Sok országban az állatvédő csoportok már azt is elítélik, hogy az orvosi kísérletekhez állatok ezreit, sőt millióit használják alanyként. Németországban azonban az aktivisták új irányt vettek: arra a még nagyobb számú állatra összpontosítanak, amely soha nem kerül be a kísérletbe – talán azért, mert nem felel meg a kutatáshoz szükséges kritériumoknak, vagy mert egy új kutatási törzs kitenyésztése során jött létre -, és amelyet hely- és költségtakarékossági okokból elpusztítanak.
A Science értesülései szerint Hessen tartományban az ügyészek most azt vizsgálják, hogy bűncselekménynek minősül-e az ilyen „felesleges” laboratóriumi állatoknak a selejtezése a helyi egyetemeken és más intézményeknél.
A feljelentések célpontjai a frankfurti, marburgi, gießeni és darmstadti egyetemek, a hesseni Max Planck intézetek, a langeni Paul Ehrlich Intézet, amely az oltóanyagokért felelős szövetségi intézet, valamint több magán kutatóintézet.
Az egyik panaszt, amely 222 kis halat érintett, amelyeket egy vállalat azért ölt meg, mert állítólag nem volt helyük, már elutasították. A frankfurti, gießeni, marburgi és darmstadti ügyészség szóvivői azonban megerősítették a Science-nek, hogy a többi állítással kapcsolatos nyomozás folytatódik, az ügyet a frankfurti főügyészség koordinálja.
A tét óriási: a német állatvédelmi törvények, amelyek az uniós előírásokkal együtt az állatkísérleteket szabályozzák, pénzbírsággal vagy akár 3 év börtönnel sújtják azokat, akik megfelelő indoklás nélkül ölnek gerinceseket. „A közösség nagyon aggódik”, beleértve az állatokat leölő állattartókat is, mondja Andreas Lengeling, aki a Max Planck Társaság állatokkal kapcsolatos kutatásokért felelős munkatársa. „A németországi kutatók körében borús a hangulat” – teszi hozzá Jan Tuckermann, az ulmi egyetem hormonkutatója, aki szintén tagja az állatkísérletek jóváhagyásáért felelős helyi bizottságnak. A panaszokra válaszul egyes intézmények máris igyekeznek csökkenteni a felesleges állatok számát a kutatási törzsek hatékonyabbá tételével és a kínálat és a kereslet összehangolásával. „Ismerek olyan ügyfeleket, akik fontolgatják az állattenyésztés külföldre való áthelyezését” – teszi hozzá Matthias Dombert, egy németországi ügyvéd, aki kutatószervezeteknek ad tanácsot a kérdésben.
Két évvel ezelőtt az Európai Unió becslése szerint 2017-ben, amikor az uniós laboratóriumok 9,4 millió állatot használtak fel kísérletekhez, 12,6 millió laboratóriumban nevelt állatot – mintegy 83%-ban egereket és 7%-ban zebradániókat – selejteztek ki anélkül, hogy tanulmányozták volna azokat bármilyen kutatás keretében.
A szövetségi élelmiszerügyi és mezőgazdasági minisztérium becslése szerint e felesleges kutatási állatok mintegy egyharmadát Németországban tenyésztették és ölték meg.
A felesleges kutatási állatokról szóló németországi vita 2019-ben kapott táptalajt, amikor egy felsőbb bíróság döntése értelmében gerinces állatokat nem lehet pusztán gazdasági okokból leölni. Az ügy nem kutatási állatokra, hanem hím ivarú csibékre vonatkozott, amelyeket világszerte rutinszerűen ölnek le a tojástermelő létesítményekben, ahol csak a tyúkoknak van értéke. Mivel Németországban évtizedek óta bevett gyakorlat volt ez a selejtezés, a szövetségi közigazgatási bíróság úgy döntött, hogy átmeneti időszakot kell biztosítani, ami ösztönözte a még tojásban lévő embriók nemének megállapítására szolgáló módszerek kidolgozását; a csibék selejtezését csak januárban tiltották be Németországban. Az ügyészek és a bíróságok eddig nem szabtak ki büntetőjogi szankciókat.
A 2019-es ítélet mégis felkeltette az állatkísérletek ellenzőinek figyelmét. „Régóta ismert, hogy a laboratóriumokban azért ölnek meg állatokat, mert nincs rájuk szükség” – mondja Silke Strittmatter, az Orvosok Az Állatkísérletek Ellen nevű civil szervezet tudományos munkatársa, aki a Német Állatvédelmi Jogi Társasággal együtt nyújtott be büntetőjogi panaszokat.
