A Varroa atka elleni hatóanyagok áttekintése

Amikor a támogatási listában szereplő gyógyszereket nézegettem, hogy mit vásároljak, felmerült bennem néhány gondolat, amit szeretnék megosztani a szaklap olvasóival. A teljesség igénye nélkül szeretném végigvenni a készítményeket, hatóanyaguk szerinti csoportosításban. Azért a hatóanyagokat veszem górcső alá, mert a jelen készítmények közül több még tíz-húsz évvel ezelőtt nem volt forgalomban, viszont a hatóanyaguk igen. Az általam használt szerekről kifejtem véleményemet. Le kell szögeznem, hogy nem vagyok elfogult egyik készítménnyel szemben sem. Sőt, legtöbbször inkább fenntartásaim vannak.

De ma már egyértelmű, hogy az egyre korszerűbb párologtatási módszerek és az átitatott gyári csíkok megkönnyítik a hatóanyag alkalmazását.

Azért alkalmaztam lehetőleg minél többféle hatóanyagot, mert tartom azt a mások által felvázolt álláspontot, hogy szerrotációval tudunk eredményesek lenni a Varroa atka elleni harcban. Mint a legtöbb méhész, én is folyamatosan tanulok, tapasztalok ezen a téren. De sajnos nem mindig azt látom, amit az adott szerrel kapcsolatban látnom kellene. Fontos, hogy mindig résen kell lennünk, mert ez az alattomos élősködő kihasználja minden apró kis figyelmetlenségünket. Én is álltam már vesztésre az atka ellen, és pont ez sarkallt minél alaposabb tájékozódásra. Azt vettem észre magamon, hogy hajlamos lettem egyes hatóanyagoknak csak az előnyeit látni, másoknak meg csak a hátrányait. Ezért szoktam a közeli munkatársakkal, méhész barátaimmal megvitatni ezt a témát.

A barátaim kontrollként képet mutatnak, így talán egy kicsit mind eredményesebbek tudunk lenni.

A legtöbb támogatott készítmény hatóanyaga az oxálsav. Az én látómezőmbe csak néhány éve került be. Sok előadást meghallgattam az alkalmazásával kapcsolatban. Eszmecserét folytattam olyan méhésszel, aki nagy tudója bárminemű alkalmazásának.

Háromféle technológia alkalmazása népszerű a méhészek körében: 1. tartós hordozó, 2. csurgatás, 3. szublimálás.

Csurgatásos kezelések alkalmazásával kezdtem az oxálsav használatát akkor, amikor már úgy éreztem, hogy rendelkezem a megfelelő elméleti tudással. A támogatási listában szereplő készítmények többsége csurgatáshoz való. A por alakú szer szublimálókészülék használatával alkalmazható. A gyári (csurgatásos) készítmény első néhány alkalommal való használata után a következőket tapasztaltam. A csurgatás után szorgalmasabban kezdtek takarítani a családok, csak úgy „gyalulták” a kaptárak elejét. A lepotyogott atkák száma elmaradt a rovarölő szerek alkalmazásakor megszokott szinttől. Meleg építményű konténerekkel dolgozom. Ennél a rendszernél nem lehet úgy a keretek fölé hajolni, mint a gyalogkaptáraknál. Ezért a kijuttatáskor nem tudom kikerülni a keretek közötti viaszhidakat, pedig a szer használatánál fontos, hogy csak a méhekre csurgassuk a folyadékot.

Igyekeztem enyhébb reggeleken, délelőttökön végezni a beavatkozásokat, ekkor a kezelések után már nem tapasztaltam a méhek kihúzódását a kaptárból.

A megfelelő védőfelszerelések és eszközök beszerzése után kezdtem meg a szublimált oxálsav alkalmazását, egy barátom felügyelete mellett. Konténereknél csak a kijárón keresztül tudtam bejuttatni a szublimátumot. Aggregátort használtam a készülék táplálására. Néha kivert a víz, amikor a létrán akrobatikus mutatványokat végeztem, kezemben a készülékkel.

