Ehhez nem elegendő a gyönyörű táj, az izgalmas túra- lehetőségek, ismertségre, szolgáltatásokra, helyi kínálatra van szükség hozzá. Aki ezen a tájékon, Kassától kicsit nyugatra, a Bódva völgyében jár, elsősorban Szádelőt, a jászói premontreieket vagy a betléri kastélyt keresi föl.
A falu kataszterében kevés a szántó, azok is inkább gyenge minőségűek.
Gergely Lászlónak ahhoz azonban előbb le kellett gyűrnie felesége és szülei ódzkodását. Nem véletlenül ódzkodtak: a rendszerváltás után ők is próbálkoztak magángazdaként, de az akkori vadkapitalista időkben nem szereztek túl sok jó tapasztalatot. Viszont néhány öregebb gép állt még az udvaron, és istállókat is kialakítottak annak idején.
Gergely Lászlónak a fiatal gazdákat támogató programból sikerült kisebb gépeket vásárolnia a szénatermesztéshez, majd 2018-ban hozták az első 15 jerkét anyaállománynak. Innen még lett volna visszaút, de a következő évben 43 anyával tovább bővítette az állományt. Még nem tart ott, hogy szelektálja őket, a bárányok közül szinte minden egészséges jerkét meghagy anyaállatnak. Így lassan már a százat közelíti a számuk. Ennyi állatból már lehet szelektálni. Az első jerkék hústípusúak voltak, másodikként kettős hasznosítású cigáják érkeztek, amiket most lacaune kosokkal párosít. A lacaune tejtípusú fajta, de Gergely László szerint a teje nem igazán zsíros.
A csökkenés összefügg azzal, hogy a szocialista alapokon szervezett szövetkezetek fokozatosan „beadták a kulcsot”, és átalakultak kereskedelmi társasággá, azok pedig „kimazsolázták” azokat az ágazatokat, amelyekben megfelelő haszon képződik.
2004 után támogatni kezdték az ágazatot, aminek a hatására vagy százezerrel nőtt a juhok száma. Jelenleg stagnál a számuk, vagy inkább enyhén csökken, így Gergelyék döntése bátornak nevezhető.
Debrődöt 350-en lakják, és a hozzá tartozó Hetényen további ötvenen élnek. A magyarság aránya 60 százalékos. Páran dolgoznak a mezőgazdaságban, a többség ingázik, elsősorban a kassai vasműbe. Mivel a kassai vasmű csak félórányira van, az ingatlanok is felértékelődtek Debrődön, és elkezdtek visszaköltözni az emberek. A falu tele van forrással, saját ivóvize és vízhálózata van. Igaz, a hálózat felújításra szorulna. Újraalakították a közbirtokosságot is, amely a falu kataszterében lévő 2400 hektár területből 300 hektárt tulajdonol, főképp erdőket és legelőket. Debrődön arra törekszenek, hogy példát mutassanak. Szeretnék megtartani a vidékies életmódot, ahol azzal kell gazdálkodni, amit a Jóisten adott. Amit viszont adott, azokat a lehetőségeket ki kell használni, mert számos közöttük olyan, amit egy város vagy más vidék nem tud megadni. |
Bár a magyarlakta területek kisebb része, a nógrádi és gömöri rész alkalmas a juhtenyésztésre, de az ország hegyvidéki legelői szinte megkövetelnék ennek az állatnak a tartását. Sajnos elterjedt gyakorlat, hogy a réteket egyszer lekaszálták, majd felvették rá a területalapú támogatást. Ettől a legelők leromlottak, elfásodtak-elbokrosodtak.
A juhtenyésztés visszaszorulásának számos oka van. Elsősorban a piaci viszonyokkal magyarázható. A gyapjú szinte eladhatatlan, a bárány húsának az ára csak a mostani élelmiszer-árrobbanással kezdett emelkedni, ahogy a tejé is. A másik ok az, hogy a juhtenyésztés napi foglalatosságot jelent, amihez már nem igazán lehet fiatal dolgozót találni.
