Back to top

Beporzó rovarok a városi zöldfelületeken

Az utóbbi évtizedekben csökkent a vadon élő beporzók egyedszáma, különösen az északi féltekén. A pusztulás legfőbb okai között a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaságot (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat) és a klímaváltozást említik a szakemberek. Mind lakossági módszerekkel, mind tudományos kutatásokra alapozott tevékenységgel azonban fontos lépéseket tehetünk a beporzó rovarok védelmében, javíthatjuk életlehetőségeiket.

Városi környezetben, közparkokban is egyre gyakrabban alakítanak ki magvetéssel virágos réteket, amelyek nemcsak a biodiverzitást növelik és javítják a környezet esztétikai hatását, hanem létfontosságú nektárt és pollent is kínálnak a rovarok számára. Erre a célra hosszú ideje többféle magkeverék vásárolható. Azt azonban korábban nem ismerték a szakemberek, hogy ezek a keverékek a rovarok pollen- és nektárszükségletének hányadát elégítik ki, és mindez a vegetáció során hogyan változik.

Pedig ezek az ismeretek fontosak lehetnek a különböző magkeverékek összehasonlításához, illetve hogy megtudjuk, az ilyen magkeverékekből fejlődött zöldfelületek mennyiben változtatják a beporzók egyedszámát és faji összetételét.

A beporzó rovarok szerencsére mindinkább a társadalom figyelmének középpontjába kerülnek, köszönhetően annak is, hogy egyre ismertebbé válik ezen fajok – különösen a poszméhek – biológiai sokféleségre gyakorolt hatása.

A városi zöldfelületek kialakításakor is egyre fontosabb érv az, hogy ezzel élőhelyet teremtünk az ökológiai és természetvédelmi szempontból is fontos állatfajoknak. Az is tény, hogy miközben a természetes élőhelyek szűkülnek és mindinkább széttagolódnak, addig a városokban világszerte szaporodnak a mesterségesen létrehozott élő­helyek.

A beporzó rovarok tevékenységükkel hozzájárulnak a biológiai sokféleség fenntartásához, az emberek élelmezésbiztonságának megteremtéséhez, ugyanakkor egyre több a bizonyíték arra, hogy egyes vadon élő beporzófajok diverzitása és elterjedése csökken Európában, valamint Észak-Amerikában.

Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a beporzó rovarfajok összetétele településeken belül nagyon különbözik. Egy, az Egyesült Királyságban készült tanulmány arra is rámutat, hogy az egyes taxonok egyedszáma is változó, és bizonyos zöldfelületeken például nagyobb méhfajgazdagságot figyeltek meg, azonban alacsonyabb volt a zengőlegyek egyedszáma.

Az is feltételezhető, hogy a beporzók populációalakulása az élőhelyen található virágfajoktól is függ. Ennek ismerete azért különösen fontos, mert például a méhek az általuk begyűjtött virágport a következő generáció felneveléséhez használják fel: több ezer virág pollenjére van szükség egyetlen lárva kifejlődéséhez, és egyetlen mérsékelt égövi európai méh­család mintegy 120 kilogramm nektárt, illetve 20 kilogramm virágport gyűjt évente.

Mivel egyenes arányosság feltételezhető a zöldfelületeken lévő virágos növények és a beporzók egyedszáma között, valószínűsíthető, hogy a beporzók egyedszáma és fajgazdagsága növelhető olyan városi zöldfelületek kialakításával, amelyek a lehető legtöbb táplálékot kínálják a rovarok számára.

Ez adta az ötletet ahhoz az angol, francia, belga és Sierra Leone-i kutatókból álló csoport által készített és 2016-ban publikált tanulmányhoz, amelyben egy évelő és egy egynyári növényekből álló magkeveréket hasonlítottak össze. Mindkettő kapható az Egyesült Királyságban. A felmérés során összesen több mint kétmillió virágot vizsgáltak meg, hogy megbecsüljék a két keverékben található virágfajok által biztosított nektár- és pollenmennyiséget. Az Egyesült Királyság négy nagyvárosában (Bristol, Edinburgh, Reading és Leeds) egyenként 300 négyzetméteres parcellákat alakítottak ki, amelyekről 2013 májusa és szeptembere között hat időpontban vettek pollen- és nektármintát, ügyelve arra, hogy ne csak a keverékek virágos növényfajait, hanem a mintavételi parcellákon megjelenő őshonos brit gyomfajokat (pl. pitypang) is mintázzák, tekintve, hogy közülük néhány faj igen fontos táplálékforrása a rovaroknak.

