Back to top

Haszonállattól a díszmadárig: a texán hazai története

A „Szárnyaló Gazdaság” Nemzeti Húsgalamb Programban résztvevő termelőknek igyekezniük kell egy gazdaságosan tartható és húsméreteit tekintve a grimaud hibridekkel és a hubbell-lel szemben versenyképes fajtát kitenyészteni, mert sajnos azok a galambok, amelyeket a felvásárlók a múlt század második felében örömmel elvittek, ma csak a családnak, hétvégi levesnek jók, eladásra nem. De alapnak a texán ma is kitűnő…

Miközben Európa galambászai a huszadik század közepén a fajták szépségét tekintették tenyésztési célnak, 1953-ban Amerikában Delwin V. James megkezdte a gazdálkodók számára a lehető legtöbb hasznot hozó húsgalamb kitenyésztését. Az 1961-ben Autosexing Texan Pioneer néven elismert fajta kitenyésztésében a cél az ideális egyensúly megtalálása volt a tömeg és a szaporasági mutatók között. Vagyis a fiókáknál kívánatos volt a telt alak, hisz húsgalambról volt szó, de ugyanúgy fontos volt az élő és a vágott súly előnyös aránya, a szülői tulajdonságok közül az, hogy gyorsan szaporítsanak, jól neveljenek, ellenállóak legyenek a betegségekkel szemben, és hosszú ideig termelésben lehessen őket tartani.

Az ideális texánt széles mellkas, kicsi fej és lábak, valamint a kiinduló fajtákénál (mondain és king) kisebb szárny és farok jellemezte.

„A texán megjelenéséig a húsgalamb­tenyésztők 5 hónapig „potyára” tartottak tenyészállatnak szánt egyedeket, hisz a vágógalambot 28-30 naposan értékesítették, a meghagyott madarakról pedig csak 6 hónapos korukban derült ki a nemük, és csak a szerencsén múlott, hány párt lehetett belőlük összeállítani.

Ezzel szemben a texánt az ivarhoz kötött színöröklésének köszönhetően napos korban könnyű volt szexálni. Vagyis olcsóbbá válhatott a tenyésztés”

– magyarázza a fajta jelentőségét dr. Ballay Attila, a texán egyik hazai meghonosítója.

Ballay Attila egyébként kisgyerekként kezdett galambászkodni, főként strassze­reket tartott. Lapunk elődje, a Baromfitenyésztés 1968-ban számolt be először a fajtáról. Szikora András cikke, A legjobb hústermelő nagyüzemi galambfajta az autószex texan című írását olvasva írt Amerikában élő nagynénijének, aki megvette számára az áhított texánokat. A madarak 1969-ben postai úton érkeztek meg, s Ballay Attila elkezdte a szaporításukat.

Néhány nap különbséggel a Kistermelők Lapjából jól ismert mestertenyésztő, Tóth Sándor is megkapta texánjait – ő a bátyján keresztül jutott hozzá a fajta 12 párjához. Így tehát két galambász is hozzáfogott a fajta tenyésztéséhez: egyikük a nagyüzemben tartható gazdasági haszonállattal foglalkozott, míg a másik a kisállattenyésztők világát képviselte.

Ballay Attila 1971–72-ben került Kaposvárra, a Mate Kaposvári Campus jogelődjéhez, a Mezőgazdasági Főiskolára. 1976-ban, állami kutatási feladatként, a vezetésével és szabadalmi eljárásával végezték a „hústípusú intenzív tartásra alkalmas galambállományok kitenyésztése és fenntartása, s tartási technológiájának kidolgozása” téma keretében a texán hazai fenntartását és nemesítését. Ez a szabadalmi eljárás ketreces húsgalamb tartásra vonatkozott. Akkoriban Kaposváron egy 500 négyzetméter alapterületű istállóban 500 pár­ral zajlottak a kutatások, amelyek sajnos mára megszűntek…

Ehhez az istállóhoz tartozott egy olyan rácspadlós padozatú nevelő, mely a tenyésztésre szánt fiatalok felnevelésére lett létesítve.

