0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Kórokok a szőlőn: Mi okozhatja?

A szőlőnövényen a vegetációs időszakban a zöld részeken, a téli, metszési időszakban a fás részekben figyelhetünk meg elváltozásokat, amelyek lehetnek biológia eredetűek vagy a környezeti tényezők által előidézett kárképek. A különböző tünetek diagnosztizálása és a kórokok felismerése nem könnyű feladat, hiszen a megjelenésük alapján könnyen összetéveszthetők.

A szőlőültetvényekben előforduló tünetek meghatározásakor fontos figyelembe venni azokat a tényezőket, amelyek közvetlenül vagy közvetve hozzájárulhattak az elváltozás megjelenéséhez.

Bizonyos esetekben a tünetet egy olyan kémiai anyag (növényvédő szer vagy műtrágya) okozhatja, amely a szomszédos területről sodródott át.

Máskor a problémát környezeti tényezők, szennyeződések, szélsőséges időjárási körülmények idézik elő, vagy az időjárással szoros összefüggésben jelennek meg kórokozók vagy kártevők. A szőlő károsodása vagy rendellenessége számos ok-okozati tényezőből adódhat. A levél, a hajtás vagy a bogyó elváltozásait egy-egy rovar, növényi kórokozó vagy ezek együttes fellépése okozhatja (például gomba, baktérium, vírus vagy fitoplazma), máskor a károsodásért emberi vagy környezeti tényezők felelősek. Abiotikus környezeti tényezők hatása például a jégverés által okozott kár, a légszennyezésből adódó levéldeformitások, az elsodródás okozta elváltozások.

Mielőtt abiotikus okra vezetnénk vissza a kárt, fontos, hogy kizárjuk azokat a szőlőkártevőket vagy betegségeket, amelyek előidézhették volna a tüneteket.

Szerperzselés, torzulás

Vannak olyan esetek, amikor a károsodás nem gyógyítható ugyan, de megfelelő eljárásokkal (tápanyag- utánpótlás, növénykondíció javítása, agrotechnikák) a károsítás mértéke csökkenthető vagy korrigálható. Ha például megfáznak a fakadó rügyek, a belőlük fejlődő hajtások hasonló elváltozásokat mutatnak, mint ha vírus vagy gyomirtó szer okozta volna. Akkor lesz csak gyanús, hogy nem gyomirtószer volt, amikor körülnézünk, és a környezetünkben sehol nem gyomirtottak.

A másik kérdőjel akkor vetődik fel, ha nem volt fagykár és hideghatás, nem volt a környezetben gyomirtás, mégis tüneteket mutatnak a levelek.

Nagyon száraz, szeles időjárás esetén a szél által felkapott és kilométerekre szállított homokszemcsékhez tapadt gyomirtó szer is szerepet játszik a tünetek kialakulásában.

A gyomirtó szerek által okozott elváltozások is nagyon változatos tüneteket mutatnak hatóanyagcsoporttól és hatásmechanizmustól függően. A fagy és jég által előidézett károsodások mértéke csökkenthető metszéssel, zöldmunkákkal, megfelelő tápanyagellátással, de egy hormonhatású herbicid kártétele nem korrigálható. A herbicidekkel való érintkezés, mint a glufozinát vagy a paraquat, barna nekrotikus foltokat hozhatnak létre a leveleken, de általában nem vezetnek a szőlőtőke pusztulásához, ha az elsodródás korlátozott mértékű.

A felszívódó, hormonhatású herbicidek, mint például a glifozát elsodródása súlyosabb károkat okozhat, ami a levél torzulását és a szőlőnövény pusztulását eredményezheti.

A fenoxi herbicidek, mint például a 2,4-D, a közeli szántóföldi kultúrákból származhatnak, ami a levelek visszafordíthatatlan torzulását okozza, és olykor a szőlő kihalását is.

A leveleken megjelenő foltok is lehetnek mechanikai sérülések, peszticidek által okozott égések (pl. a kén 24 °C fölött perzsel, a réz virágelrúgást okoz, de egy rosszul kimosott permetezőtartály is lehet a kiváltó tényező), vagy kórokozók, kártevők általi fertőzések. A bogyókon levő foltok hasonlóképp növényvédő szer vagy kórokozók nyomai. A tünetek elkülönítése ebben az esetben is tudást és gondost környezettanulmányt feltételez.

