Néhányan már megértették, hogy mennyire fontosak, de sokan csak ezután fognak rádöbbenni a jelentőségükre, mert annyira nyilvánvalónak tűnik a jelenlétük és a munkájuk eredménye, mint például az elektromosság. Mind „rácsodálkoztunk” már áramkimaradáskor, hogy milyen sok minden működik árammal. Tudjuk persze, mégis akkor tudatosul igazán, amikor nem tudjuk használni. A méhekkel hasonló a helyzet, egy kivétellel, mert ha a figyelmetlenségünk és érzéketlenségünk miatt eltűnnének a földről, akkor azt nem lehetne egyetlen gombnyomással helyreállítani.
Egy minta, ami sosem válhat követendő példává

Szecsuanban évtizedek óta nem láttak méheket, mert a profitorientált, laikus termesztés, a felelőtlen növényvédőszer- használattal karöltve minden méhet megbetegített. Számukra nem maradt más megoldás, mint a kéziporzás.
Fáradtságos, hosszadalmas és feleslegesnek tűnő feladatok, amelyek most az emberekre hárulnak, a virágporgyűjtéstől, a pollen virágokra történő masszírozásáig. Ez nagyon megnehezíti és megdrágítja a növénytermesztést.
A méhek mindezt önszántukból tették, hiszen legfőbb küldetésük, hogy virágport és nektárt gyűjtsenek, segítve a kolónia fennmaradását, tudtukon kívül óriási fajgazdagságot és termésbőséget eredményezve. A méhek nem dolgoznak ugyan ingyen, de az embereknek nagyon is megérte az alkalmazásuk. Mindenhol emberi erőre cserélni a méheket nemcsak drága mulatság lenne, de jóval kevésbé hatékony is. Ha egyáltalán találnánk olyanokat, akik szívesen elvégzik ezeket a feladatokat.
Néhány szó az ártalmakról
A méhek érzékeny lények, ugyanúgy megszenvedik a civilizációs ártalmakat, mint mi, emberek. Vírusok, baktériumok, atkák keserítik az életüket és a növényvédőszerek áradata sincs a hasznukra. Az élőhelyek fogyatkozása, valamint a monokultúrás termesztés terjedése szintén nem nekik kedvez, hogy a nem ionizáló elektromágneses sugárzás hatásairól már ne is beszéljünk.
Amikor aztán érzik, hogy közelít a vég, a kolónia biztonságát szem előtt tartva, elhagyják a kaptárt és sosem térnek vissza. A közel egy hónapnyi életük már nem a gondtalan méhecskeségről szól, hanem az életben maradásért folyó állandó küzdelemről és a gyötrelmekről.

Tiszteletreméltók és tudatosak
Életük első pillanatától fogva tudják, mi a dolguk. Többezer évnyi tudással ébrednek az életre, és azonnal neki látnak a küldetésük végrehajtásának.
Az emberekkel ellentétben, ők nem agyalnak sokat azon, hogy mik legyenek, mivel foglalkozzanak. A generációk óta beléjük kódolt utat járják be, a sajátjukat, méghozzá elégedetten, hitelesen és önazonosan. Mind együtt, egy közös cél megvalósításán is dolgoznak. Minden méh egy apró, de nélkülözhetetlen fogaskerék a gépezetben, így aztán minden veszteséget megéreznek.
A szemléletváltás után a legtöbbet a következő elvek figyelembevételével segíthetünk.
Méhlegelő
Tudják, mire van szükségük és azt is, hogy az hol található. Rengeteg alul értékelt növényt tüntetnek ki figyelmükkel, mert számukra az egyszerűség a legfontosabb, pontosabban hogy könnyen hozzáférjenek a táplálékhoz. Vannak persze olyan növények, amelyekhez őrülten vonzódnak, de alapvetően a legtöbb vadnövényért és kerti virágért hálásak, ha találnak benne virágport és nektárt.
Ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük, hogy ők a legjelentéktelenebb apróságokat is boldogan meglátogatják, mintha parányi szívecskéjükkel éreznék, hogy minden virág megérdemli a gondoskodásukat és szeretetüket. Egyiket sem szeretnék cserbenhagyni, egyről sem akarnak megfeledkezni, ezért életük végéig kitartóan látogatják őket.
Kissé különös az ízlésük, hiszen egyenesen imádják azokat a fajokat, amelyeket az ember haszontalannak (gyermekláncfű, búzavirág, pipacs, orvosi somkóró, lóherefélék, szöszös bükköny, egynyári tisztesfű) vagy kártékonynak tart.
A mezőgazdasági területekről és a kertekből is eltűntek a fontos táplálékforrást nyújtó vadvirágok, irtani kell a selyemkórót, az aranyvesszőt, a bálványfát, stb. Vajon létezik olyan megoldás, amivel mind jól járnánk?
Méhitató
A méheknek is szükségük van tiszta vízre, ezért ajánlott egy sekély rovaritatót kihelyezni, amit biztonságosan tudnak használni.
Rovarhotel
A magányos és a vadméhek ugyanolyan hasznosak, mint a háziméhek, hiszen mind végeznek beporzást. A nagy testű, erős méhek a nehezen hozzáférhető virágok becserkészésénél mérvadók. A készen kínált éjszakai szállás és a petéik lerakására alkalmas hely, olyan gesztus, amivel szintén a támogatásunkat fejezhetjük ki. Lényeges, hogy természetes anyagból legyen, elsősorban fából, vagy bambuszból, a műanyagféléket kerülni kell, mert befüllednek. A kialakításuknál figyelni kell még arra, hogy védettek legyenek a beázástól.

Egy csapatban játszanak
Szerencsére más rovarok és madarak is segítenek a beporzásban, pl.: lepkefélék, darazsak, hangyák, legyek. Nélkülük elég nagy gondban lennénk.
Egy felmérés bebizonyította, hogy a darazsak több mint 960 növényfajt látogatnak meg, és közel 200 faj túlélése kizárólag tőlük függ, pl.: füge, orchideafélék, meténgfélék, spárgafélék, kutyatejfélék és a nősziromfélék családjának egyes képviselőié.
Törekedjünk a fenntarthatóságra
Különösen lényeges, hogy mellőzzük a gyilkos növényvédőszerek használatát, mert rengeteg jótékony rovarnak ártanak. Közvetetten nekünk is, mivel elfogyasztjuk a terményekkel, sőt még a mézzel is.
Az univerzum fajgazdagságának jelentős része a méhek és más pollinátorok fáradhatatlan munkájának a gyümölcse. Az emberek által termesztett növények 75%- a van a rovarok segítségére utalva.
Gyakran akkor jövünk rá mennyire fontos számunkra valaki, amikor elveszítjük. Kivételesen áldásos egy időben érkező figyelmeztetés, ami rádöbbent minket arra, hogy valami határozottan nincs rendben. A figyelmeztetést megkaptuk. A méhek megmentése az emberiség közös ügye. Ha nem akarunk egy nagyon sivár világban élni, amelyben nem haraphatunk bele kedvenc gyümölcseinkbe és nem rágcsálhatunk fitokemikáliákban gazdag zöldségeket, ideje a cselekvésnek.