„Szerettem a fajtával dolgozni, mert tetszett, hogy szapora, békés természetű, és a korai ivarmegállapítás miatt olcsóbbá teszi a tenyésztést. Három fő területen folyt a kutatás: a szaporulat mennyisége, a vágási kihozatal és a 28 napos élősúly irányába. Úgy is fogalmazhatnék, arra a kérdésre kerestük a választ, hány kiló húst produkál egy pár galamb egy év alatt.”

Mindez persze nem öncélú kutatás volt, hisz akkoriban a pucolt vágógalamb jó exportcikk volt, a felvásárlók hetente járták a falvakat, és a parlagi galambot is megvették. A texánt viszont kifejezetten árutermelésre tenyésztették: a legismertebb árutermelő gazdaság a soroksári Vörös Október TSZ volt. A fajta egyébként hamar elterjedt a háztájiban is – köszönhetően a Baromfitenyésztés mellékleteként megjelent Húsgalamb­tartás-galambhústermelés című kiadványnak is.

Emellett kiállításokon is megjelent, ami viszont Tóth Sándornak és az 1972. április 12-én, a Magyar Galambtenyésztők Szövetségén belül 30 taggal megalakult Texán-Mondén Galamb Klubnak volt köszönhető. A közös klub létrehozására a szükséges létszám miatt volt szükség, és 1979. március 4-én ugyancsak a taglétszám optimális növekedése érdekében vált szét a két fajtaklubra.

A klub néhány évi pangás után 1993-ban újjászerveződött, és élő kapcsolatot alakított ki több európai texánklubbal is, sőt a Texasban (USA) működő Nemzetközi Texan Pioneer Szövetség felvette tagjai közé. A szövetség negyedévente megjelenő lapjában cikkeket publikáltak a magyar texán klub tevékenységéről.

A hazai klubtagság úgy döntött, hogy a világon fellelhető tenyésztési irányok közül az eredeti amerikai fajtaleírást, illetve annak módosításait követik. Vagyis ők elsősorban kiállítási alakgalambként tenyésztették a madarat.

A fajtaklub pedig a mai napig él, idén lesz 50 éves. A szakmai eredményeit mutatja, hogy a 2012-es jubileumi kiállításukon Kisújszálláson Európa számos országából, egyebek mellett Francia- és Olaszországból is érkeztek tenyésztők.

A texán mint haszongalamb tenyésztése addig tartott, míg a pecsenyegalamb nagy üzlet volt. Akkoriban a szelekcióban a szaporaság döntött a nyereségről, mert súlyban nem volt akkora különbség a vágógalambok között, hogy megérte volna nagyságra szelektálni. Ráadásul a tenyésztők előtt ott volt az óriás kingek példája, amelyek testméretben ugyan növekedtek, de nehezebben párzanak, gyenge a termékenységi mutatójuk és rosszabban is kotlanak. Vagyis biztonságos árutermelésre alkalmatlanok.

„Az utóbbi időben elvált a közepes méretű, szapora és jó nevelőképességű árutermelő texánok és a hobbiból tartott madarak tenyésztése”

– mondja Ballay Attila. Utóbbiakat a tenyésztő akár a saját ízlésének megfelelően alakíthatja, és az elmúlt években az óriás madarakért irreálisan magas árat adnak a hobbigalambászok.”

A texán mint fajta azonban még mindig rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami miatt a „Szárnyaló Gazdaság” Nemzeti Húsgalamb Programban ismét a hazai tenyésztés alapja lehet, nevezetesen az ivarjelzés képességével. A hazai árutermelő tenyészetek ugyan jelenleg Franciaországból származó grimaud hibridekkel és hubbell-lel dolgoznak, de az ország különböző gazdaságaiban zajlik a mai ízlésnek megfelelő hazai húsgalamb kitenyésztése is.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2022/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Takarmányozás, hőstressz, bionyúl - Antibiotikum nélkül lesz-e nyúltenyésztés?