Zavarok a tápanyagellátásban

Túl magas hőmérséklet, túl sok víz egyaránt táp­anyagfelvételi problémát jelent, a levelek elszíneződnek, elszáradnak, növekedési zavarok lépnek fel, a termés későn érik. A túlzott tápanyagkínálat viszont a növény toxicitásához vezet.

A tápanyaghiány és a tápanyag-toxicitás tünetei eltérnek egymástól, felismerésük gyakorlatot igényel.

Nitrogénhiány esetén a levelek citromsárgák lesznek, de a hajtáscsúcsok, mint fő nitrogénfogyasztó növekedési pontok, zöldek maradnak, míg a vashiánynál a színeződés hasonló, de az eloszlása különböző, azaz a hajtácsúcs is elsárgul. Káliumhiány a levélszél száradásával kezdődik, míg a magnéziumhiánynál az erek közötti szövetek sárgulnak, majd száradnak el. A tápanyaghiány azonosítása nem könnyű feladat, különösen akkor, ha több tápanyag együttes hiányáról vagy többletéről van szó. A meghatározásban segít, ha a tünetek észlelésekor a következő kérdésekre próbálunk válaszolni:

• A levéltünetek az alapi, a középső vagy csúcsi leveleken jelennek meg?

• Tünetek csak külső vagy belső leveleken? A tőke bizonyos részein vagy az összes hajtásán?

• A levélfoltok a levélszéleken vagy a levéllemezen elszórtan? Milyen a foltok alakja, lehatároltsága?

• Az ültetvényben foltszerűen vagy elszórtan jelennek meg a tünetegyüttesek? A szőlő fekvéséhez (dombtető, mélyedés) kötődik-e a tünet megjelenése?

• Milyen évszakban, a szőlő melyik fejlődési szakaszában vagyunk?

Kórokozók az edénynyalábokban

A kártevők, gombák és vírusok által okozott elváltozások a legjelentősebbek, amelyek gyakran egymással és a környezeti tényezőkkel is összefüggenek.

Az időjárás nagymértékben befolyásolja a kórokozók, kártevők felszaporodását, a stresszhelyzetek nyomán kialakuló tüneteket.

Vannak, amelyek viszonylag rövid lappangási idő után láthatóvá válnak (peronoszpóra, lisztharmat, botrítisz) és egyértelműek, vannak hosszabb lappangási idejűek, és mire a tünet megjelenik, már késő vagy nincs védekezés (esca, eutípa).

Metszéskor a vesszők, de különösen az idősebb fás részek átvágásakor figyelhetünk meg barnás, feketés elváltozásokat a fatestben, a metszési felületeken intenzív mézgakiválást. Ez a tünetegyüttes az esca jelenlétére utal. Az esca több gomba okozta betegség együttes károsítása nyomán jön létre, kialakulásában nagy szerepük lehet a környezeti tényezőknek és stresszhatásoknak. A kordonkar, a törzs vagy az egész tőke elpusztul, és abban a kórokozók mellett a tápanyaghiány (pl. vashiány) és a klimatikus adottságok (csapadékhiány, szárazság) szerepe is meghatározó. A tőke érzékenyebbé válik a stresszhatásokra, mint például az aszály, mivel a kórokozócsoport a szállító edénynyalábokat zárja el. A fertőzés jellemzően a kordonkarokon, a vastagabb részek lemetszéseinek sebhelyein keresztül történik. Időjárási körülményektől, a növény erőnlététől, a környezetben lévő fertőzési forrásoktól függően, az ültetvények legalább 5-10%-a fertőződhet, majd idővel kipusztulhat, jelentős terméskiesést és gazdasági károkat okozva ezzel.

Fontos, hogy a beteg növényeket jelöljük meg, majd a metszéskor ezeket metsszük utoljára, vagy vágjuk ki azokat, hogy elkerüljük a metszőollóval való átvitelt.

A vegetáció folyamán a tőkék gutaütésszerű elhalása, a levelek tigriscsíkos nekrotizálódása jelzi a fertőzést. A fertőzött egyedekre fokozottan kell figyelni, meg kell jelölni azokat, vagy az egészséges részig visszavágni, mivel másodlagosan nagyon sokféle gyengültségi parazita vagy szaprofita szervezet támadhatja, előidézve ezzel egy újabb fertőzési gócot az ültetvényben. Arról nem beszélve, hogy csonkázással a zöld hajtások nedveivel mi magunk is terjeszthetjük a fertőzést.

Forrás: Kerti Kalendárium