Back to top

Baromfiipar: Sötétben tapogatózunk

Nem emlékszem olyan időszakra a magyar baromfiágazat történetében, amikor annyi baj és gazdasági hatás érte volna az ágazatot, mint az elmúlt másfél-két évben. Vegyük sorba, mik voltak ezek a hatások, milyen következményeik voltak és vannak, és vizsgáljuk meg, van-e, s ha van, akkor merre lehet a kiút a jelenlegi válságos helyzetből!

Véleményem szerint a probléma gyökere a növénytermesztés és az állattenyésztés jövedelmezőségbéli (és támogatásbéli) különbsége. A probléma ugyan már a rendszerváltást követően megjelent, de hazánk EU-csatlakozását követően felgyorsult, hiszen az EU agrártámogatási rendszere alapvetően a Nyugat-Európában jellemző „vegyes gazdaságok” rendszerét támogatta, ami a szántóföldi növénytermesztés kiemelt támogatásán keresztül igyekezett segíteni az állattenyésztést, illetve az állatitermék-előállítást.

A más fejlődési irányt követő hazai agrárstruktúrába (a növénytermesztés és az állattenyésztés jellemző szétválása) ez további torzulást és aránytalanságot hozott, és a jelenlegi gazdasági környezetben ez szinte megoldhatatlan feladatot ró az állattartó gazdaságokra.

Különösen komoly hátrányt jelentett a sertés és baromfiágazati szereplőknek, mivel ezen szektorok nem részesülhetnek EU-forrásokból (úgynevezett könnyű piacszervezésű ágazatok). E kőbe vésett szabály megváltoztatása nélkül (ami, szerintem, kiemelt feladat kell hogy legyen mind köztestületi, mind szakmai érdekképviseleti szinten) nehéz bármilyen jó útirányt találni.

Gazdasági „cunamik”

A kedvező vagy kedvezőtlen piaci, gazdasági, állategészségügyi és támogatáspolitikai környezet miatt a termékpályák innentől kezdve már csak az „élhető” és az „elviselhetetlen” kategóriák között tudnak lavírozni. Sajnos az elmúlt időszak bővelkedett olyan gazdasági „cunamikban”, amelyek utóbbi irányba tolták az állattenyésztést, az állati termékpályákat, és azon belül a baromfiágazat szereplőit is.

A koronavírus-világjárvány 2020 tavasza óta teljesen átalakította a baromfiágazat és termékeinek keresleti-kínálati piacait. A HoReCa-szektor eltűnése több hónapra, majd a járvány hullámaiban tapasztalt meg-megindulása olyan mértékben megváltoztatta a baromfikereskedelem irányait és arányait, hogy az gyakorlatilag követhetetlenné vált a baromfiágazat (de tulajdonképpen a teljes állattenyésztés) számára. Az ágazatok korábbi kiszámítható és e számítások alapján megtervezett technológiai folyamatai felborultak, tervezhetetlen költség- és árbevételviszonyokat eredményeztek.

Ezzel párhuzamosan 2020-ban is megjelent és komoly megbetegedéseket és veszteségeket okozott a madárinfluenza-járvány. A jelentős közvetlen veszteségen túl exportkorlátozásokat és további piaci-értékesítési problémákat okozott.

A járvány megszűnését követően érkezett a következő csapás, a takarmányárak hihetetlen megemelkedése. Az árak „elszállásában” alapvető szerepe volt az afrikai sertéspestis kínai megjelenésének és a járvány utáni kínai keresletnek, valamint a kínai-amerikai konfliktusnak, ami az európai térség növénytermesztésének irányába fordította a keresletet. Ez a keresletnövekedés felborította a takarmány-alapanyagok beszerzési árát, és ezzel a takarmánypiacot. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy ez tovább növelte a növénytermesztés és az állattenyésztés támogatási, jövedelmi-jövedelmezőségi viszonyai között eddig is meglévő, már régóta húzódó feszültséget. A probléma nem újkeletű, kiegyenlítésére, korrigálására égető szükség lenne. Véleményem szerint ennek kezelése és megoldása a kulcskérdés a hazai állattenyésztés, és azon belül a baromfiágazat túlélése szempontjából is.