A nyúltenyésztési világkongresszus Termelés és gazdaságosság szekciójában elsősorban a gyakorlati munkát segítő előadások hangzottak el. Ugyanakkor nehéz lenne megmondani, hogy például a takarmánykorlátozással kapcsolatos eredmények és tapasztalatok közül melyik miért került a takarmányozási szekcióba.

Horog útja - Szoktatás a környezethez, a feladatokhoz

Miközben kutyánk szocializációjával megalapozzuk a kiegyensúlyozott közös életet, elkezdhetjük tanítani neki a különböző feladatokat. A két folyamat párhuzamosan halad fokozatosan előre, egymást erősítve, segítve.

Jó éve volt a fehér gólyáknak

Az átlagosnál magasabb fiókaszámot mutatnak fehér gólyáink rendelkezésre álló idei költési adatai a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) időközi számítása szerint - tudatta az egyesület szerdán az MTI-vel.

Sportlovak és őshonos fajták

Egyes ősi vagy régi lófajtáink fennmaradása – az állami ménesek feloszlatása után – az úgynevezett köztenyésztésnek volt köszönhető. Jelenleg is van olyan őshonos fajtánk, amelynek a jövője csak a magántenyésztők elhivatottságán múlik. Erről is beszélgettünk Fekete Balázzsal, a Hód-Mezőgazda Zrt. állattenyésztési és kiállítási igazgatójával, aki maga is furioso-north star tenyésztő.

Szelekció a legimpozánsabb agancsokra

Csak néhányan foglalkoznak szarvastenyésztéssel az országban, ezen kevesek egyike a Kaposvár-Toponár székhelyű Deer Trophy Farm, ahol a tenyésztés alapja a sajátteljesítmény-vizsgálat, de emellett a gímszarvasok genetikáját is kutatják. A farm körüli teendőket Bokor Árpád végzi feleségével, akikben 15 éve egy új-zélandi utazás során fogant meg e tevékenység gondolata.

Először alkottak tudósok "szintetikus embriót"

Az izraeli Weizmann Kutatóintézet munkatársai azt találták, hogy egérőssejteket "rá lehet venni" arra, hogy embriószerű struktúrává szerveződjenek, melyben bélszakasz, agykezdemények és dobogó szív található - írta a The Guardian online kiadása a Cell tudományos lapban megjelent tanulmány alapján.

A húsalternatívák jót tesznek a környezetnek, miközben munkahelyeket veszélyeztetnek

A marhahús növényi alapú alternatívái hozzájárulhatnak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, de népszerűségük növekedése befolyással van a mezőgazdasági munkaerőforrásokra, és az Egyesült Államokban több mint 1,5 millió munkahelyet fenyegethet az ágazatban - derül ki egy új gazdasági modellekből.

Három az egyben: cuki, társ és ragadozó

A járványveszély miatti bezártságban sok ember talált rá újra a természetre, mely pihenést, szabadságot és testi-lelki feltöltődést nyújt a kirándulók, túrázók számára. A látogatók számának növekedésével arányosan egyre több lett a kutya is az erdőben.

Élmények a pásztorok és madarak földjén

Az ország első nemzeti parkja, a Hortobágyi Nemzeti Park egész nyáron várja látogatóit gazdag programkínálatával, melyben mindenki megtalálja a megfelelőt, akár a természetbe vágyik, akár a kulturális értékeket kutatja.

Természetvédelem és termésnövelés kéz a kézben

Az agrár-környezetvédelmi rendszerek látványosan növelik a helyi madár- és lepke-populációkat anélkül, hogy rontanának az élelmiszertermelés hatékonyságán, derült ki egy hosszú távú kutatási projektből.