A mezőhegyesi félvér fajta kialakítása a Császári és Királyi Ménesintézet megalakulását követően 1841-ben kezdődött el.
A fajta alapító ménjei Furioso Senior és North Star Senior, mindketten angol telivérek, jó csont alappal, szikár lábszerkezettel és kiemelkedő küllemmel, mely jó tulajdonságaik rendre megjelentek az utódokban és tették őket arra alkalmassá, hogy meghatározó ménekké válhattak Mezőhegyes lótenyésztésében.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában Mezőhegyes feladata volt ménekkel ellátni a korona területén mindenhol felállított méneseket, így a fajta tenyésztése az első világháborút követően több utódállamban folytatódott, amit a hivatalosan morva félvérnek nevezett, valójában Furioso-north star tenyésztők Pas de deux bemutatójukkal prezentáltak is.
A fajta a nehezebb angol félvér típust testesíti meg. Erőteljes csontozatú, de arányos testalkatú. Szilárd szervezetű és jól alkalmazkodik a szélsőséges éghajlati és talajviszonyokhoz – hosszú, hasznos élettartamú, munkában edződött lófajta.
Kiváló és felkapott versenyló. Nagyon jól teljesít a díjugrató és díjlovagló versenyeken. Bármilyen korosztály szívesen megy Furiosokkal versenyre. Sokan hátaslóként használják, de jól teljesít fogatban is.
Ahogy az a hódmezővásárhelyi Furioso Fesztiválon elhangzott, a gazdák az eke elé foghatták akár az ellés előtt álló vemhes kancát is, az az ebédidőben megellett és utána akár vissza lehetett fogni az eke elé.
De a jórészt egyöntetű, pej fajta alkalmas volt reprezentatív fogatolásra is – szépen mutat rajta a csipkés szerszám, manapság pedig a fogatsportban is jeleskedik. Terephajtáskor persze színes fáslival védik az értékes állatok lábszárát.
A Furioso-north star fajta legszebb egyedei jórészt magántenyésztőknél vannak, de van a fajtában állami fedezőmén is.
Ezt nálunk már a betyárok is nagyon jól tudták – így oda kellene visszanyúlnunk. Majd a 20 század európai hírű lótenyésztőjét és fogathajtóját Pettkó-Szandtner Tibor magyar huszártisztet idézték: első a magyar ló.