A sokhasznú mézontófű

Haszonnövényként a varádicslevelű mézontófüvet (Phacelia tanacetifolia) vetjük többféle célra is.

Első felhasználási területe a méhlegelő, ugyanis sok nektárt és virágport termel és hosszan virágzik.

Vetéstől számítva két hónap elteltével kezd nyílni és 4-6 héten át virágzik.

Nemcsak a méhek, poszméhek látogatják, hanem a zengőlegyek is, amelyek különösen hasznos megporzók. Ezek a méhekhez vagy darazsakhoz hasonló rovarok a cikázó, gyors röptük alapján különböztethetők meg a méhektől, képesek lebegni is a virágok fölött. Azon kívül, hogy változatos alkatuk miatt sokféle virág megporzására képesek, egyes fajaik lárvái ragadozók, és sok levéltetűt fogyasztanak el a fejlődésük során.

A mézontófű másik fontos haszna, hogy talajjavításra is alkalmas.

Zöldtrágyanövénynek használhatjuk, olyankor virágzás előtt kell beforgatni a talajba. Gyökere sűrűn elágazik és mélyre hatol, ezáltal kedvezőbbé teszi a talajszerkezetet, másrészt a fonálférgeket távol tartó anyagot bocsát ki. Ez utóbbi hatása miatt érdemes minél tovább a területen tartani.

Mindezeken kívül silónövénynek is használják, vagyis háziállatok takarmányozására alkalmas.

A növény 50-90 cm magas vagy még termetesebb, sűrűn serteszőrös. Szárnyasan összetett levelei a páfrányhoz hasonlóan szeldeltek, a szár végén nyíló virágzata halványlila vagy liláskék. Hernyóvirágnak is nevezik, ami a bekunkorodó virágzati tengelyre utal. Hosszú porzóival mutatós dísz is a kertben és tartós vágott virág.

Tápanyagban dús, kötött talajon megdől, különben nem túl igényes növény, kisebb szárazságot is elvisel. Csoportosan ültetve mutat a legjobban, magjait rózsák közé is vethetjük. A kezdeti fejlődése elég vontatott, a gyomokat érdemes kiszedni mellőle. Legalább arasznyi sortávolságra vessük a magjait.

A facéliaméz opálos, sárga vagy világosbarna, enyhén citromillatú, finom aromájú, lassan kristályosodik.