas az állattenyésztés történelmében, úgy gondolom, hogy régen elsősorban a hasznos tulajdonságok alapján szelektáltak, illetve az időnként felbukkanó új színek, rajzolatok, különleges jellemvonások váltak népszerűvé és rögzültek egymástól elszigetelődő tájegységeken.

Ezekből fokozatosan különböző típusok alakultak ki, később pedig már elindult a tudatos szelektálás, nemesítés, fajtásítás.

Régen mennyi idő alatt alakulhatott ki egy fajta, amikor kevésbé ment tudományos alapon a kialakítása?

– Nyilván sokkal egyszerűbb napjainkban tenyészteni a mendeli- és populációgenetika ismeretében, mint évszázadokkal ezelőtt empirikus módszerekkel. Ugyanakkor egy fajta létrejöttének időtartama nagyban függ az adott állatfaj generációs intervallumától, szaporaságától is. Szarvasmarhát, lovat tenyészteni sokkal időigényesebb, mint nyulat, vagy baromfit. Az első rex típusú nyúl például 1919-ben látott napvilágot, és 1925-ben már Európa-szerte elismert fajta volt, míg egy szarvasmarhatípus akár több évszázadon keresztül is formálódott, majd még évtizedekig szelektálták, mire elismert fajtává válhatott.

Mitől fajta egy fajta, mik a követelmények, mennyiben kell eltérjen más hasonló fajtáktól?

– A fajta olyan fajon belüli egységes jellegű, nagy létszámú állatcsoport, mely a faj többi egyedétől eltérő morfológiai, szervműködésbeli és termelési tulajdonságait hasonló környezeti adottságok között fenntartja és megbízhatóan át is örökíti.

Nyulak esetében egy fajtának minimum három meghatározó karakterisztikában kell különböznie az összes ismert fajtától ahhoz, hogy önálló fajtaként tekinthessünk rá.

Mi napjainkban egy fajta elismertetésének a menete?

– Az új fajták elismertetésének jogi háttere tapasztalatom szerint országonként, fajonként változhat. A székely nyulak elismertetése Romániában viszonylag könnyen ment, mindössze néhány kiállításon kellett bemutatni, megmérettetni a fajtát, majd át kellett adnunk a származást dokumentáló regisztereinket az Országos Fajtanemesítési és Szaporodásbiológiai Hivatalnak, majd néhány hét múlva már jött is az elismervény.

Régen jóval többen foglalkoztak házkörüli kishaszonállatok tartásával (baromfi, galamb, nyúl…). Az, hogy az utóbbi évtizedekben számuk megcsappant, feltehetően azt is jelenti, hogy jóval kevesebb új fajta alakul ki, hiszen – főleg galambokból – a magyar fajták között vannak olyanok, melyek egyedszáma már nagyon alacsony. Esetenként úgy tűnik, nem hogy fajták nem nagyon jönnek létre, hanem már az is probléma, hogy a meglévő fajták fennmaradjanak. Mi erről a véleménye?

– Sajnos a kisállattenyésztés tényleg egyre inkább visszaszorul. A környezetemben lévő tenyésztői egyesületek taglétszáma is folyamatos csökkenést mutat, ami nyilván az állatok számának csökkenésével is együtt jár, ennek ellenére a fajták eltűnésétől szerintem még nem kell tartani.

Új mutációk, új ötletek továbbra is lesznek, melyek alapján akár újabb fajtákat is létre lehet hozni, de míg régen az új fajtákra ténylegesen szükség volt, addig napjainkban a hibridek minden termelési igényt lefednek, kielégítenek, így az új fajták létrehozása elsősorban esztétikai síkon, amolyan műalkotásként értelmezhető.

Tudomása szerint, jelenleg nyúlban, baromfiban vagy galambban folyamatban van új fajták kialakítása, elismertetése?

– Jelenleg nem tudok ilyen irányú próbálkozásról Románia területén. Mi dolgozunk ugyan a székely viador baromfi kitenyésztésén, de még évekre vagyunk az elismertetéstől.

Honnan jött az ötlet, hogy fajtakialakítás témában írja diplomamunkáját, és létrehozzon egy saját nyúlfajtát?

– Mindig is szerettem nyulat tartani, illetve a mendeli genetikát már középiskolás koromban is nagyon érdekesnek találtam. A diplomadolgozatom megírásakor kézenfekvő volt ezeknek az érdeklődési területeimnek az összevonása. Először csak egy új színváltozat létrehozása volt a cél – a helybéli parlagi populációban fellelhető színek segítségével –, a fajta ötlete csak később született meg bennem.

Ön mi alapján, milyen céllal alakította ki a székely nyulat?

– Egy olyan közepes testméretű, ellenálló, rusztikus fajtát akartam kitenyészteni, amely a háztáji gazdaságokban mint húsnyúl is megállja a helyét, emellett egyedi, esztétikus küllemmel is rendelkezik.

Ugyanakkor azt is szerettem volna bebizonyítani, hogy Székelyföldön is lehet új fajtákat létrehozni, nem kényszerülünk minden tekintetben a külföldről behozott fajtákra, a folyamatos importra.

A székely nyulat mikor ismerték el önálló fajtaként, és hány évbe tellett a kitenyésztése?

– 2010-ben kezdtem el az első keresztezéseket az új színváltozat létrehozásának érdekében, és 2016 tavaszán kaptuk meg a fajtát elismerő okmányt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumtól.

A különböző színváltozatait is figyelembe véve, milyen fajták szerepelnek a székely nyúl ősei között? Milyen sorrendben alakította ki a színeket?

