
Korábban a gödöllői Szent István Egyetemen agrárpolitikával és agrárinformációs rendszerekkel foglalkozó tantárgyat oktatott, és véleménye szerint az agráriummal kapcsolatos bármilyen tudományágban megmutatkozó eredmény célja, hogy hasznot hajtson a gazdálkodóknak és az agrárpolitikának egyaránt.
– Napjainkban a tudomány fejlődésével nagy lehetőségek előtt áll az ágazat.
– mondja Kapronczai István.
– Az index görbéjén jól látható, hogy 2007 után az agrártermékek árai jelentősen emelkedtek, majd erős volatilitás jellemezte az árindexet. Az elmúlt hónapokban – döntően az orosz–ukrán háború következtében – drasztikus áremelkedést jelez a mutató. Ezt az áremelkedést az agrárium szempontjából jó adottságú országoknak, mint amilyen Magyarország, ki kellene használnia. Ez az ország 20 millió ember ellátására képes, míg jelenleg megközelítőleg 12 milliónak termelünk élelmiszert – vallja a szakember.
A 2021-től kezdődő új költségvetési ciklusban az EU jelentősen – 80 százalékra – emelte a II. pillérhez kapcsolódó nemzeti társfinanszírozás lehetőségétét. A Magyar Kormány élt ezzel a lehetőséggel, így a hétéves ciklusban közel 4500 milliárd forint elköltésére lesz mód. A 80 százalékos társfinanszírozásból származó anyagi forrást, egy kidolgozott stratégia mentén hasznosan kell elkölteni.
„Ez egy olyan lehetőség, ami az elmúlt ötven évben nem volt, és a rákövetkező ötvenben sem lesz” – teszi hozzá Kapronczai István.
A felsőoktatási képzés kapcsán elmondta, a fiatalok bár jóval inkább kiaknázzák a technika nyújtotta lehetőségeket, mint az idősebb generáció, de még így is van hová fejlődniük az ifjú magyar gazdáknak.
A technológiában hatalmas lehetőségek rejlenek, aminek megismertetésében rendkívüli szerep van az oktatásnak. Miként a szaklapoknak és a tudományos szakmai publikációknak is a feladatuk, hogy napjaink technológiai témáit terjesszék, ismertessék. És ugyanilyen fontos a szakmában a közösségi lét, az egymással való kommunikáció, tapasztalatcsere, egyszóval az információáramlás – véli a szakember.

Véleménye, hogy a gazdaságokat működtető családok sarjai sok esetben új kihívásokra vágynak, ezért elhagyják szüleik szakmáját. Azok a fiatalok pedig, akik gazdálkodni szeretnének, de nem örököltek gazdaságot, nincs elegendő tőkéjük ahhoz, hogy belekezdjenek a saját gazdaságuk működtetésébe.

