– Beleszülettem a mezőgazdasági munkába, a családom mind növénytermesztéssel, mind állattartással foglalkozott. Így tulajdonképpen kisgyermek koromban már tudtam, melyik munkát mikor és hogyan kell végezni a háztájiban. Ez nagyon jó volt betanulásnak – idézte fel a kezdeteket Tóth Zsolt. A háromgyermekes édesapa őstermelőként működteti a családi gazdaságot. – Gyerekkorom után szakmát tanultam, de nem a mezőgazdaságot választottam.
Addig is tartottunk marhát – hízómarhát –, és persze voltak földterületek is. De akkor azt mondtuk, bővítünk, amit csak lehet. Ekkortájt, még a katonai szolgálat előtt, vagyis tizennyolc esztendősen ültettem az első gyümölcsfáimat. Azóta is a mezőgazdaságból él a családunk. Jelenleg mintegy 30 hektáron gazdálkodunk, szántóföldi növényeket és gyümölcsöt is termesztünk. Ma már 3 hektáros gyümölcsössel büszkélkedhetek. Azon felül szamócatermesztéssel is tizenöt esztendeje foglalkozunk. Ma körülbelül 0,5 hektáron termesztjük. Annak a nagy része fóliás, csak a maradék szabadföldi. A gyümölcstermesztésre nagy gondot fordítunk, odafigyelünk a termesztéstechnológia betartására. Nálunk a gyümölcs minősége, frissessége és jó íze a fő szempont.
Ez évtől tojótyúkot is tartanak, elsősorban saját célra, de a felesleget értékesítik.
– A baromfit magunk termelte takarmánnyal etetjük, adalékanyagok nélkül. A megtermelt árukat főleg környékbeli piacokon – Keszthely, Hévíz, Káptalantóti – értékesítjük, de tagjai vagyunk a Szezonkosár nevű szervezetnek, ami online segíti az értékesítést. A Szezonkosár keretében vagyunk jelen a gyenesdiási piacon.
Ahhoz, hogy mindezt előállítsák, mégpedig a lehető legjobb minőségben, az állatokat pedig megfelelően gondozzák, rengeteget kell dolgozniuk. Ahogy a családfő fogalmaz, a mezőgazdaságban nem nagyon van – azaz inkább nincs – szabadnap.
Ez azért nagy teher. Gyakori a huszonnégy órás szolgálat, mert máskülönben vége lehet a termésnek. Mondok egy példát. Márciusban sokszor fagyott, a fóliákban rendszeresen be kellett kapcsolni a hősugárzót, különben, ha nulla fok alá megy a hőmérséklet, akkor vége lett volna a szamócának. Ez tulajdonképpen nem egy nagy, nehéz munka, de állandó készenlétet, figyelmet igényel. Az állattartás szintén nem engedi az embert, karácsonykor és húsvétkor is etetni kell. Azt, hogy ez a fajta gazdálkodás mennyi munkát igényel, nem lehet órában kifejezni. Előre hangsúlyozom, hogy nem panaszként mondom, de míg mások a hétvégi kirándulásokat, a nyaralást tervezik, addig nekem inkább az jelenti a kirándulást, ha felmegyek a hegyre, kimegyek a gyümölcsösbe metszeni. Mindent összevetve azt mondhatom, hogy szabadabb az ember, mert nem kell időre dolgozni menni, mégis kötött. Ez az egyik része a dolognak, a másik, hogy a mezőgazdaság helyzetének változásait nem nagyon lehet kiszámítani, nagyon sok az árakat befolyásoló tényező. Ez így volt régen, s így van most is.
Tóth Zsolt szerint aki minőségi termékeket állít elő, annak nem jelent gondot az értékesítés.
– Sokan ismernek és keresnek bennünket, mert tudják, hogy a gyümölcseink frissek és ízesek, és a tojások is megbízható helyről származnak. Az biztos, hogy a helyi termékek terén az elmúlt években történtek jelentős változások. Sokan gondolják úgy, hogy inkább megveszik a biztos helyről származó, adalékanyagokat, vegyszereket nem tartalmazó gyümölcsöket, zöldségeket, s egyéb más termékeket. Ha ezeket jónak találják, akkor visszatérő vásárlók lesznek, ez pedig megalapozza a helyi termékek piacát. Most egyébként valahogy mégis azt tapasztalom, mintha a korábbi éveknél kevesebben vásárolnának helyi termékeket.
Mi e tekintetben előnyben vagyunk, hiszen mindent megtermelünk, amire szükségünk van. Én csak azt mondom, hogy óriási a különbség a boltokban kapható és a háznál – odafigyeléssel – megtermelt áruk között. Említhetem a gyümölcsöt, a tojást és persze a húsokat is. Három gyermekem van, szeretném, ha ők (és persze a feleségemmel mi is) a lehető legegészségesebb alapanyagokból készült ételeket fogyasztanák. A tojást például saját célra is használjuk, a felesleget áruljuk, adjuk el. Nevelünk malacokat, tartunk disznókat, szintén saját célra, fogyasztásra. S említhetem édesanyámat is, akinek szintén mi termeljük meg a szükséges dolgokat. Nagyon remélem, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy egészséges terméket használnak, fogyasztanak.
A Tóth család nem tervezi, hogy fejleszt, az azzal járó munkálatokat ugyanis már nem tudnák maguk elvégezni.
És persze hozzá kell tenni, hogy önerőből nem is tudnánk fejlesztéseket megvalósítani. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi területet tudjuk úgy gondozni, művelni, ahogy az a legjobb, és ahogy szeretnénk. Az biztos, hogy a gazdálkodás, minden nehézsége ellenére, egy nagyon szerethető tevékenység. Nem csak arról van szó, hogy jó látni a gyümölcsök, a termések fejlődését, hanem az is csodálatos érzés, amikor a család a saját maga által megtermelt dolgokat fogyasztja. Nem is beszélve a vásárlói visszajelzésekről!