A várrom a VERGA Zrt. területén, Várpalotától északra, a Fajdas-hegy és a Kopasz- Hallgató között húzódó Vár-völgyben található. A meredek sziklafalakkal övezett szurdokvölgy tehát nem véletlenül kapta a Vár-völgy nevet; az aljából magasodnak a fák fölé az egykori Bátorkő várának, mai nevén a Pusztapalotának a romjai, amit a településről a piros sávjelzést követve, vagy a VERGA Zrt. által kiépített tanösvényen célszerű megközelíteni.
A legendák úgy tartják, hogy a kis fellegvár a 13. század végén, a 14. század elején épülhetett, az akkori Konth család hatalmas birtokán. A várat két birtokmegosztással foglalkozó oklevél is említi 1271-ből, amelyeken Tikolföld a Várad erdővel szöveg olvasható, vélhetően a várra utalva.
Ebből az oklevélből az is kiderült, hogy a vár az akkori nevén Tykolfeldeu területén állt. A terület, így vele együtt a vár is, 1350-ig maradt királyi kézen. Akkor ugyanis Nagy Lajos a várhoz tartozó birtokokkal és annak valamennyi jövedelmével Tót Lőrinc mester fiainak és leszármazóiknak adta szolgálataikért cserébe. Egy 1400-as évek elején keletkezett oklevél pedig említést tesz Bátorkő várának várnagyáról (castellánus castri Bathorkw alias curialis in Palotha), Keszi Balázsról, aki egyben a palota (Ópalota) udvarispánja is volt.
A legendák szerint a vár valaha még Mátyás király egyik kedvelt vadászkastélya is volt. Mivel a szűk völgy miatt nem lehetett tovább bővíteni, csak másodlagos célokat szolgált, de védelmet és zavartalan nyugalmat biztosított a király pihenéséhez és vadászataihoz, illetve mentsvárat jelentett egy esetleges török támadás idejére.
A török kor elején még biztosan állt Bátorkő, amit I. Szulejmán egyik 1564-es októberi rendelete is megerősít, miszerint: „Ali – a budai szandzsákban 5500 akcse tímár birtokosa – Ópalota nevű hadi várból egyik hitetlen a lováról ledobva, vitézül viselkedett, és ezért 2000 akcse nagyobbításra kapott engedélyt”. Akkor tehát a vár feltehetően még magyar kézen volt.
Az utolsó okleveles adat 1559-ből maradt fenn. Feltehetően a 16. század második felében már elhagyatott volt, és így fokozatosan romba dőlt. A 19. században villámcsapás is érte, amitől állaga még inkább leromlott.
Mára már csak az egykori vár főtornyának mintegy 15 méter magas falmaradványa és néhány várfalrészlet kalauzolja vissza a kirándulókat Mátyás király korába, azonban egy leírás szerint egykoron négy, egymástól jól elkülöníthető épületrészből állt a Pusztapalota. A várat teljes egészében egy sziklabércre építették, helyenként két méternél is vastagabb kőfalakkal. Feltevések szerint nyugati irányból, egy vizes árok fölött átvezető felvonóhídon lehetett megközelíteni, amelynek védőfalát szintén a sziklákra építették. A várnak csak a hátsó, északi fala nyúlhatott le a völgy aljáig, ebből az előudvarból keskeny, sziklába vájt lépcső vezetett a torony földszintjére, mely helyenként most is látható.
A földszinten nyíló csúcsíves ajtó egy nyitott részre vezethetett, ennek a védelmére szolgálhatott a főtorony északi részén található faldarab. Az átjáró keleti oldalán megfigyelhető homorú falrészt tömlöcként vagy raktárként használták. A nyitott átjáró a kisebbik toronyba vezetett, melyről már csak alapkövek árulkodnak. A kistorony egy kb. 3,5 x 5 méteres süllyesztett bástya lehetett.
Mivel a várakat a védhetőség miatt általában dombtetőkre építették, néhányan úgy gondolják, hogy Bátorkő vára nem hadászati célokat szolgált, és az oklevelekben említett Bátorkő vára sem a Vár-völgyben található Pusztapalota történelmét írja le. Azonban a napjainkra fennmaradt várrom kitűnő úti cél minden kirándulónak.
A VERGA Zrt. által létesített Vár-völgyi tanösvényen kirándulók megismerkedhetnek a Keleti-Bakony növény- és állatvilágával, a környező területekre jellemző dolomitokkal és annak növénytársulásaival, miközben testközelből és madártávlatból egyaránt megcsodálhatják a Pusztapalota romjait.
Zeitler Levente
VERGA Zrt.