A vetőmagkeverékek növényfajai közül a legtöbb nektárt a közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus), a búzavirág (Centaurea cyanus) és a fekete imola (Centaurea nigra) adta, a legtöbb pollent pedig a pipacs (Papaver rhoeas), a kaliforniai kakukkmák (Eschscholzia ca­lifornica) és a pézsmamályva (Malva moschata).

Az összehasonlításkor kiderült, hogy az évelő növényekkel borított felületek akár húszszor több nektárt és akár hatszor több pollent nyújtottak, mint az egynyári virágokkal bevetett társaik. Az évelőkeverékből fejlődött növények korábban kínáltak táplálékot a rovaroknak, mint az egynyári-állományok, ugyanakkor az év elején mindkét típusú felületnél nagyon kevés pollent és nektárt találtak a rovarok, azt is szinte teljes egészében az őshonos gyomokról gyűjthették. A kutatók szerint statisztikailag jól felmérhető az egy virágra jutó pollenmennyiség, valamint a nektár, cukor mennyisége, csakúgy, mint az egységnyi területre eső pollen mennyisége, ami a virágzó növények számával arányosan változik. Ez pedig lehetőséget nyújt arra, hogy olyan élőhelyek „táplálékforrás-szintjét” is megbecsüljék, ahol nincs lehetőség közvetlen mérésre. A felmérés eredményeit felhasználva könnyebben lehet olyan új virágosrét-magkeverékeket összeállítani, amelyek mind minőségben, mind mennyiségben megfelelő, és akár egész évben elérhető táplálékforrásként szolgálnak a beporzó rovarok számára.

A megfelelő, akár a termőhelyi adottságokhoz igazított fajösszetételű keverékeknek a zöldfelületek létesítési és fenntartási költségei szempontjából is fontos szerepük lehet.

Egy szintén az Egyesült Királyságban készített tanulmány három különböző tájegységben, városi környezetben, termőföldeken és természetvédelmi területeken elhelyezkedő élőhelyek által nyújtott nektármennyiséget vizsgálta. A virágmennyiség és a nektár cukortartalmának vizsgálata mellett adatot gyűjtöttek a területeken található virágos növényfajokról is, összesen 536 virágos fajt találtak ezeken a területeken. Az egyes területekről gyűjtött nektár és az abban lévő cukor mennyisége nem tért el szignifikánsan a három területen, azonban a városban a nektár változatosabb összetételű volt és túlnyomórészt nem őshonos virágos növényektől származott.

A szakemberek azt is megállapították, hogy városon belül a házikertek virágzó növényei adják a nektár 85%-át.

Ez egyebek mellett azért kiemelkedően fontos megállapítás, mert megerősíti, hogy a kertbarát lakosság pusztán az elültetett növények megválasztásával ténylegesen és jelentősen hozzájárulhat a beporzók táplálékforrásának biztosításához, ezen keresztül pedig maguknak a beporzóknak a védelméhez.

Az eredmények szerint tehát egységnyi területre vetítve a nektár, azaz táplálékforrás mennyisége az Egyesült Királyság városaiban nagyságrendileg megegyezett a termőföldek és a természetvédelmi területek élőhelyei által kínált nektár mennyiségével, de az összetétele változatosabb volt.

Forrás: 
Kertészet és Szőlészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kertészet és Szőlészet 2022/21 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Aktuálisabb, mint valaha - tankolási rendszerek a Bábolnai Gazdanapokon

Aratás közben nem járkálhat el tankolni a kombájn – ezzel minden gazdálkodó tisztában van. A hatósági áras, korlátozottan hozzáférhető üzemanyag komoly kihívás elé állíthatja a mezőgazdaságot, aki pedig nem szeretne emiatt hátrányba kerülni, az tárolókapacitást fejleszt. A 35. Bábolnai Gazdanapokon szeptember 8-10. között erre is találhat megoldást.

