Talajban nem válogat, a homokostól az agyagosig megél, de a jó vízelvezetés fontos a számára. Hasonlóképp a talaj kémhatása is elég tág határok közt mozoghat a kissé savanyútól a lúgosig. Szárazságra nem érzékeny és a gyökerén élő nitrogénkötő baktériumoknak köszönhetően a kevés tápanyagot tartalmazó talajokban is szépen fejlődik, ráadásul a szomszédos növényeknek is juttat nitrogént. Sövénynek is alkalmas, mert elég gyorsan nő, és sűrű, gömbölyded bokrot alkot. Kicsúcsosodó ovális levelei 5 cm hosszúak, fényes sötétzöldek, a fonákukat pedig ezüstös pöttyök és barnás pikkelyek borítják. Mínusz 20 °C-ig hidegtűrő, ha ennél is hidegebb van, gyökérről képes megújulni.
Nagyon szeretik a méhek és más beporzó rovarok. Termése körülbelül 1,5-2 cm-es, kissé megnyúlt, élénkpiros bogyó, és mert hosszú száron lóg, valóban hasonlít a cseresznyéhez. Már a második évben terem. Részben öntermékeny, vagyis egyetlen bokor is hoz termést, de érdemes két fajtát ültetni belőle.
A gyümölcsében sok az A-, E- és C-vitamin, a likopin, ráadásul zsírsavak is vannak benne, ami ritka a gyümölcsök közt. Jelenleg is vizsgálják a rákellenes hatását, az viszont biztos, hogy csersavtartalmú levele hasmenés kezelésére alkalmas.
Kissé zselés állagú, lédús, de éretlenül nagyon fanyar. Egy nagy magja van, ami ugyancsak ehető és gazdag forrása a növényi zsíroknak és fehérjéknek. Júliusban szedhető, de a termése két hónapig is a bokron marad, a madarak nagyon kedvelik, nem biztos hogy meghagyják addig, amíg rászárad az ágra..