Az állatot megvédeni, de azért az ikerelléseket eltitkolni – ez is hozzátartozott a juhászok zsiványságához, mint az is, hogy bizony szívesen legeltettek vagy tán még ma is szívesen legeltetnek tilosban, hagyják, hogy a nyáj „véletlenül” áttévedjen a gyepről a veteményre.
A juhásztalálkozó megnyitóján Mikó Edit, a Szegedi Tudományegyetem dékánja is a juhászhagyományokról, azok megőrzésének fontosságáról beszélt és kijelentette, hogy ez nem az a hely és nem az az idő, amikor az ágazat gondjait kellene számba venni.
Ebben csatlakozott hozzá Kiss György, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének elnökhelyettese, aki hangsúlyozta, hogy bár az ágazatban sok a szép kort megélt juhász, azért a korösszetétel nem is olyan rossz, így lesz, aki használja a legmodernebb technológiákat, amelyek napjainkban megjelennek az ágazatban.
Csomai Géza, akinek a gazdaságában háromezres juhászat van, a NAK képviseletében arról beszélt, hogy a MÁSZ, a NAK és a szakmaközi szervezet a gyepek, illetve legelők állapotának felmérését végzi. Céljuk olyan technológia kidolgozása, amellyel jobbá tehető legelőink állapota.
Bátor Árpád, a Juh és Kecske Ágazatért Egyesület és Szakmaközi Szervezet elnöke nem csak a jó dolgokról beszélt. Azt sorolta, hogy a törzstenyésztők mára jó helyzetbe kerültek, a kereskedők profik, akik bárányhizlalással is foglalkoznak, a húsfeldolgozók, amelyekből kevés van, ám ami van, ugyancsak profik, az árutermelő juhászatoknál azonban gondok vannak – őket kell támogatásokkal jobb helyzetbe hozni.
A köszöntők után a szakmabeliek megismerhettek egy nagyon könnyen mozgatható mobil karámrendszert, amely a válogatáshoz, körmöléshez, sőt a nyáj bizonyos fokú védelmére is használható. Ennek része az a körmöléshez kiváló állítható kaloda, amelyről a bemutató során azt állították, hogy az, aki elkezd ebben körmölni, azt az első 200 alkalommal utálni fogja, utána ezer birkáig legszívesebben felhasogatná, utána viszont meg csak ebben lesz hajlandó körmölni…