Az általános gazdasági problémák (termékpályaszintű jövedelmezőség, a szakképzett munkaerő hiánya) sajnos nem teszik vonzóvá a termékpályát, ritka az új belépő, a generációváltás nem mindenhol valósult meg.

Még zöldebb elvárások

Részben a „zöld mozgalmak” EU-n belüli politikai hatalmának erősödése, részben a koronavírus okozta gazdasági recesszió utóhatása, és nem mellesleg az EU-orosz konfliktus eredménye az energiahordozók árának horrorisztikus növekedése. Ez mind a termelés, mind a vágás-feldolgozás költségeit olyan mértékben növeli, amit ha nem tudunk érvényesíteni a piaci árakban, az az ágazat végét jelentheti.

A „zöld megállapodásnak” nevezett stratégia az állattenyésztés egészének megfogalmaz olyan – nem finanszírozott – többletkötelezettségeket (az állatjólét további javítására hozott intézkedések, környezetvédelmi intézkedések, az antibiotikum-felhasználásra tett vállalások), amelyek egymásnak ellentmondanak, prioritások nélkül. Emiatt együttes teljesítésük a fenntarthatósági pillérek (gazdasági fenntarthatóság, környezetvédelmi fenntarthatóság, társadalmi fenntarthatóság) valamelyik elemét elkerülhetetlenül sérteni fogja.

A megvalósíthatóság szempontjából szerintem inkább „kívánságlistának” tekintett, mára előrehaladott állapotban lévő elképzelés gazdasági és társadalmi hatásai, súlyos következményei még nem ismertek, és számomra beláthatatlanok.

Mindemellett a brüsszeli buborékban számos olyan kezdeményezés napirendre került (pl. “end of the cage age”), amit pótlólag csatoltak a korábban említett zöldítéshez, és bár szakmai és gazdasági szempontból komoly kétségek merülnek fel a megvalósításukkal kapcsolatban, mindenki úgy beszél róluk, mint szimpatikus és támogatandó jövőbeni elvárásról, így nagy a politikai támogatottságuk.

Európai szinten is fontos kérdés, hogy ki fogja vállalni a politikai, gazdasági és társadalmi felelősséget az elhibázott döntésekért, jogszabályokért? Hogyan lesz biztosítva az EU élelmezésbiztonsága? Ki fog terméket előállítani? Ki fogja a veszteségeket hosszú távon felvállalva karitatív tevékenységként folytatni a tenyésztést, a termelést, a vágást-feldolgozást, a továbbfeldolgozást? Ki fogja mindezt finanszírozni?

A kormánynak lehetősége van különböző mechanizmusokkal (például beruházási, fejlesztési támogatások, nemzeti támogatások) az ágazati hatékonyság, működőképesség fejlesztésére, előremozdítására. Bizonyos területeken nagyobb, bizonyos területeken kisebb a mozgástere. A nemzeti támogatások (állatjóléti támogatás) esetében ez a mozgástér szűk, és komoly problémát jelent a korlátossága (12 milliárd forint), értékeinek elinflálódása, értékvesztése, aránytalansága.

És aztán megint jött a madárinfluenza… Egy új jogszabályi és kártalanítási környezetbe, amiben óriási további károkat okoz…

Mit tehetünk mint szakmai érdekképviselet annak érdekében, hogy a kialakult helyzeten változtassunk?

Talán a legrosszabb, ha hibást és felelőst keresve, személyes sérelmeinket hangoztatva, a tényeket figyelmen kívül hagyva hőzöngünk.

A nemzetközi és világpolitikai eseményekre (orosz-ukrán konfliktus) vagy az EU jogszabályalkotására a legjobb szakmai szervezeteknek is csak korlátozott ráhatása lehet. Ugyanakkor szervezetünk, a BTT minden EU-szinten releváns szakmai szervezetnek (AVEC, EUWEP, EUROFOIEGRAS) aktív és kezdeményező tagja, amely szerepet játszik a nemzetközi (EU-s) jog formálásában, s több szakmapolitikai kérdésben is javaslatot teszünk a hazai baromfiágazat érdekeinek megfelelő, azt képviselő álláspont kialakítására.

