Indul a csibeszezon

Emiatt valamennyien arra törekedtek, hogy mihamarabb saját törzsállományt hozzanak létre. Ez az előrelátás a mostani, sok-sok nehézséggel terhelt időszakban komoly segítség, bár a csibeszezon így sem indul zökkenőmentesen.

Azok, akik szárnyasok felnevelése mellett kötelezték el magukat, jól tudják, hogy a gazdaasszonyok mindenkori vásárlási kedvét erősen befolyásolja a takarmány ára. Márpedig ha ezt nézzük, akkor az új csirkeállományt érdemes a lehető leghamarabb beszerezni, mert őszhöz képest csak a kukorica mintegy 20–25 százalékkal drágult – ami errefelé még csekély változásnak mondható. Ennek ellenére egyelőre lanyha az érdeklődés, pedig május elején, a meleg időjárás beköszöntével máskor már pezseg az élet a baromfiágazatnak ebben a szegmensében.

– A háború miatt most egészen másfajta logika érvényesül – vallja Gazdag Sándor falugazdász, aki végzettségét tekintve állatorvos, és szinte napi kapcsolatban áll mindenkivel, aki Kárpátalján baromfitenyésztéssel foglalkozik. –

Illetve, aki mégis fiatal szárnyasok vásárlása mellett dönt, az is csak a korábbi létszám harmadát-negyedét szerzi be. Emiatt pang a piac, legalábbis egyelőre. Amúgy az étkezési tojás beszerzése nem jelent gondot, és az ára sem változott. A magyarázat egyszerű: a közelben működő tojóüzemek egyszerűen képtelenek ilyen gyorsan megszabadulni állományuk nagy részétől, ezért, ha veszteséggel is, de egyelőre folytatják a termelést.

Gondolom, a háború kitörése felkészületlenül érte a baromfitenyésztőket.

– Így igaz, hisz náluk a szezon az év elején elkezdődik. Február végére, amikor a harcok elkezdődtek, már túl voltak az első turnuson. Azóta a fiatal szárnyasok jelentős részét sikerült értékesíteni, hisz a kárpátaljai portákon az elmúlt évek során kialakították a vészfűtéssel és világítással felszerelt csirkeházakat. Az előrelátó gazdaasszonyok tisztában vannak vele, hogy a koraiság meghatározó ezen a téren. Az első csibenemzedék mind növekedési erélyben, mind betegségekkel szembeni ellenállósága tekintetében messze felülmúlja a többit. Tehát aki rákészült a csibenevelésre, annak a döntését a háborús helyzet nemigen befolyásolta. Február végén következett be nagy törés a termelésben.

Vetőmag 20 millió forint értékben Tavaly ősszel a közép- és a késői érésű kukorica betakarítását jelentősen akadályozta az esős időjárás korai beköszönése, ezért ezekben a hetekben a szokottnál is nagyobb területen kénytelenek tavasziakat vetni a kárpátaljai gazdák. Ehhez nagyon jókor jött a magyar Agrár­minisztérium vetőmagadománya, amiben kukorica, napraforgó és burgonya szaporítóanyag volt. A háború kirobbanása óta az Agrárminisztérium és a magyar gazdaszervezetek többféleképpen is segítették a bajba került határon túli termelőket. Tizenkét kisteherautónyi zöldségmag érkezett az anyaországból „A kárpátaljai gazdák ezután is számíthatnak Magyarország támogatására” – nyilatkozta Nagy István agrárminiszter. A megyében működő történelmi egyházakra bízta a tárca az adomány szétosztását. A Beregszászi kistérséget alkotó tizennégy település határában 2 ezer hektár szántó vár vetésre, tájékoztatott Huszár Péter, a Kárpátaljai Fiatal Magyar Vállalkozók Szövetségének elnöke. „Túl azon, hogy nagyon megható az anyaország részéről felénk irányuló kitüntetett figyelem, az adomány ránk eső hányada komoly segítséget jelent. Kiemelném a szaporítóanyag minőségét, hisz ebben a nehéz időszakban még fontosabb, hogy a befektetett rengeteg munka és a sok ráfordítás megtérüljön. Életünkben talán soha nem volt annyira szükség arra, hogy elfogadható termést takarítsunk be. A külhonból sokan érkeznek mostanság vidékünkre, főként azért, hogy segítsenek. Valamennyien elismerően szólnak a kárpátaljai gazdák, köztük a magyarok erőfeszítéseiről, hisz a sok-sok nehézség ellenére gondosan megművelt táblákat látni mindenütt” – mondta el a fiatal szakember.