Szerinte ugyanennek az elvnek más állatokra is vonatkoznia kellene. A kutatóintézeteknek legalább addig kellene fenntartaniuk a felesleges állatokat, amíg azok természetes módon el nem pusztulnak, bár tisztában van vele, hogy ez gyorsan meghaladhatja a jelenlegi befogadóképességüket.
Lengeling szerint az intézmények észszerűen nem tudnak ennyi állatot ennyi ideig tartani. Azt mondja, a hatóságok elfogadták az egerek esetében jellemzően szén-dioxiddal végzett selejtezéseket, legalábbis addig, amíg az állatvédő csoportok nem tették ezt kérdéssé. A büntetőjogi panaszok „mindenkit váratlanul értek, beleértve a törvényhozást is, amely nem így tervezte a kísérleti állatok esetében” – mondja Tuckermann.
A Német Kutatási Alapítvány azt nyilatkozta a témában, hogy
az ország törvényei szerint a selejtezést akkor kellene engedélyezni, ha az állatok elhelyezése, illetve az állatok tartásához szükséges személyzet korlátozott, és a hely a tényleges kutatási állatok számára szükséges. Mindazonáltal azt ajánlja, hogy fontolják meg a felesleges állatok alternatív felhasználási lehetőségeit.
Tuckermann szerint kutatócsoportja egyelőre leállította a felesleges állatok selejtezését, amíg a tartásukra szolgáló helyek kapacitása ki nem merül. Addig is csoportja átprogramozta a laboratóriumi állatok kezelésére szolgáló szoftverét: Korábban a felhasználó egyetlen kattintással lehetett leölésre jelölni az állatokat, de most a szoftver felajánlja, hogy a felhasználó más lehetőségeket is mérlegeljen, például az állatok más laboratóriumba való áthelyezését vagy oktatási célokra való felhasználását. Egyes német tudósok még a fel nem használt, génmódosított állatokat is fel akarták ajánlani állatkerteknek, hogy azokat felhasználják a ragadozóik takarmányozására, bár a szabályozás ezt megakadályozhatja.
A laborállatok kínálatának és a keresletnek a jobb összehangolása szintén csökkenthetné a felesleges állatok leölését. A CRISPR vagy más génszerkesztők segítségével egyetlen generáció alatt lehet génszerkesztett állatokat létrehozni, anélkül, hogy több generációnyi felesleges állatot kellene tenyészteni.
Lengeling szerint végső soron akár felére is csökkenthető a feleslegesen leölt kutatási állatok száma.
Néhány intézmény már beszámolt az előrelépésről. A frankfurti Goethe Egyetem szerint 2017 óta csaknem 30%-kal csökkent a kutatásra nem használt laboratóriumi állatok száma. A Science által megkeresett más német intézmények hangsúlyozzák, hogy ők is igyekeznek csökkenteni ezeket a számokat.
Nem világos, hogy az állatvédő csoportok taktikája túlmutat-e Németországon, mivel más országokban kevésbé szigorúak az állatvédelmi előírások és gyakran kevésbé átláthatóak. Az Egyesült Államokban még a kutatásra felhasznált állatok száma sem ismert; a becslések évi 10 millió és több mint 100 millió között mozognak. Ennek eredményeként az amerikai laboratóriumok „megölhetik a felesleges állatokat anélkül, hogy a számokat a házon belüli etikai bizottságon kívül bárkinek is indokolni (vagy számolni) kellene” – mondja Larry Carbone állatorvos, a Harvard Law School Állatjogi és Állománypolitikai Programjának vendégkutatója.
Megjegyzi, hogy
néhány amerikai államban az intézményeknek meg kell próbálniuk új otthont találni az egészséges laboratóriumi kutyáknak és macskáknak. A genetikailag módosított egerek és zebrahalak milliói számára azonban ez aligha lehetséges.
Mindeközben Tuckermann, Lengeling és mások azon tűnődnek, hogy a büntetőjogi panaszok mit jelentenek a németországi állatkutatás jövőjére nézve. Felszólítják a német politikusokat, hogy tisztázzák az állatvédelmi előírásokat, hogy tudják, mikor – és egyáltalán elfogadható-e bármilyen selejtezés. „Engem feszélyez ez a vita” – mondja Tuckermann – „de végül is ez egy jó vita lesz”.
