
A tényői feldolgozóüzem körbeüvegezett kóstolóhelyiségében beszélgetünk, ahonnét csodálatos kilátás nyílik a Kőrishegyre, amely a Bakony legmagasabb pontja, a Szemere-hegyre, Tényőre és a Kisalföldi-síkságra.
Körben a családi gazdaság 30 hektáros szőlője fürdik a februári napsütésben, a másik, 35 hektáros ültetvény pedig a Szemere-hegy túloldalán található. Az üzem úgy épült, hogy a szedéstől fél órán belül a présekbe kerüljön a termés. A beruházás még nem készült el teljesen, de hamarosan hatvan vendéget is le lehet majd ültetni a kóstolóterembe.

A Tar Pincészetben nagyjából a teljes borvidékkel egy időben, 2014-ben zajlott le komolyabb fajtaváltás. Az egyik oka az volt, hogy a nyugati határ közelsége miatt a 2010-es évek elejére elfogyott a kézi szedéshez nélkülözhetetlen munkaerő, a másik pedig az, hogy a zömében a hetvenes években nagy telepítési hullámával született ültetvények elérték az életciklusuk végét.
Néhány fajta eleve alkalmatlan volt a gépi szüretre, vagy időközben kiment a divatból, elvesztette népszerűségét.
A tényői borászati üzem 2018-19 folyamán épült. A 2010-es évekre a régi feldolgozó részleg már nem tudta követni a termelés növekedését. „Folyamatosan jöttek az eredmények, de nem szívesen fogadtam az újságírókat, mert nem volt hová leültetni őket” - meséli Tar István. 2016-ban pályázatot nyújtottak be a Vidékfejlesztési Programra, aminek keretében 135 millió forint ötven százalékos állami hozzájárulást nyertek el. Sajnos a projekt végére ez már csak 35 százaléknak felelt meg az építőipari árak meredek emelkedése miatt.

Tar István édesapja agrármérnök, aki egész életében a mezőgazdaságban dolgozott, őt pedig már kisgyerekként érdekelte növénytermesztés, így lett belőle kertészmérnök.
Egyik bátyja szintén a borászatban dolgozik, a logisztikáért felel, a másik viszont középiskolai történelemtanár, aki előadások tartásával járul hozzá a pincészet sikereihez. István egyik unokaöccse pedig a MATE (az integrált agrártudományi egyetem) hallgatójaként készül erre. A családtagok együttműködése tökéletes a cégnél, aminek köszönhetően lépésről lépésre, szinte észrevétlenül zajlik a generációváltás.

A régió borászai a korábbi évtizedekben nem sokat foglalkoztak piacépítéssel, vagy ha igen, azt egyedül tették. Tar István azonban 2017-ben öt másik fiatal borásszal marketing klasztert alapított a Pannonhalmi Borvidék termőhelyi értékeinek elismertetése és az itteni borok népszerűsítése érdekében. Az elmúlt két év korlátozási ugyan nem kedveztek a törekvéseiknek, de ez nem vette el a kedvüket a közös munkától, aminek lényege, hogy megosztják a feladatokat és a költségeket. Minden évben elkészítik PH-Érték elnevezésű közösségi borukat.
Az együtt lefektetett szabályok alapján 50 százalékban rajnai rizlingből, valamint más, a területen hagyományos fajták – olaszrizling, fűszeres tramini, királyleányka, chardonnay, savignon blanc – házasításából születik, és az illatos fajták nem képviselhetnek benne többet 30 százaléknál.
Tar Istvántól ez külön figyelmet igényel, mert egyébként törekszik arra, hogy kiszolgálja a fiatalok igényeit az illatos borokkal.

A Pannonhalmi Borvidék termőhelyi értéke a meszes talaj, aminek mindenhol több méter lösz az alapja. Ennek köszönhető, hogy semmilyen ásványosság nem nyomja rá a bélyegét a borokra, könnyen lehet tiszta ízű és gyümölcsös zamatú, illatos borokat készíteni.
A Tar Pincészet termékei számtalan elismerésben részesültek az elmúlt években. Egymás után négyszer nyerték el a borvidék legjobb fehér bora címet, megkapták a megye legjobb bora, Győr város bora címet, de amire talán a legbüszkébbek, az a 2019-es Országos Újbor és Sajtfesztivál, ahol a rozéjuk több mint 560 bor közül a legmagasabb pontszámot érte el, miközben a Savignon Blanc-juk is a legjobb 15-ben végzett.
Egyelőre azonban még nem kellett „kilépnie a komfortzónájából”. Termékeit 98 százalékban a megyehatáron belül adja el borkereskedőknek, illetve üzleteknek. „Ha valahol leveszik a polcról, azután is le fogják venni.” Kezdetben 100 százalékban folyóbort értékesített. Ez mostanra 20 százalékra csökkent, a minőségben azonban semmilyen különbséget nem jelent. Átlagosan évi 3 000 hektoliter készül, de az ültetvény és az üzem 5 000 hektolitert is tudna.
A klímaváltozás a mindennapos keserű tapasztalatai közé tartozik. Az olaszrizling például hagyományos októberben érik, de szedett már augusztusban, és előfordul, hogy szeptember 10-én teljes egészében elkészültek vele. „Nagyon fel kell készülni fejben, mérni, kóstolgatni. Nem a naptár számít, és nem szüretelhetsz cukorfokra, mert ilyen meleg évjáratokban nem is a borfok érettségi százaléka, hanem a sav megléte számít, ugyanis náluk hamar elégnek és elköszönnek a savak. Szerencsére a rajnai minden ősszel tud kellő savat termelni, így nem lesz vele gond a következő ötven évben. Az Irsai Olivér már kérdéses, lehet, hogy le kell cserélni, például Cserszegi Fűszeressel. A következő fajtaváltást valószínűleg a klímaváltozás fogja meghatározni.”
Bár az ökológiai gazdálkodás egyre népszerűbb, de a szőlő 1800-as években behurcolt betegségeire nem kínál minden esetben megfelelő megoldást. A hagyományos, nem rezisztens fajtákat annyiszor kellene rézzel permetezni, amennyi a növénynek, a talajnak és a gazdálkodónak is nagyon megterhelő.