A madárinfluenza kérdésköre

Az új kártalanítási jogszabály megalkotását mind az ágazat, mind a szakhatóság, mind az államigazgatás szorgalmazta. Ennek egyik oka, hogy a korábbi szabályozás (a kártalanítási érték 100 százalékos megtérítése) egyrészt borzasztó költséges volt. A közvetlen károk nagysága járványos időszakokban évente 12–15 milliárd forint kiadást jelentett a magyar államnak, ugyanakkor ezek a járványok lényegesen többe kerültek, hiszen a közvetett károk (telepítési korlátozások, exportlehetőségek megszűnése, piacok elvesztése, vágóüzemi leállások, valamint a kapacitáskihasználás csökkenése stb.) bár nehezen kalkulálható, de hasonló nagyságrendű veszteséget okoztak sokszor olyan szereplőknek, akik nem voltak közvetlen érintettjei a járványnak. Így a másik ok és fő cél az volt, hogy a termelői és integrátori felelősségvállaláson keresztül javítsa a telepi járványvédelem általános szintjét, csökkentse a madárinfluenza megjelenésének a kockázatát.

A szakmai szervezet az alábbiakat tette a fő cél érdekében:

  • Informatikai fejlesztést hajtott végre, hogy a hazai baromfitermelő telepeket regisztrálja, kapacitásukat és térbeli elhelyezkedésüket azonosítsa.
  • Az adatgyűjtésből származó felvásárlási átlagárakból forgalmiérték-táblázatot állít össze minden faj és hasznosítási típus esetén, amit a hatóság rendelkezésére bocsát.
  • Járványvédelmi auditrendszert alakított ki, aminek első lépéseként a korábban alkalmazott hatósági „ellenőrzési lista” alapján minősíti a telepeket, majd konkrét (a telep működését is vizsgáló) ellenőrzéseket végez.
  • Az auditrendszerben való részvételt igazolja.
  • Eljárásrendbeli, értelmezési szakmai javaslatokat fogalmaz meg a tagok jelzései alapján a szakhatóságnak.
  • Méltányossági kéréseket támogat egyedi és speciális ügyekben.
  • A tapasztalatok alapján fejleszti a rendszert.

Az új kártalanítási jogszabály, a hatósági eljárásrend, a BTT auditrendszere egyaránt változtatásokat, pontosításokat, egyértelműsítéseket kíván, de a legfőbb cél – a járványmegjelenés valószínűségének csökkentése, a telepi járványvédelmi szint emelése és a madárinfluenza kártételének csökkentése közös ágazati érdek.

A baromfiágazat támogatásai

Az úgynevezett állatjóléti támogatás logikáját, rendszerét elhunyt barátunk, Földi Péter alakította ki. A korábban 4 milliárd forint keretösszegű támogatás jelenleg 12 milliárd forint értékben valósítható meg. A szaktárca kérte tőlünk a támogatási keretösszeg termékpályánkénti újraosztását, ami a rögzített felső keret módosítása nélkül nem lehetséges.

Már önmagában az is probléma, hogy a 2017–2018. évi költségszámítások már rég nem aktuálisak, idejétmúltak, így nem fedezik az állatjóléti többletvállalások jelen költségeit. Ezt a keretösszeget ágazatunk mára duplán kinőtte, volumenoldalról és fajlagos költségoldalról egyaránt.

A meglévő támogatási konstrukció az összes jogcímre az állatállomány jelenlegi (2021. évi) mérete alapján mintegy 16,5–17 milliárd forint keretösszeggel lenne megvalósítható – hangsúlyozom, jelenleg.

Ezért, ha nem akarunk lemondani e támogatásról, ki kell építeni, meg kell alkotni egy olyan EU által elfogadható támogatási konstrukciót, mely – akár a meglévő támogatással párhuzamosan – kompenzálni képes a támogatási értékek aránytalanságait, és az ágazat, a termékpálya várható növekedését.

