0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Pusztapalota a Vár-völgyben

Hazánk hegyvidékein barangolva megannyi érdekes és elgondolkodtató elnevezésű barlangot, szurdokvölgyet találunk. A Bakonyban sincs ez másképp, gondoljunk csak a betyárvilágból ismert Savanyú Jóskáról elkeresztelt barlangra, vagy a Római-fürdőre, amelynek elnevezéséről sokféle szóbeszéd kering, azonban fürdőként sosem működött. Számos legenda övezi a Pusztapalotát is, az egyik szerint egykoron Mátyás király kedvelt vadászkastélya volt.

A várrom a VERGA Zrt. területén, Várpalotától északra, a Fajdas-hegy és a Kopasz- Hallgató között húzódó Vár-völgyben található. A meredek sziklafalakkal övezett szurdokvölgy tehát nem véletlenül kapta a Vár-völgy nevet; az aljából magasodnak a fák fölé az egykori Bátorkő várának, mai nevén a Pusztapalotának a romjai, amit a településről a piros sávjelzést követve, vagy a VERGA Zrt. által kiépített tanösvényen célszerű megközelíteni.

A legendák úgy tartják, hogy a kis fellegvár a 13. század végén, a 14. század elején épülhetett, az akkori Konth család hatalmas birtokán. A várat két birtokmegosztással foglalkozó oklevél is említi 1271-ből, amelyeken Tikolföld a Várad erdővel szöveg olvasható, vélhetően a várra utalva.

Bátorkőt először 1326-ban nevesítik meg egy oklevélben, amikor a Csákok a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt elcserélik más várakért Károly Róberttel – így királyi birtok lett.

Ebből az oklevélből az is kiderült, hogy a vár az akkori nevén Tykolfeldeu területén állt. A terület, így vele együtt a vár is, 1350-ig maradt királyi kézen. Akkor ugyanis Nagy Lajos a várhoz tartozó birtokokkal és annak valamennyi jövedelmével Tót Lőrinc mester fiainak és leszármazóiknak adta szolgálataikért cserébe. Egy 1400-as évek elején keletkezett oklevél pedig említést tesz Bátorkő várának várnagyáról (castellánus castri Bathorkw alias curialis in Palotha), Keszi Balázsról, aki egyben a palota (Ópalota) udvarispánja is volt.

A legendák szerint a vár valaha még Mátyás király egyik kedvelt vadászkastélya is volt. Mivel a szűk völgy miatt nem lehetett tovább bővíteni, csak másodlagos célokat szolgált, de védelmet és zavartalan nyugalmat biztosított a király pihenéséhez és vadászataihoz, illetve mentsvárat jelentett egy esetleges török támadás idejére.

A török kor elején még biztosan állt Bátorkő, amit I. Szulejmán egyik 1564-es októberi rendelete is megerősít, miszerint: „Ali – a budai szandzsákban 5500 akcse tímár birtokosa – Ópalota nevű hadi várból egyik hitetlen a lováról ledobva, vitézül viselkedett, és ezért 2000 akcse nagyobbításra kapott engedélyt”. Akkor tehát a vár feltehetően még magyar kézen volt.

A palota pusztulása a török hódoltság idején kezdődhetett meg. Pontos információk ezzel kapcsolatban nincsenek, azonban a mai Pusztapalota nevet csak az állagleromlását követően kapta.

Az utolsó okleveles adat 1559-ből maradt fenn. Feltehetően a 16. század második felében már elhagyatott volt, és így fokozatosan romba dőlt. A 19. században villámcsapás is érte, amitől állaga még inkább leromlott.

Mára már csak az egykori vár főtornyának mintegy 15 méter magas falmaradványa és néhány várfalrészlet kalauzolja vissza a kirándulókat Mátyás király korába, azonban egy leírás szerint egykoron négy, egymástól jól elkülöníthető épületrészből állt a Pusztapalota. A várat teljes egészében egy sziklabércre építették, helyenként két méternél is vastagabb kőfalakkal. Feltevések szerint nyugati irányból, egy vizes árok fölött átvezető felvonóhídon lehetett megközelíteni, amelynek védőfalát szintén a sziklákra építették. A várnak csak a hátsó, északi fala nyúlhatott le a völgy aljáig, ebből az előudvarból keskeny, sziklába vájt lépcső vezetett a torony földszintjére, mely helyenként most is látható.

A főtorony háromemeletes volt, melynek alapterülete kb. 6,5 x 5 méter lehetett, és 2,2 méter vastag kívülről vakolt kőfalból készült. A szintek magassága különbözött, legalábbis erre utalnak a még ma is jól látható 25 x 25 cm nagyságú tartógerendák nyílásai.

A földszinten nyíló csúcsíves ajtó egy nyitott részre vezethetett, ennek a védelmére szolgálhatott a főtorony északi részén található faldarab. Az átjáró keleti oldalán megfigyelhető homorú falrészt tömlöcként vagy raktárként használták. A nyitott átjáró a kisebbik toronyba vezetett, melyről már csak alapkövek árulkodnak. A kistorony egy kb. 3,5 x 5 méteres süllyesztett bástya lehetett.

Mivel a várakat a védhetőség miatt általában dombtetőkre építették, néhányan úgy gondolják, hogy Bátorkő vára nem hadászati célokat szolgált, és az oklevelekben említett Bátorkő vára sem a Vár-völgyben található Pusztapalota történelmét írja le. Azonban a napjainkra fennmaradt várrom kitűnő úti cél minden kirándulónak.

A szűk szurdokvölgynek és az érintetlen erdőknek köszönhetően visszarepülhetünk a feltehetően királyi vár korába, és elképzelhetjük azt teljes épségében Mátyás király egykori rejtett vadászkastélyaként.

A VERGA Zrt. által létesített Vár-völgyi tanösvényen kirándulók megismerkedhetnek a Keleti-Bakony növény- és állatvilágával, a környező területekre jellemző dolomitokkal és annak növénytársulásaival, miközben testközelből és madártávlatból egyaránt megcsodálhatják a Pusztapalota romjait.

Zeitler Levente
VERGA Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk