A folyamat kezdete 2018 őszére tehető, amikor meghirdették, hogy a húsgalambtenyésztést és -tartást is vissza lehet vezetni a magyar agráriumba, a készterméket pedig a magyar gasztronómiába. 2018-ban kevesen bíztak a Nemzeti Húsgalamb Program sikerében, ám Barabás János már akkor is másként látta, és rövid számolás után vállalkozott a szárnyas tenyésztésére és tartására. Mi több, napjainkra odáig jutott, hogy a vertikum teljessé tétele érdekében vágóhidat is épít az integrációban résztvevők számára.
Amikor meghirdették a húsgalamb programot, nagy volt a nekibuzdulás a gazdák körében, ezt később le is kellett állítani, mert a vertikális integrációból még hiányzott a feldolgozás és a piacszerzés. Az utóbbi kockázatos lépésre vállalkozott Barabás János: saját erőből és támogatásból megépíti a galambfeldolgozó üzemet. A beruházás előtt informálódott a hazai egyetemeken, akikkel rögtön termékfejlesztésbe és piackutatásba kezdtek. Kiállításokra, vásárokra jártak, ahol nemcsak nézelődtek, hanem egyben megmérették saját termékeiket is. Kiderült, az igényes piac díjazza az elképzeléseiket – az éppen az alapkőletétellel egy időben zajló Sirha Budapest kiállításon bronzérmet nyertek. Ennél is nagyobb léptékű dolog, hogy az elmúlt években kiderült, a világban vannak olyan felvevőpiacok, amelyek igénylik az általuk előállított kiváló termékeket.
A görbeházi beruházás nyomán egy újabb tevékenység helyezi fel a települést és a magyar agráriumot a világ térképére. A húsgalamb ma abszolút prémium termék, kórházakban része az étrendnek, betegek, terhes anyák jótékony tápláléka, és a fogyasztók meg is fizetik.
Magán a telepen 15-en fognak dolgozni, de a beruházás áttételesen hozzájárulhat még nagyon sok család megélhetéséhez, továbbá a vidék népességmegtartó erejének növekedéséhez is.
E különleges mezőgazdasági termékkel, réspiacokra törhetünk be. Ugyanakkor idehaza az állattartó gazdák számára ez nemcsak keresetkiegészítés lehet, hisz integrációban működve biztonságos bevételt hoz nekik.
Barabás János közvetlenül nem a mezőgazdaságban dolgozik, de ez az ágazat is közel áll hozzá. (A Kistermelők Lapja 2020/12. számában Minden lyukban galamb van címmel, a 2012/1. számában pedig Szarvasmarhafajta-váltás – embrióbeültetéssel címmel írtunk Barabás János gazdaságáról – a szerk.) A Keletföld Munkagép Kft.-t működteti Hajdúböszörményben, de szarvasmarhát is tart. Egyáltalán nem idegen számára a galamb, mert 20 éve a környékbeli postagalambászok (118 tag) megválasztották elnöknek. A húsgalambvágóhíd megépítésén 2018 után kezdett el gondolkodni, amikor is Hajdúböszörményben tartottak egy tanácskozást ebben a témakörben. Ott és akkor vetődött fel benne, hogy a teljes vertikumhoz szükség van vágóhídra, s akkor döntötte el, hogy pályázat segítségével és támogatással meg is építi azt. A postagalamb számára továbbra is megmarad mint sport, ám a húsgalamb mint üzlet, működik.
Úgy döntött, visszanyúl a gyökerekhez, mert nem felejtette el, hogy 40 évvel ezelőtt a vágott nyúl és vágott galamb devizát hozott az országnak, hisz ezek a termékek már akkor is prémium minőséget képviseltek. Akkoriban Svájcba, Németországba és Olaszországba szállítottuk a feldolgozott terméket, és a galambhús exportjában az olaszok és a franciák után a magyaroké volt a világon a harmadik hely. Amikor hallott a pályázatról, rögtön elkezdett számolni. Kiderült, hogy ebben az ágazatban van ráció és pénz is, főleg ha jól és fegyelmezetten foglalkoznak vele.