Az ágazati problémák gyors kezelése

Az összes eddig vázolt intézkedés szinte semmit nem ér, ha nem találunk gyors, valóban hatékony ötletet és megoldást a gazdasági-piaci problémákra, amik a költségek nagyarányú növekedéséből és azok továbbhárításának nehézségeiből erednek. Mivel a költségoldal (takarmány, energia) nagy valószínűséggel nehezen korlátozható, így azt gondolom, a megoldás kulcsa az alapvető élelmiszerek kereskedelmi árrésének a szabályozása lehet. Tudom, ez nem szokványos út, de azt gondolom, hogy az 5 százalékos áfakörbe sorolt baromfitermékek esetében megfogalmazható lenne olyan minimális és maximális kereskedelmi árrés, ami hagyja élni és fejlődni a termelést, leköveti a gazdasági folyamatokat (költségváltozások), és nem hagyja, hogy a baromfitermékek a kereskedelem kincsesbányái legyenek….

A baromfiágazat éve 2021-ben

És akkor nézzük a tényeket, a hazai vágóbaromfi-termelés főbb számait, majd a 2022-re várható termelés előrejelzését (1., 2. táblázat).

A 2020. évi vágóbaromfi-felvásárlás mennyiségéhez képest az ágazat termelése nőtt. A felvásárolt élőállat-mennyiség darabszáma 6,1 százalékkal, élősúlyban számolva pedig 7,1 százalékkal nőtt. Ennek nagyjából fele a bázishatásnak köszönhető, hiszen a 2020-as sokkhatások (madárinfluenza, covid) miatt a 2019-es felvásárlási mennyiségnél 23 523 tonnával kevesebb volt.

A 2019-eshez viszonyítva a növekedés élősúlyban (t) 3,5 százalékkal több volt. Az egyes termékpályák esetében kiegyenlített volt a növekedés a csirke esetében.

A pulyka esetében az 5 százalékos csökkenés újra a 2019-es termelési volument eredményezte, míg a víziszárnyas-termékpályák hektikusak voltak, komoly kilengéseket tapasztalhatunk a termelés volumenében. A víziszárnyas-termékpályák belső szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy a kacsa (pecsenye és mulard egyaránt) részaránya nőtt a lúd rovására, aminek megvannak a szakmai (tenyésztési, technológiai, szaporodásbiológiai, gazdasági és piaci) okai.

Azt hiszem, a jövőt tekintve ágazati szinten sem tudunk még csak közelítőleg pontos dolgokat sem mondani. Még a jól informált szakemberek sem képesek megmondani, hogy miképpen változott az európai húsfogyasztás az elmúlt években (hát még, hogy hogyan fog változni!), vagy hogy azon belül miképpen változott a baromfihúsfogyasztás és annak belső szerkezete az elmúlt időszakban, miképpen befolyásolta ezt a vegán táplálkozás terjedése, vagy hogy az állattenyésztés és az állatitermék-előállítás milyen mértékben lesz áldozata – bűnbakja – a jövő „zöld megállapodásának”.

Változó világ

A harmadik világháború rémképe, az a vele járó bizonytalanság és a recesszió, valamint a lassan kezelhetetlen gyakorisággal megjelenő madárinfluenza-járvány bizony nem fest pozitív jövőképet az ágazat szereplői számára.

Tehát nem tudjuk pontosan, hogy jelenleg mekkora vagy hogy néhány év múlva mekkora lesz az európai piac.

A másik nagy kérdés, hogy milyen költség- és árviszonyok várhatóak az egyes termékpályákon: takarmány-alapanyagok, energiaköltségek, naposállat…. Óriási kérdés, hogy lesz-e termelő, termék…

Jelen pillanatban gyakorlatilag több kérdésben is a sötétben tapogatózunk. Csak reménykedhetünk benne, hogy ebben az egyik pillanatról a másikra változó világban sikerül folyamatosan jó döntéseket hoznunk, pedig minden egyes döntéshez komoly felelősség és komoly következmények társulnak.

