0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Maradjunk a piros ribiszkénél

A klímaváltozás miatt a hazánkban termeszthető növények köre is változik. Mediterrán gyümölcsöket tudunk nagyobb biztonsággal fenntartani a kertben, másoktól viszont meg kell válnunk. Az egyik ilyen növény a hűvös, párás időt kedvelő fekete ribiszke, de megmaradhat még a kertekben a piros és a fehér ribiszke.

A ribiszkefajok az északi féltekén elterjedt növények, hazánkban is él vadon fekete ribiszke liget- és láperdőkben, valamint havasi ribiszke az Alpok alján, szikla és szurdokerdőkben. Mindkettő természetes állományai védettek.

Napfényes, de nem túl forró termőhelyet igényel a piros ribiszke, ezért manapság inkább félárnyékba érdemes ültetni a töveket.

Télálló, de áprilisban nyíló virágaiban kárt tehetnek a tavaszi fagyok. Talajban nem válogat, agyagos és homokos talajokon is megél, de a mérsékelten nedves, középkötött, mély termőrétegű talajok a legkedvezőbbek a számára, 15%-nál alacsonyabb mésztartalommal. A talaj klórtartalmára is érzékeny, nem tűri a pangó vizet.

Körülbelül 1-1,5 m magas bokor alkatú növény, a cserjetörzsön kialakuló járulékos rügyekből jól megújul a bokra. Ültetéskor érdemes 8-10 cm-rel mélyebbre helyezni, mint a faiskolában volt: a koronavesszők alsó részeit fedje a föld, ezzel elősegítjük a bokrosodását. Több bokor esetén az ajánlott sor- és tőtávolság 2,5-3 x 1,5-2 m, de újabban sövényszerű művelést is ajánlanak, akkor támrendszer mellé 3 x 0,6-0,7 m-re telepítsük. Sövényhez az ültetés után 50 cm magasságban visszametsszük a növényeket, a cél az, hogy a sövény vázát alkotó 2 erős, párhuzamos hajtás fejlődjön ki, majd azokon alakítjuk ki a termővesszőket.

A vezérrel konkurens, valamint az elöregedett (2-3 évesnél idősebb) gallyakat kell rendszeresen levágni, nyáron pedig zöldmetszéssel lassítani a növekedést, olyankor az egyéves hajtásokat vágjuk vissza, így azokon több termőrügy képződik.

Az erőteljes növekedésnek köszönhetően körülbelül 2 m magas sövényt tudunk nevelni.

Egy bokron 8-10 erős fiatal hajtást célszerű meghagyni, hogy a fürtök és bogyók ne aprósodjanak el. A termőrügyek a termőnyársak oldalán, illetve a középhosszú vesszők alján fejlődnek. Szerencsére a piros ribiszke gallyazata nem hajlamos a felkopaszodásra, mert a rövid termőképletei több éven át életképesek. A ritkító metszést kora ősszel, esetleg szüret után végezzük el. Feltétlenül vágjuk ki a sínylődő, keveset termő vesszőket is, mert azokban valószínűleg az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyója rág.

A ribiszke nem utóérő, csak a teljesen érett fürtöket szedjük le, amikben minden bogyó beszíneződött. Figyelmet érdemel a ribiszke rosttartalma, ami főként pektinszármazékokból áll.

Savanykás ízét legnagyobbrészt a citromsavnak köszönheti, nagyságrendekkel kevesebb borkősavat és almasavat is tartalmaz. Sok C-, B1-,B2-, B6-, és E-vitamin van benne, továbbá A-vitamin és karotinoidok. Különösen sok káliumot, foszfort és kalciumot tartalmaz, mellettük magnézium, vas, cink, réz és mangán van még benne.

Hazánkban elég sok fajtája közül válogathatunk, magyar nemesítésű is van köztük. Aki nem akar permetezni, válasszon a lisztharmatrezisztens ribiszkék közül.

  • Fertődi hosszúfürtű: Magyar nemesítésű fajta, középkésőn, június közepétől érik. Erős vesszőkből álló bokra fölfelé tör, nem hajlamos az elsűrűsödésre. Bőven terem, nagyon finom ízű a gyümölcse, szép hosszú fürtje könnyen szedhető. Bogyója kisebb, mint a legismertebb ribiszkefajtáé, a holland Jonkheer van Tetsé. A talaj 10% fölötti mésztartalmára érzékeny, ezért nem termeszthető mindenütt.
  • Jonkheer van Tets: Június végén érleli nagy bogyójú, hosszú fürtjeit. Az idősebb ágakon fürtjei rövidebbek, rendszeresen metszeni kell. Bokra erőteljesen fölfelé törő növekedésű, igen bőtermő, fagyokra, betegségekre nem érzékeny. Hosszú ideje bevált ribiszkefajta, ami bárhol jól megél.

  • Rovada: Július végén érik. Tetszetős, nagy fürtű, nem pergő gyümölcsű holland fajta. Kifejezetten ellenálló a köszméte és ribiszke amerikai lisztharmatával szemben.
  • Detvan: Szlovák fajta, középidőben érik, bokra magas, erőteljes növekedésű, fölfelé törő. Bogyói nagyok, kimondottan nagy fürtjében 25-30 bogyó is lehet. Nagyon bőtermő. Szürkepenésznek ellenáll. Telepítésénél ügyelni kell, hogy a magasságával arányos sortávolságra kerüljön.
  • Tatran: Július végén érik, tulajdonságaiban nagyon hasonlít testvéréhez, a Detvanhoz. Fürtjei hosszúak, bogyói nagyok és nem érzékenyek a szürkepenészre. Igen bőtermő.
  • Rolan: Július közepén érő, igen nagy bogyójú, különösen hosszú fürtű fajta. Erős növekedésű a bokra.
  • Rovada: Július végén érik, ez is nagy bogyójú, szép holland nemesítésű ribiszke. Külön előnye, hogy betegségekre nem érzékeny.
  • Rosetta: Lisztharmattal szemben ellenálló holland ribiszke. Hosszú fürtökön nagy bogyókat érlel augusztus elején.
  • Blanka: Késői érésű, bőven és megbízhatóan termő fehér ribiszke. Fürtjei hosszúak, nagy, opálos-fehér, éretlenül fanyar bogyókkal. Bokra erőteljes növekedésű, szétterülő. Szlovák fajta.

 

Forrás: Kerti Kalendárium