Hozzátette: a hazai KAP-stratégia homlokterében a versenyképesség és a hozzáadott érték fokozása áll.
Elfogadása elnyúló folyamat, a szaktárca jelenleg is egyeztet az Európai Bizottsággal a magyar stratégiáról, de abban bíznak, hogy azt még a nyáron elfogadja Brüsszel, így a felkészüléshez a minimálisan megfelelő idő rendelkezésre állhat az agrárágazat számára.
Feldman Zsolt a vidékfejlesztési források kapcsán arról beszélt, hogy négy és félszer többet szeretnének gazdaságfejlesztésre és kétszer annyit zöldítésre költeni, míg tudásátadásra és generációváltásra másfélszer annyit fordítanának, mint a korábbi uniós költségvetési időszakban. A KAP zöld intézkedései egymásra épülnek és kiegészítik egymást, a termelők pedig a saját szükségleteik alapján dönthetik el, hogy a többletvállalásokon keresztül milyen támogatásokat vesznek igénybe.
Új önkéntesen választható elem az agrár ökológiai program, amit AÖP-ként rövidítenek. Hektáronként egységes, teljes üzemméretre számított támogatást terveznek a keretében, mivel ezt kiszámíthatóbbnak tartják.
Kiemelt cél a generációváltás és a fiatal gazdák segítése, akik a tervek szerint 40 ezer eurós induló támogatás mellé 30-70 ezer eurós fejlesztési támogatásra is számíthatnak.
Az új állatjóléti beavatkozásokkal elsősorban az állatjóléti feltételek és az állomány egészségügyi helyzetének javítását tűzte ki célul az agrártárca, de a termelés jövedelmezőségéhez is hozzájárulhatnak. A kiskérődző, méh, baromfi, sertés, tejelő szarvasmarha és húsmarha állatjóléti támogatási jogcímek egy része már idén elindul a vidékfejlesztési program keretében.
Míg európai radikális csoportok megszüntetnék az állattenyésztés támogatását, a magyar kormány többlehetőségeket szeretne biztosítani az ágazatnak, és ez nem ütközik ellenállásba Brüsszelben – hangsúlyozta az államtitkár.
A szaktanácsadók részére rendezett fórum másik két előadója dr. Kapronczai István agrárszakértő és dr. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora volt. Mindketten a hazai agrárium kilátásait, problémáit és lehetőségeit elemezték, de más-más szempontból.
Jelentős hátrányból indul a magyar agrárgazdaság és élelmiszertermelés, de van esélye a felzárkózásra. Ehhez viszont néhány területen stratégiát kell váltani – mondta dr. Kapronczai István.
Bemutatta, hogy a kibocsátás nem nőtt jelentősen – mindössze 1,3 százalékot – 2008 óta, de lényeg, hogy megfordult az addigi trend, és ami ennél is fontosabb, jövedelmezővé vált az ágazat. 2016-17 óta a támogatás már nem finanszíroz veszteséget, tehát anélkül is eredményes az agrárgazdaság.
Bár az élelmiszeripar kibocsátása jelentősen nőtt, ebben az állateledel- és bioetanol-gyártás játssza a fő szerepet.
A globális kihívások, a jelenleg is zajló paradigmaváltás azonban a magyar agrárium számára is esélyt jelentenek. Az élelmiszer egyre inkább stratégiai, nemzetgazdasági termékké válik, hazánk pedig viszonylag gazdag a termeléséhez szükséges új erőforrásokban, mint a megújuló energia, a termőföld és az édesvíz. A nemzeti vidékfejlesztési források maximalizálása bátor döntés volt, de ésszerű felhasználásukhoz olyan stratégiára van szükség, amely egyensúlyt teremt a társadalmi-politikai, gazdasági és környezeti hatékonyság között.
Ebben pedig véleménye szerint nagyobb hangsúlyt kell kapnia az öntözésnek, az együttműködéseknek, az üzempolitikának, az oktatásnak, valamint az élelmiszerfeldolgozásnak, és hatékonyabbá kell tenni a felügyeleti rendszert. Kifejtette: a szakmaközi szervezetek olyasmit is megoldhatnak, amit a kormányoknak tilt az unió.
Egyetértett az előtte szólóval dr. Gyuricza Csaba, aki az agrárfelsőoktatás elmúlt években elindított átalakítását mutatta be. Egyebek mellett elmondta, hogy egy év alatt ötven helyet ugrott a hazai agrárfelsőoktatás a szakterületi világranglistán, az új struktúrában megduplázódnak a kutatási és innovációs források, és jóval hatékonyabbá vált a különféle tudományos szakterületek együttműködése.
Az előadásokat követő kérdésekre válaszolva azt is hozzátette: van honnan fejlődnie a hazai gazdatársadalom tudásának, hiszen jelenleg kevesebb mint öt százalék rendelkezik felsőfokú szakirányú végzettséggel.
Az öntözésre vonatkozó kérdésre pedig kifejtette: a hazai mezőgazdasági területek 95-96 százaléka gyakorlatilag nem tehető öntözhetővé, ezért véleménye szerint a kérdés nem a támogatáson, hanem a gazdákon múlik. Régóta ismertek ugyanis azok a technológiák, amelyekkel akadályozni lehet a talaj víztartalmának elpárolgását.