Az akadálypályán öt feladatot kellett az állatoknak teljesíteniük.
Először is a felvezetők lassú sétára késztették az állatokat: a fejet (és így az orrot) egy vonalban tartották az állat gerincével, hogy a bírálók alaposan szemügyre vehessék oldalról az állat testalkatát, testtartását.
Ilyenkor két párhuzamos szalmabálafal közé kellett az állatokat bevezetni úgy, hogy ne verjenek le egyetlen szalmára állított bója tetején ülő teniszlabdát sem, mindeközben pedig mellső lábaikkal elérjék a „demarkációs” vonalat. Ezután az állatoknak vissza kellett hátrálniuk a fal között a másik „demarkációs” vonalig, majd újra előre.
A következő feladat a bóják közti szlalom volt, ahol a holstein-fríz marháknak a bóják eldöntése nélkül kellett cikk-cakkban végighaladniuk a pályán.
Ezt követte a fotózás, amely során a felvezető az állatának mellső lábait egy alacsony dobogóra helyezte úgy, hogy mellső és hátsó lábak az előírásnak megfelelő szöget zárjanak. Mikor az állat megfelelő testtartásba került, azt a felvezető jelezte a bíráknak, akik fotót készítettek az állatról. A fotográfia után pedig következett a kifutás, hogy a felvezető és állata minél rövidebb idő alatt teljesítsék az akadálypályát.
A felvezető napi szinten gyakorolt Bimbó üszőjével, aminek köszönhetően villámgyorsan és hiba nélkül teljesítették az akadálypályát. A verseny első három helyezettje pénzjutalomban részesült.