Amikor a harcok elkezdődtek.

– A pánikhangulat gyorsan elérte a termelőket. Sokan a már tojással feltöltött keltetőgépeket kapcsolták ki. Mások megpróbáltak szabadulni a szülőpároktól és visszamondták a táp leszállítására kötött szerződéseket, a második keltetési ciklus gyakorlatilag leállt.

Most sem könnyű tervezni a jövőt.

– Igen, de élni kell és enni muszáj. Tehát most azt látjuk, hogy a nehéz körülmények ellenére újraindul a termelés a keltetőházakban és a körülöttük kialakított csibenevelőkben.

Tudni kell, hogy Ukrajnában a Szovjetunió felbomlása után Kárpátalján indult el először az előnevelt csirketenyésztés – folytatja a szakember. – Miközben a nagy állami baromfigyárak a gazdasági válság elhúzódása miatt sorra leálltak, a magánszektor dinamikusan fejlődött. Ezen a téren a tiszaháti magyar falvak vállalkozó szellemű gazdái elévülhetetlen érdemeket szereztek. Számukra bő másfél évtizedig tartott az aranykor. Ukrajna belső területein az ezredfordulótól sorra jelentek meg az ilyen jellegű tőkeerős beruházások, amelyek több százezer előnevelt csirkét bocsátanak ki egy-egy fordulóban.

Tízezer család jutott zöldségvetőmaghoz Zán Fábián Sándor: mindnyájan küldetést teljesítünk „A remény magjait hoztuk el Kárpátaljára – fogalmazott Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ügyvezető igazgatója április közepén Beregszászon, ahol tizenkét kisteherautónyi vetőmagszállítmányt adtak át. – A 150 ezer csomag összesen 22 féle magot tartalmaz, de vetőburgonyát és dughagymát is hoztunk. Ez a mennyiség tízezer háztartás zöldségszükségletét fedezi idén, meg talán a jövő esztendőben is, hisz a vetőmagvak szavatossági határideje 2024. Abban bízunk, hogy a szállítmánnyal enyhíteni tudjuk az élelmiszerhiányt, ami az elhúzódó háborús válság következtében itt-ott már megfigyelhető. Az adományért Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke mondott köszönetet. Ezekben a hetekben mind az anyaországban élők, mind a kárpátaljai emberek küldetést teljesítenek, mondta. „Az Ukrajna legbékésebb megyéjében élő magyaroknak, ukránoknak, ruszinoknak az a küldetésünk, hogy két-háromszor többet vessünk, mint korábban. S ha az Isten megáldja, nekünk is lesz ősszel mit ennünk, s a termésből jut az itthon maradt idős embereknek, meg azoknak is, akik ide jöttek menekültként, s azoknak az özvegyeknek, árváknak is, akik a háború miatt kerültek ilyen helyzetbe. Emberi felelősségünk és kötelességünk gondoskodni az életről, az életben maradásról. A tavaszi munkák elvégzése is annak a jele kell legyen, hogy mi ragaszkodunk az életünkhöz, ragaszkodunk az ittlétünkhöz” – fogalmazott a püspök.

A háború miatt, látható módon, megint új helyzet állt elő.

– Ez a valóság. Ugyanis a szárnyas növendékállatokat előállító nagyüzemek többsége az ország keleti és déli részén található, és ott nem a termelés szinten tartása a cél, hanem hogy valamilyen módon túléljék ezt a szörnyű időszakot. Így Kárpátalja ismét felértékelődött. Ha három esztendővel ezelőtt a megyében nevelt csibék mintegy 25–30 százaléka került a hágón túli területeken értékesítésre, mára elérte a 65–70 százalékot az arányuk. Méghozzá úgy, hogy közben emelkedtek a takarmányárak. Legfőképpen azok az összetevők – a premixek – drágultak mintegy 110–120 százalékkal, amiket külföldről hoznak be.

Ott a keltetőgépeket többnyire be sem üzemelték. A nyugalom fontos szempont. Ám arra is szükség van, hogy a termelőink merjenek kockáztatni, vállalják a beruházások költségeit, amik még kisebb volumenű termelés esetén is számottevők. Munkám során gyakran találkozom ilyen bátor emberekkel. Megnyugtató azt tapasztalni, hogy 85–90 százalékuk a számos bizonytalansági tényező ellenére folytatja a megkezdett munkát.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.