A siker előfeltétele, hogy a galambot lehetőleg minél kevesebb takarmányból tudja valaki előállítani. Miközben mi az elmúlt 30 év során szinte teljesen abbahagytuk a húsgalambnevelést, a világon a genetikában, a takarmányozásban óriási volt az előrelépés. A számítás alapja, hogy egy pár galamb és annak éves szaporulata egy esztendő alatt 55 kg takarmányt fogyaszt el, s ebből 14-16 galambfiókát nevelnek fel. A termelés folyamatos, ám ehhez kell a megfelelő színvonalú tartástechnológia is. Más az, ha valaki csak önellátására rendezkedik be a galambbal, és megint más, ha árutermelésre vállalkozik.
A galamb teljesítménye a megvilágítástól függ. Kiemelten nagy előnye ennek az állatfajnak, hogy a madárinfluenza nem fertőzi meg, szemben a baromfikkal.
Ráadásul a tenyésztési célú galambot zárt technológiában tartják, s elvárható követelmény, hogy az állategészségügyi előírásokat a gazdák tartsák is meg. Ez a galambfajta nem jár ki a mezőre, zárt helyen nevelik őket.
Amikor a ’80-as években olyan jól ment nálunk a húsgalambtenyésztés, évente 2 millió madarat vágtunk le és dolgoztunk fel, akkoriban 17 ilyen vágóhíd működött az országban. A megszokott rend szerint az idő tájt még mindenféle felajánlott galambot átvettek, lényeg, hogy az állatnak szárnya legyen és repüljön. Mára világszerte megváltozott a helyzet, mi pedig igyekszünk utolérni azokat, akik ebben a legkorszerűbbet tudják felmutatni. Itthon az elmúlt 30 év alatt a tenyésztésben szinte semmi előrehaladás nem történt. Nem úgy a franciáknál, akik egyébként a saját fajtájuk kialakításában magyar galambokat is felhasználtak.
A 2018-ban meghirdetett húsgalamb program keretében Barabás Jánosék 2019-ben Franciaországból hoztak be 4 ezer tenyészgalambot. Ezek az állatok kerültek Görbeházára, ma is ott tenyésztik őket. A vásárló, a Kelet Földgép Kft. a Grimaud Kft.-től vette meg az alapanyagot, amihez állami támogatást is elnyertek. Nagyobb számban importálták a Mirthys nevű hibridet, míg a másik, a Titan hibrid vörös színvonulata lett.
Ezeknek a húsgalamboknak a hasznos húsrészaránya a tojók esetében kb. 40 dkg, míg a hímeké 55-60 dkg. Ezt a testtömeget a fiókák 28-30 napos korra elérik, éppen ezért nem is javasolják, hogy a madarakat 5 hétig tartsák. A szülőpárok évente 7-8-szor tojnak, de olyan is előfordul, hogy egy évben 9-szer tojtak. Ez nemcsak fajta, hanem megvilágítás függvénye is. Dr. Bagi Zoltán, a Debreceni Egyetem Agrárgenomikai és Biológiai Központ tudományos munkatársa arról számolt be, hogy megkezdték a hibridek vizsgálatát részletesen is. Speciális hústermékeket értékelnek, mégpedig molekuláris genetikai módszerekkel. Az új hibrideket összehasonlították a Szováti Kék magyar húsgalambbal, és a francia hibridek mindenben felülmúlják azt. A hústermeléssel és -minőséggel összefüggésben a húsgalambot génpolimorfizmus-vizsgálatokban tesztelik. Előbb-utóbb szeretnének olyan új hibrideket előállítani, amelyek a mostani hibridek teljesítményét is felülmúlják minden fontosabb értékmérő tulajdonságban.
A gazdaságossági számításokat Barabás János röviden úgy foglalta össze, hogy sokkal érdemesebb a jobb biológiai alapot megvenni, mint a régivel küszködni. Mindkét esetben ugyanannyi takarmányt fogyasztanak el az állatok, mert a gyengébb is megeszik annyit, mint a jobb teljesítményre képes.
A gyengébb képességű nem olyan szapora, de a takarmányt ugyanúgy elfogyasztja, s végezetül a jövedelmezősége is alulmarad a versenyben. Ha ez így van, akkor mindenképpen érdemes a jobb képességű hibrideknek bizalmat szavazni, még ha ezek darabja 8 ezer forintba is kerül.
Nem kell rögvest megijedni, 75%-os támogatást élvez a tenyészanyag-beszerzés, s ez azt jelenti, hogy a gazdának 2 ezer forintot kell érte kiadni.