A felső sor szélső családjainál a légáramlat csak úgy húzta ki a szublimátumot, rá kellett szublimálni még egy adagot (2 gramm oxálsav). Augusztustól havi két alkalommal használtam ezt a technológiát.

A zárókezelést is ezzel a módszerrel hajtottam végre. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, de nem tudom azt mondani, hogy az atkák ellen ez a hatóanyag tökéletes megoldás lenne. Volt, amikor sok atkát lehozott, de volt, amikor jócskán maradt a méheken. Magamat hibáztattam, mert biztosan rosszul sajátítottam el a technológiát. Az egyik évben zárókezelés után minimálisra csökkent az atkaszám, de a következő tavasszal gyenge volt az állomány. Egy év kihagyás után újra oxálsav-szublimálást alkalmaztam. November végén csodálatos idő volt szublimáláskor. Néhány nap múlva, +4-5 °C-ban zsongott a tisztás a vizet a fűszálakról szívogató méhektől. November végén már a családok többsége fiasításmentes volt. Sok méh kint maradt ledermedve abban a hidegben. Következő tavasszal megint gyengült állomány jött ki a télből. Elképzelhető, hogy semmi köze az oxálsavnak a velem történtekhez, mert mások nem tapasztalták ezt a környezetemben.

Oxálsavval átitatott tartós hordozót még nem alkalmaztam. Örülnék, ha kereskedelmi forgalomba kapható lenne Magyarországon. Nem kellene pepecselni az elkészítésével.

A következő hatóanyag, amely a támogatott szerek között sokszor feltűnik, a timol. Az illóolaj megzavarja az atkák tájékozódását. A többféle illóolajat is tartalmazó gyári készítményt alkalmaztam. Használatkor a nappali hőmérséklet 23–28 °C között ingadozott. Az alkalmazás nem az egész állomány bevonásával történt, hanem csak egy kis családcsoport (húsz család) kezelésével. A lapkákat a használati útmutató szerint raktam be a keretek tetejére, onnan tudták a méhek az egész fészken át kiszellőztetni az alsó kijárón. Délutáni napsütésben a kaptárok előtt sétálva, jól lehetett érezni a timol illatát. Nagyobb melegben annyira megzavarta a méheket, hogy a kijárók előtt „tőgyeltek”. A telephelyemen az anyanevelésre használt családokon teszteltem a szert. Ezt azért is fontos megjegyezni, mivel ezek a családok nem vándoroltak.

Csak a saját „termelésű” atkákkal „gazdálkodtak”, ami véleményem szerint alacsonyabb szintű, mint a vándoroltatott családoknál. A kétszeri kezelés eltelte után, ami húsz nap, a fészekkeretek átvizsgálása közben szabad szemmel láttam az atkákat a méhek hátán.

Azonnal be kellett avatkoznom más hatóanyaggal. Elképzelhető, hogy a timol más időpontban, alacsonyabb atkafertőzöttségnél használva jobb eredményt hoz.

A flumetrin egy kontakt módon ható rovarölő szer. Engedélyezett készítmény hatóanyaga, de én saját készítésű tartós hordozót alkalmaztam a méhészetemben. A kezelés időpontja a napraforgó-pörgetés utáni néhány hét. A hatóanyagot hordozó lapokat a fiasításos keretek közé helyeztem be úgy, hogy a csíkok minél jobban le érjenek az alsó léc közelébe.

A kezelés végére a hordozólapokat a méhek jócskán megrágták. El akarták távolítani az idegen anyagot a kaptárból. Közben a rajtuk lévő atkák érintkeztek a hatóanyaggal, ami végzett velük. Hatékonyságát tekintve a flumetrin lényegesen erősebb, mint az illóolajok. A kijáróba illeszthető hordozó tesztelését hamarosan el fogom végezni – természetesen ismételten csak kis családcsoporton.

A cikk folytatása ide kattintva érhető el.

Szabó Krisztián, Pápadereske