Dr. Csorbai Attila
elnök-igazgató, BTT

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2022/19 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészeti és vadgazdálkodási kérdésekről tárgyalt a magyar és a szlovén agrárminiszter

Magyarország és Szlovénia kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszik az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás területén, továbbá a két ország egyaránt fontosnak tartja az állategészségügyi megelőző lépések összehangolását - jelentette ki Nagy István agrárminiszter szombaton a Vas megyei Felsőszölnökön, ahol megbeszélést folytatott Irena Sinko szlovén mezőgazdasági, erdészeti és élelmezési miniszterrel.

Esnek a globális élelmiszerárak

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) honlapjára pénteken felkerült adatok szerint januárban az átfogó árindex 131,2 pont lett, ami 1,1 pont (0,8 százalék) csökkenés decemberhez képest. Ez volt a 10. egymást követő havi csökkenés.

Zabital tejkosztümben

„shhh…This Is Not M*lk” felirattal forgalmaz és reklámoz egy 3,5 százalékos zsírtartalmú zabitalt a Danone. Látszólag nem is sért ezzel jogszabályt, hiszen az elnevezésben és a reklám­szlogenben nem szerepel a tej szó. Ennek ellenére mégis megkérdőjelezhetőnek tűnik a szlogen, mert egy szót látványosan kiemelnek benne – azt, hogy MILK.

Napi egy alma az orvost távol tartja

Világszerte kísérletek folynak az élelmiszeripari hulladékok, melléktermékek takarmányként való hasznosítására. Az Egyesült Államokbeli Cornell Egyetem kutatói a közmondást így módosították: szerint a közmondás az állatorvosokra is igaz. Kísérleteikben az almalégyártás melléktermékeit broilertakarmányként hasznosítva jutottak erre az eredményre.

A neandervölgyiek hatalmas elefántokra vadásztak

Egy új tanulmány szerint a neandervölgyiek nagyobb csoportokban élhettek, mint eddig hittük, és hatalmas elefántokra vadásztak, amelyek akár háromszor nagyobbak voltak a ma ismert fajoknál.

Magukkal vitték háziállataikat a vikingek Angliába

A Skandináviából Angliába hajózó vikingek lovakat, kutyákat és elképzelhető, hogy sertéseket is vittek magukkal, derült ki egy friss tudományos kutatásból, amelyet a BBC News ismertetett csütörtökön.

Mókás kinézetű tamarin érkezett Debrecenbe

Társat kapott a tavaly Debrecenbe érkezett fehérajkú tamarin hím: egy másik fiatal hím a csehországi Ústí nad Labem állatkertjéből került a Nagyerdőbe - közölte az állatkert vezetője az MTI-vel csütörtökön.

QR-kód a tejesdobozon

Ma már egy egyszerű QR-kód csomagolásra nyomtatásával meg lehet osztani a fogyasztókkal az általuk megvásárolt tejet előállító tehenek egészségére és tartási körülményeire vonatkozó információkat. Azt is lehetővé teszi, hogy tisztában legyenek a tej által az állattartó gazdaságtól az áruházi polcig megtett úttal, vagy hogy elérjék a tehenek jólétére vonatkozó adatokat.

Szójababot kukorica helyett?

A tavalyi aszály miatt az Egyesült Államok egyes területein a húsmarhák abraktakarmányában részben a szójabab lépett a kukorica helyébe. Kutatók azonban több dologra is figyelmeztetnek a szója etetésével kapcsolatban.

Letaszították a trónról a border collie-t

Az intelligencia és a kognitív képességek felmérése céljából új vizsgálatot végeztek a kutyák körében. A vizsgálat nem teljes körű, mivel csak 13 fajta 1002 egyedén végezték el a teszteket. A kutatás tanulmányában leírtak szerint a híresen kimagaslóan magas intelligenciával rendelkező border collie csak második lett, az első helyet egy másik fajta nyerte el.