Érdekes a története is: 4 éve Koperben nyaraltunk unokáimmal, és a kikötő melletti piacon láttam ezt a gyümölcsöt. Két helyi néni árulta kis kosárkában, és miután először láttam ilyet, kérdeztem, mi lehet ez. Érdeklődésemre aztán kaptam öt szem kóstolót is a makkméretű barnás gyümölcsből. Érett volt, kicsit édes és ropogós, és ez rögtön megfogott engem: kell nekem is ilyen gyümölcsfa.
Hazaérve utánajártam, hol tudnék venni egy fácskát, és ráakadtam egy kecskeméti kereskedőre. Tőle vásároltam a nemesített Li nevű jujubából. Tavalyelőtt, kora tavasszal ültettem el keleti, napos helyre, a ház falától 4 m-re, és abban az évben termett először a 2 m magasra nőtt fácska.
Augusztus legvégén a zöld gyümölcs szép lassan, naponta átváltozik barnává: először barnácska foltok jelennek meg és 10 nap alatt teljesen megbarnul. Akkor már szeptember eleje van, a kávébarna gyümölcs már tulajdonképpen érett, leszedhető, ehető, ropogós. Ha még várunk vele további 5-10 napot, akkor elkezdődik egy még érettebb szakasz, azt látjuk, hogy a barna gyümölcshéj felhasad, kilátszik a fehéres gyümölcshús, de tudni kell, hogy ezen a résen a szeptemberi melegben a gyümölcshús elkezdi a nedvességet elveszejteni, tehát egyfajta finom aszalódásba megy át. És értelemszerűen a félédesség elmozdul az édesség felé, csakúgy, mintha az érett Hárslevelű szőlőfürtöt otthagynánk a tőkén és a Nap melegén még további egy-két hétre. Idén megpróbálom ezt a természetes aszalódást is továbbvinni: aszalódjon a fán néhány szem, aztán leszedve a napon fogom tovább szárítani, mint nagymamáink a szilvát.
És még néhány információ, hogy az olvasó bátran vágjon bele egy ilyen gyümölcsfa ültetésébe: elég belőle egy fácska is, önporzó. Gyorsan nő, érdemes hosszú karót mellé tenni, sőt az oldalágait is karóztam, mert érés felé a gyümölcsök súlyosak. Virágzása igazi különlegesség, mert azontúl, hogy rengeteg pici sárga virága van, azok számtalan apró méhet vonzanak. De e méhek nem az ismert méretűek, hanem kicsik, szinte méhgyerekek, csak ezen a fán láttam ilyeneket idáig. Tavaly érdekes módon augusztus végén még egyszer virágzott, miközben a gyümölcsök már érés felé haladtak, és ezek az apró méhek ismét megjelentek a virágokon. Hogy honnan jöttek, nem tudom.
Koperi nénik, köszönet az ötletért, érdemes volt belevágnom ebbe a fácskába és gyümölcsbe, sok örömet okoz!