A szlovákiai boltokban mindig is lehetett kapni juhtúrót, és az utóbbi években megszaporodtak a juhtejből készülő egyéb termékek, például joghurtok. Ahhoz, hogy a juhtenyésztő némi pluszbevételhez jusson, érdemes feldolgoznia a tejet – igaz, ez további embert, szervezést, befektetést igényel. Ezzel folyamatos napi bevételhez juthat, ami jóval több, mint ha csak a húsvéti bárányok évi egyszeri eladására alapozhat. A fejést áprilisban kezdik, és jó esetben októberig folytatni tudják. Egy juhtól naponta 7–8 deciliter tejet tudnak fejni. Ezért nem csoda, hogy
A sajtgyártással keletkezik egy helyi termék, ami a térség kínálatát színesíti. De nemcsak sajtot, hanem juhtúrót, vagy ahogy Szlovákiában nevezik, brindzát, illetve zsendicét és ordát is készítenek. A zsendice egy könnyű habos ital, ami a savóból készül, melegítéssel. A zsendice leszűréséből keletkezik az orda, ami szintén túrószerű. A brindza nem tipikus túró. Gomolyasajtból készül, pár napos érlelés után. A megérett sajt sárga kérgét levágják, majd a fehér részt ledarálják és sózzák. Legjobb belőle a tavaszi brindza, amikor a legfinomabb a fű. A tejüzemekben készült brindzákhoz gyakran kevernek tehéntejet (maximum 50 százalékban engedélyezett), illetve a tejet a sajtkészítéskor pasztörizálják, amivel szintén megváltozik a tej íze, elveszti azokat a természetes kultúrákat, amelyek fontosak az egészséghez. Gergely Lászlónak minden hónapban be kell vizsgáltatnia a tejet, hogy pasztörizálás nélkül dolgozhassa fel.
Jóval egyszerűbb szabályok vonatkoznak az úgynevezett „szalasokra” (ezek tulajdonképp juhászszállások, ahol a juhász helyben dolgozza fel a terméket, és helyben el is adhatja). Viszont ők a saját tejből csak alaptermékeket készíthetnek. Gergely László ezért is gyárt egyelőre csak egyszerű gomolya sajtot. A kettő között még vannak kategóriák a tejfeldolgozásra, amire meg rendeletet is alkottak, de a továbblépéshez, sajnos, maga a közegészségügyi hivatal sem tud megfelelő tanácsot adni.
Pedig szeretne szintet lépni. Gergely László részt vett a magyar állam által támogatott felvidéki mentorprogramban. A mentora alapvetően a magasabb feldolgozottság felé való elmozdulást, minél nagyobb hozzáadott érték elérését javasolta. Lehetne mind a bárányhús, mind a sajt területén, bár László szerint elég egyszerre az egyiket meglépni. A programon belül lehetősége volt sajtkészítő manufaktúrákat meglátogatni, példát kapott, miképp mozdulhatna el a nagyobb értékű sajtok, például a brie vagy camembert típusú gyártása felé.
Szlovákiában a fiatal bárányokat csak most kezdik értékelni. Sok tenyésztő igyekezett minél előbb megszabadulni tőlük, hogy elkezdhessék a fejést, mivel a tej lényegesen többet hoz, mint a bárányhús.
Mindezek szép tervek, de minden folyamathoz meg kell találni a megfelelő munkaerőt. Ami a jelenlegi helyzetben az egyik legnagyobb feladat. Gergely László most elégedett, mert végre olyan juhászt tudott felfogadni, aki valóban szereti a munkát. De azt is tudja, hogy pótlása rettenetesen nehéz volna, mert aki annyira szereti a természetet, hogy miatta vállalni tudja az egyedüllétet, a megszokott komfort feladását, a fiatalok között már nem találna. A környéken hárman tartanak juhokat, de csak Gergely László tudta megoldani, hogy a fiatal állományt ne otthon, az istállóban tartsa, hanem kihajthatja legelőre.
A nyáj pedig ottjártunkkor épp a Szent László csodatévő forrásánál lévő 15. századi romtemplom mellett legelt. Ez a terület a helyi turizmus egyik mozgatórugója, ami egyre inkább felértékelődik a falu életében. A templom alapjait kiegészítették, és a ráépített szimbolikus faszerkezettel idézik fel a valamikori formáját.
A templom körül, sőt, benne is fák nőnek, ezért növénytemplomnak is nevezik. A templomhoz felmenni máskor is érdemes, mert a háromnegyed órás túra a faluból felér egy zarándoklattal.
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |