– Régebben is gazdálkodtunk, de káposzta és karfiol termelésével csak pár éve kezdtünk foglalkozni, mintegy hasraütésszerűen – idézte fel a kezdeteket az őstermelő.
– Annyi bizonyos, hogy itt a környéken nem, legfeljebb a kiskertekben termelik ezeket a zöldségeket. Emiatt még kérdezősködni se nagyon tudtunk a mikéntekről. A földterületünk adott volt. Előkészítettem, és a párommal egyszerűen belevágtunk a munkába, mondhatom, segítség nélkül. Meg is lett az eredménye.
Vettem magot, kineveltem négyezer palántát. De amikor arasznyira kinőttek, elszáradtak. Ekkor elkezdtem az internetet böngészni, és szerencsére sok ismeretet találtam. Csakhogy az idő már szorított. Július közepe volt, tehát a palántákat mielőbb el kellett ültetni, nem tudtunk várni, sürgősen lépni kellett.
Elmentem, vettem karfiolpalántát Hajdúhadházon, káposztapalántát pedig Paposról, Mátészalka mellől. Azért is választottam ezeket a helyeket, mert ezeknek a zöldségeknek Magyarországon a Hajdúság a hazája, tehát biztos voltam benne, hogy jó alapanyagot kapok. Nagy élmény volt látni, hogy bármerre megyünk, ott vannak a hatalmas káposzta- és karfiolültetvények.
Kovács Tamás összesen négyezer-ötszáz palántával tért haza. Kezdődhetett az ültetés.
– Újabb megpróbáltatás várt ránk.
Leültem, gondolkodtam… azt az eszközt is csak ember csinálta, lehet, hogy jobbat is ki lehet találni. Nekiálltam, és készítettem egy másikat, amivel három óra alatt nyolcszáz palántát sikerült elültetni, kényelmesen. Aztán jött még a párom is, és mondhatom, pillanatok alatt végeztünk az ültetéssel.
Az első napokban feltétlenül öntözni kell a palántákat. Ez sem könnyű munka, minden tőre kannából önteni vizet reggel és este… Fárasztó volt, de megérte. Örömmel láttuk, hogy milyen szépen fejlődött mind a káposzta, mind pedig a karfiol. Öntözni közben nem kellett, szerencsére mindig időben jött meg az eső, de a növényvédelemre nagy gondot kellett fordítani, anélkül nem lett volna termés. Az egyik növényvédelmi cégtől nagy segítséget kaptam, bármikor kérhettem a tanácsukat, hogy mikor mivel kell védekezni kártevők ellen. És segítettek azok is, akiktől a palántát vettem. Nagyon figyeltem az ültetvényt, rendszeresen, naponta többször is kijártam, néztem, hogy megjelent-e valami a zöldségeken. Ha bármit is megláttam, akkor mentem a permetezőért. Ez persze nem azt jelenti, hogy túlzásba vittem a növényvédelmet.
– Azt hittem, hogy a palántázásnál és az öntözésnél nincs nagyobb munka, de gyorsan rájöttünk, hogy van – és ez nem más, mint a betakarítás. Ráadásul embert sem lehet találni, aki segítene benne. De hát nem volt mese, ezzel sem lehetett várni. Mentünk a sorok között, és szedtük ki azokat, amik már megfelelőek voltak. Ehhez képest már csak némi pluszt jelent, hogy mi a leveleket is felhasználjuk, ugyanis van szürke marhánk és disznónk, és azok szívesen eszik a zöldségek takaróleveleit. A betakarítás folyamatos volt, és a kedvező időjárás miatt egész télen tartott. Sőt, még tavasszal is dolgoztunk. A káposztát március végén fejeztük be. Mintegy négyszáz darabot szedtünk le, karfiolból pedig legalább hétszázat.
A káposzta és a karfiol nagyon népszerű zöldségféle, nemcsak főzelékféléket készítenek belőlük, hanem savanyítják is őket.
– Az értékesítés, ha időt is kell szánni rá, egyáltalán nem volt nehéz. Itt kell megjegyezni, hogy a környékünkön nem nagyon tudok olyan termelőt, aki árusítana is. Az is biztos, hogy a minőség elengedhetetlen, csak a jó terméket keresik az emberek. Az eladás több fronton zajlik. Voltak, akik házhoz jöttek a megrendelt káposztáért, karfiolért. Amikor meglátták a termést, általában mindenki többet vitt a kértnél. Akadt például, aki 15 helyett 40 kilogramm káposztát vitt el. A másik eladási helyszín a piac. Ott is akadtak élmények. Ősszel meglehetősen sokan megkérdezték, hogy a mindenszentek előtti héten is árulunk-e káposztát. Nem tudtuk mire vélni ezt a kérdést, mire kiderült: azon a héten a régi hiedelmek szerint nem illik, nem szabad káposztát savanyítani. Nem is nagyon fogyott a zöldség. Ám mikor elmúlt az említett hét, olyan mennyiségben vitték a káposztát, hogy szinte nem tudtuk kielégíteni az igényeket. Amúgy a legkeresettebb a 1,5, valamint 2,5 kilogrammos fej, azokból fogy a legtöbb. De termett 6 kilós káposzta is. Azt is megveszik. Kapcsolatba kerültünk a közeli Keléd önkormányzatával, mely savanyítóüzemet működtet. Ők nagyobb mennyiséget vásároltak tőlünk, és bármekkora fejeket feldolgoznak, természetesen figyelve a minőségre. De akadt olyan vásárlónk is, Erdélyből, akinek az volt a legfontosabb, hogy egyforma nagyságú káposzták legyenek. Ő ugyanis egészben savanyította őket. Szóval, a káposzta népszerű, keresett és finom zöldség, amit szeretnek az emberek, s gyakran fogyasztanak, változatosan.
Kovács Tamás azt mondja, a terület bővítését tervezik, és karalábét is szeretnének ültetni.
– A Hajdúságban kaptunk ajándékba negyven karalábépalántát, melyek nagyon szépen termettek. Emiatt úgy gondoltuk, megpróbálkozunk azzal is, hiszen szintén keresett zöldség. A káposzta és a karfiol pedig nem is kérdés többé. Megduplázzuk a területet. Június végén a korábbinál jóval több palántát ültetünk. Gondolunk rá, hogy pályázatot adunk be fejlesztésre, és gondolkodom technikai megoldásokon is. Sokak számára nehézséget jelent, hogy nem tudják leszeletelni a káposztát. Szeretnék tervezni erre egy masinát, és kialakítani egy helyiséget, ahol ezt a munkát el tudjuk végezni, hogy aki szelve kéri a káposztát, azt is ki tudjuk szolgálni.