A németországi Göttingeni Egyetem és a vácrátóti Ökológiai Kutatóközpont agrárökológusai megállápították, hogy a különböző intézkedések hatékonyságának értékelésekor nem hasonlíthatjuk egymáshoz a különböző gyakorlatokat, mert az félrevezető lehet. Eredményeikről a Basic and Applied Ecology című folyóiratban számoltak be.
A kutatók tíz Göttingen melletti mezőgazdasági tájat vizsgáltak, amelyek mindegyike három őszi búza vetést tartalmazott: egy bio termesztés, egy hagyományosan kezelt, de a vadvirágos sávot tartalmazó, és egy hagyományosan kezelt, de virágos sáv nélküli.
Két éven keresztül mind a harminc terület szélén feljegyezték a vadméhek számát. Az egyes helyszíneken vett minták egyszerű összehasonlításából arra lehet következtetni, hogy a virágos sávokkal ellátott hagyományos szántóföldek sokkal több méhet vonzhatnak, mint az organikusan műveltek, ez azonban nem ad teljes képet a helyzetről
– olvasható a Phys.org tudományos portálon.
„Amikor közelebbről is megvizsgáltuk, kiderült, hogy nem adott teljes képet, mert nem vette figyelembe, hogy a virágos sávok csak a hagyományos szántóföldek körülbelül öt százalékát borítják, amelyeken összességében jóval kevesebb méh él, mint a biogazdaságok földjein” – magyarázza Teja Tscharntke professzor, a Göttingeni Egyetem agrárökológiai tanszékének munkatársa. Dr. Batáry Péter, a vácrátóti Ökológiai Kutatóközpont csoportvezetője elmondta: „Röviden: a biogazdálkodás, amely jellemzően több vad növényt tartalmaz, mint a hagyományos szántóföldek, valójában kedvezőbb a méheknek, mint a vadvirágos sávok a hagyományosan kezelt szántóföldek szélén”.
A kirakós játék hiányzó darabja az a tény, hogy a biogazdálkodásban a gabonaföldek csak feleannyi termést hoznak, mint a hagyományos gazdálkodásban.
ami 3,5-szer több méhet eredményezne, de ugyanolyan terméshozam mellett. Ebben a forgatókönyvben nem a biogazdálkodás lenne a legjobb módja a vadméhek támogatásának.
„Ezek az adatok és okfejtések azt mutatják, hogy az agrár-környezetvédelmi intézkedések értékelésénél különböző viszonyítási pontokat és kritériumokat kell figyelembe venni. Csak akkor tudjuk kiegyenlített módon összehasonlítani a környezetvédelmi intézkedések eredményét, ha az ökológiai és gazdasági hatékonyság mérésénél a terméshozam mellett a terület méretét és a gazdálkodás típusát is figyelembe vesszük.” – írták a szerzők.