Ki legyen 2023-ban az év madara?

Sok éve választunk év élőlényét több kategóriában. Az állatok közül általában az egyes rendszertani osztályok három fajára voksolhatunk. A versenyt meghirdető egyesületek és társaságok célja, hogy minél többen megismerjék ezeket a fajokat, képet kapjanak élőhelyükről, táplálkozásukról, ökológiában betöltött szerepükről, megtudják, hogy mit tehetnek a védelmükben.

Lehetőségek a paradicsomhajtatásban

Nagy sikerrel rendezte meg a FruitVeB Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács az első Magyar Paradicsom Napját Mórahalmon. Több mint 200 érdeklődő kísérte figyelemmel a paradicsomhajtatókat érintő témákról szóló előadásokat, kereste fel a 33 kiállítót, és a rendezvény kiváló alkalom volt a szakmai kapcsolatok ápolására, a tapasztalatok megosztására, véleménycserére is.

Példaértékű felzárkóztatási modell Tarnabodon

Az agrárium hazánk egyik meghatározó húzó ágazata, amely az elmaradott térségek fenntartásának egyik kitörési pontja is lehet akár állattenyésztési, akár a növénytermelési oldalon. A Tarnabodon elindult program példaértékű modellé válhat.

Elkezdődött a parlagfű virágzása!

A parlagfű fejlődése még az elmúlt hetek szélsőségesen meleg és száraz időjárásának az ellenére is folytatódott A Tiszántúlon az elmúlt hónapokban az évtized aszálya alakult ki, a természetes lágyszárú vegetáció kiszáradt, a szántóföldi növények szenvednek, alig fejlődnek, de a parlagfű a kiváló szárazságtűrő képességének köszönhetően jól bírja.

Egy fesztivál is lehet zöld

A környezettudatosság napjaink egyik kiemelt közéleti témája – kifejezetten az EFOTT célközönségét jelentő fiatalok életében –, így a fesztivál szervezői arra vállalkoztak, hogy a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) segítségével egy igazán zöld rendezvényt hoznak létre.

Felbecsülhetetlen a vizes élőhelyek természetvédelmi jelentősége

A 2014 óta tartó projektmegvalósítási időszakban a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 9 kiemelt természetvédelmi fejlesztés megvalósítását kezdte el mintegy 7,7 milliárd forint támogatás felhasználásával, melyek eredményeként összesen több mint 5500 hektárnyi védett természeti terület értékmegőrzési feltételi javulnak - mondta az Agrárminisztérium természetügyért felelős államtitkára Tiszakürtön.

A diófogyasztás elősegítheti a bélrendszer és a szív egészségét

A dió nem csak egy finom nassolnivaló, hanem a kutatók szerint a bélrendszerünknek kedvező baktériumoknak is jót tesz, hozzátéve, hogy ezek a "jó" baktériumok a szív egészséges működését is segítik.

Széllel együtt, nem szemben

Új laboratórium létesült Magyarország legnagyobb kutatási célú szélcsatornájához. A szélcsatornával nemcsak a 70-80 km/h sebességű szél ereje tapasztalható meg, vagy egy repülőgép szárnyszegmens aerodinamikai tesztelése követhető nyomon. A Kármán Tódor Szélcsatorna Laboratóriumban a légköri áramlások hatásait egyaránt vizsgálják a természetes földfelszínre és az ember alkotta objektumokra.

Cserepes növények átültetése: érdemes figyelni a gyökér-levél arányra

A cserepes növények ideálisak a lakásban, vagy a teraszon, hiszen elég mobilak ahhoz, hogy oda helyezzük őket ahol díszítenénk velük, és arrább tegyük onnan, ahol épp útban vannak. Ám a cserép, mint élettér általában nem a legideálisabb a növények számára, hiszen gyökereik növekedése így korlátok közé szorul.