Megfelelő takarmány és takarmánygyártás nélkül nem lehet sikeres az integráció. Ez a megállapítás is beletartozik Barabás János szakmai hitvallásába. A tápot eddig maguk állították elő, amiben napraforgót, borsót, kukoricát, búzát és cirkot használtak. A tápok összeállításában szorosan együttműködnek a MATE-val és a Debreceni Egyetem MÉK karával.
A program ténylegesen 2019-ben indult, s már eddig is sikeres volt, bár kiderült, hogy nagyon hiányzik belőle a húsgalamb feldolgozása. Azért épül most Görbeházán a vágóhíd, mert jelenleg csak egy olyan „feldolgozóféle” működik az országban, ahol a galambot le is tudják vágni. Ha elkészül a tervezett vágóhíd – az év második felére tervezik –, akkor önmagában ez a valamikori aranykorszak teljesítményének a felére, tehát 1 millió darab feldolgozására lesz alkalmas. Barabás Jánosék úgy tervezik, hogy ők maguk kb. 10 ezer pár galambot tartanak, aminek a lehetséges szaporulata évente 140-160 ezer darab fióka.
Az integrátor és a feldolgozó igénye meghatározott minőségű vágógalamb előállítása, hisz egész évben és azonos minőségű árut lehet csak értékesíteni. Tavaly októberben a piacon szuvidált galambbal jelentek meg, s most ez kapott bronzérmet a Sirha Budapest kiállításon is. A siker reményében ezért Görbeházán nemcsak feldolgozót építenek, hanem elkészítenek egy takarmánykeverőt, ahol galambtápot fognak gyártani. A receptúrák kidolgozásában nagyban számítanak a két egyetem szakmai segítségére. A takarmánygyártó és feldolgozó mellett az építési telek végén még elkészítenek egy olyan tartórendszert, ahol 6-8 ezer pár galambot tudnak tenyészteni és szaporulatát felnevelni. Ma úgy látszik, hogy a beruházás teljes költsége, az 500 millió forint korrigálásra szorul. Minden szükséges anyag hihetetlen mértékben megdrágult, s háború zajlik mellettünk, ami még tovább növeli a bizonytalanságot.
Az integrátor nemcsak a jó bevételre törekszik, hanem szeretné jól megfizetni a termelőket is.
Rövid számolásból kiderül, hogy egy tenyészpár után a felnevelt 14-16 fióka évente 55 kg takarmányt fogyaszt, amely takarmánynak az átlagára ma 100 kilogrammonként 16 ezer forintot tesz ki. Aki ezt meg tudja valósítani, az bizton számíthat 20 ezer forintos árbevételre és ennek a fele tiszta nyereség.
Barabás János szerint a húsgalambtartást csak vállalkozásszerűen érdemes művelni, ehhez egy-egy gazdának 500-1000 párat kell termelésben tartania. Ha 1000 pár tenyészgalambbal számolunk, annak az éves árbevétele 20 millió forint, amiből a nyereség eléri a 10 millió forintot. Ez tehát azt jelenti, hogy aki vállalkozásszerűen foglalkozik húsgalambbal, az teljes joggal tarthat igényt havi 700-800 ezer forint jövedelemre. Viszont csakis azt a galambot veszik át a termelőktől, amelynek a tenyészanyagát az integráció szállította. Sajnos ezt sokan nehezen értik meg, s be kellett nekik bizonyítani, hogy más a hagyományos, és más az új hibridgalambok teljesítménye és paraméterei. Nagyon fontos, hogy a gazda megbízható tenyésztő legyen. Ez a vállalkozás, amelyet Barabás János épített fel, már megteremtett egy piacot, amiben megfelelő prémium minőséget szavatolnak. Elképzelni is rettenetes, mit okozhatna az a galambnevelő gazda, aki az integrációbéli szabályokat figyelmen kívül hagyva vakcinázott állatot vinne a feldolgozóba. Ha pedig egy-egy szállítmányban szermaradványt mutatnak ki, az hatalmas bukás és horribilis veszteség lenne.
Görbeházát nem véletlenül választotta telephelyül Barabás János. Debrecenben és környékén az utóbbi időben az ingatlanárak nagyon megugrottak, miközben Görbeházán nem. Az ottani önkormányzat nagyon szívesen fogadta be ezt a vállalkozást. Az pedig külön szerencse, hogy az autópálya innen 4 km-re húzódik, és most tervezik, hogy lehajtót építenek Görbeházára.