– Az első fekete szallanderek létrehozásához még szinte kizárólag helybéli, csincsilla, fekete és sárga színű parlagi nyulakat használtunk, majd a havanna szallander szín megalkotásához már óriás kosorrú és havanna színű német tarka óriás is került a képletbe. A kék szallanderek kitenyésztéséhez bécsi kéket és kék mecklenburgit használtunk. A lila szal­lan­derhez már nem volt szükségünk újabb allélokra, ezt a színváltozatot a kék és havanna szallanderek keresztezésével hoztuk létre.

Először a fekete szallander alakult ki, majd ezt követően közel egy időben a kék és a havanna szallander, végül pedig a lila szal­lander.

Vannak további tervei a fajta újabb színváltozatának létrehozásával?

– Újabb színekre nincs esély, hiszen a szallander színcsalád genetikai lehetőségeit kimerítettük, újabb színcsaládot pedig nem szeretnék bevonni, mert az túl sok új színváltozattal járna, és nagyon megosztaná a fajtát.

Hogyan kell elképzelni a fajta kialakítását? Elképzelte hogyan nézzen ki a „tervezett” nyúl, és a különböző meglévő fajtákat addig és olyan szülői összeállításban tenyésztette, majd szelektálta, amíg megszületett a végeredmény?

Januári lapszámunkban Árkossy Beatrix, a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetségének titkárságvezetője és Korózs András, a szervezet elnöke lapunknak elmondták, hogy napjainkban is hoznak létre világszerte újabb kutyafajtákat, melyek önálló fajtaként való elismertetései folyamatban vannak. Arról is szó esett, hogy a nagy fajtaválasztéknak köszönhetően a kutyafajtákból könnyű választani, akár egy garzonlakásba, akár egy tanyára keres valaki társállatot maga mellé, ám a kishaszonállatok és azok díszváltozatai (díszgalamb, díszbaromfi, nyúl) iránti érdeklődés azért csökkenhet, mert azok sokkal érzékenyebbek a tartási körülményekre.

– Pontosan. Először a fejemben alakult ki az új fajta „tervrajza”, majd konkrét keresztezésekkel igyekeztem elérni a célt. Minél több génnel dolgozom, annál nehezebb elérni a kívánt eredményt, és annál nagyobb a szórás is az utódok között, amelyeknek nagy részét természetesen ki kell szelektálni.

Hány nemzedék alatt alakult ki a székely nyúl?

– A kezdetektől az első hivatalos bemutatóig eltelt hat év alatt nyolc-kilenc nemzedék futott le, de természetesen az elismervénnyel nem ér véget egy fajta tenyésztése. Azután is folyamatosan javítgatunk, csinosítgatunk a fajtán.

Jelenleg az első szallander színű bakomnak a tizenötödik generációs leszármazottjánál tartok.

Mennyi egyeddel érdemes nekiindulni egy új fajta kitenyésztésének, hogy mire elismerik a fajtát, annyi egyede legyen több vérvonalból, hogy a beltenyésztés elkerülhető legyen?

– Én folyamatosan 15-20 anyanyúllal és 5-8 bakkal dolgoztam, de így is elkerülhetetlen lett volna a beltenyésztési leromlás, ha időnként cseppvérkeresztezés formájában nem frissítek az állományon egy-egy idegen bakkal. Természetesen, így is volt rokontenyésztésre példa, de csak olyan mértékben, ami még nem indított be káros folyamatokat. Jelenleg meg már van annyi székely nyúl a nagyvilágban, hogy egy kis odafigyeléssel elkerülhető a szoros rokontenyésztés.

Mi a fajta sikerének a titka, mitől lett rövid időn belül népszerű?

– Úgy gondolom, hogy sikerült valami olyat létrehozni, ami egyszerre szép is meg haszonállatként is beválik.

Saját tapasztalatom és a visszajelzések alapján is kijelenthetem, hogy jó anyai tulajdonságokkal rendelkező, jó növekedési erélyű és viszonylag rezisztens fajtáról van szó, amely ráadásul egyedi színvilággal is rendelkezik.

És valószínűleg az sem mellékes, hogy sokak számára ez egy olyan fajta, amit igazán magukénak érezhetnek és amelyre büszkék lehetnek.

Megéri fajtát létrehozni anyagilag, erkölcsileg, egyéb okból?

– Erkölcsileg, morálisan számomra mindenképp megérte. Nekem gyermekkori vágyam volt egy új fajta létrehozása, és hatalmas élmény, hogy ez ilyen rövid idő alatt sikerült, ráadásul népszerű is lett a fajta. Anyagi értelemben nem beszélhetek sikerről, de nem is ez volt a cél, ez szerintem nem is lehet reális elvárás. Számomra az új fajta kitenyésztése műalkotás, az önkifejezés egy módja, és nem üzleti vállalkozás.

Ha jól tudom, más állatfajok fajtatenyésztésével is foglalkozik. Mely fajok ezek, és mik a célok velük?

– Jelenleg a számomra legizgalmasabb projekt a székely viador baromfi kitenyésztése, ami egy izabella színű, kopasznyakú, viador típusú, de lábtollas szárnyas lesz. Egy-két éven belül talán már lesznek kiállításokon bemutatható példányok is.

Emellett fekete berke juhokat tenyésztek, amely az egyetlen őshonos fajtánk, de az elmúlt években a kihalás szélére került, és csak nagy erőfeszítések árán sikerült egy nukleusz nyájat összeállítanunk belőlük.

Néhány éve támadt a gondolatunk, hogy a juhaink mellett létjogosultsága lenne egy saját pásztorkutyafajtának is, így nekiláttunk a bajuszos székely pásztorkutya kitenyésztésének is.

Forrás: Kistermelők Lapja