0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A nagy árnyékliliom károsítói

A nagy árnyékliliom a spárgafélék családjába tartozó (korábban a liliomfélékhez sorolták), régóta termesztett évelő dísznövényünk. Az árnyékliliomok Kelet-Ázsiából származnak, legtöbbjük árnyékban érzi jól magát, a nagy árnyékliliom az egyik kivétel.

A nagy árnyékliliom (Hosta plantaginea) a vidéki kertek jellegzetes virága, amely évről évre díszítheti a kertünket, és akkor virágzik legszebben, ha háborítatlanul évekig ugyanazon az élőhelyen maradhat. Nemcsak a kerttulajdonosoknak tetszik a szép fehér virág, hanem az állati kártevőknek is.

Mint szinte minden növényen, levéltetvek szívogatnak a virágán is, szerencsére a levéltetvektől könnyű megszabadulni. Használhatunk speciális levéltetű elleni készítményt vagy szappanos oldatot, illetve narancsolaj-tartalmú bioszert.

Az eredetileg kelet-ázsiai elterjedésű ázsiai márványospoloskát (Halyomorpha halys) Amerikába és Európába is behurcolták. Hazánkból első egyedei 2013 őszén kerültek elő. 2014-ben már tömeges jelenlétét észlelték nemcsak a szabadban, hanem lakóépületekbe húzódva is. A kifejlett poloska 12–17 mm hosszú, a hátoldal alapszíne szürkésbarna, néhol vöröses árnyalatokkal, szabálytalan és helyenként összefolyó fekete pontozottsággal, aminek következtében az imágó „márványos” hatást kelt — ez alapján kapta magyar nevét is.

Az ázsiai márványospoloskának eddig több mint 100 különböző növényfajon figyelték meg a táplálkozását, melyek között számos, gazdaságilag jelentős termesztett növény (pl. gyümölcs- és zöldségféle, szántóföldi kultúra, dísznövény) is szerepel.

A poloskák a legkülönfélébb föld feletti növényi részeken, gyakran a termésen szívogatnak, aminek következtében például különböző külső és belső elszíneződések (kifakulás, barnulás), állagváltozás és deformációk alakulhatnak ki.

Az áttelelt példányok áprilisban, meleg, napos időben aktivizálódnak. Májusi párosodása után, június vége táján folyamatosan rakják le a tojásokat, egészen a meleg őszi napokig bezárólag. Az első tojásrakási hullámból nagy mennyiségű lárvával találkozhatunk. Szeptemberre fejlődnek ki az imágók. Az ázsiai márványospoloska esetében nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, illetve a korai észlelésre, hogy elkerülhessük a gazdasági kárt. Szabadföldön a hajnali inaktív állapotukban begyűjtéssel vagy fénycsapdázással (pl. UV lámpák) lehet sikeresen gyéríteni az állományukat. Vegyszeres kezelésnél a széles hatásspektrumú szerek hatnak, szerves foszforsavészterek, és piretroidok (Gazelle 20 SG, Mospilan 20 SG, NeemAzal-T/S, Rafting). Jó hír, hogy megtalálták természetes ellenségét, a szamurájdarazsat (Trissolcus japonicus).

A mindössze 2 mm-es szamurájdarázs felkutatja a poloskák tojásait, és egy-egy döféssel petéit a poloskáéba helyezi. A darázs lárvája fejlődése során felfalja a poloskalárvát, majd kirágja magát a burokból.

Ezenkívül rablópoloska (Arilus cristatus) is pusztítja az ázsiai márványospoloskát. A legújabb vizsgálatok arról számolnak be, hogy az ázsiai márványospoloskákra jellemző a kannibalizmus, azaz fajtársait is elfogyasztja.

Mind a liliombogár (Lilioceris lilii), mind a lárvája a liliomfélék családjába tartozó növények leveleit és virágait rágja. A kifejlett bogár mintegy 6-8 mm hosszú. Szárnyfedői és előtora fényes élénkpiros, feje, lábai és teste alsó része fekete. Gazdanövényei a különböző liliomfajok. A kifejlett bogarak a talajban telelnek és tavasszal, áprilisban bújnak elő. Nőstényei párosodás után a gazdanövények leveleinek fonákára csoportosan rakják le narancssárga tojásaikat. A duci narancssárga lárvákat nyálkás sötétbarna ürülékburok veszi körül, ami megóvja őket a rovarevő madaraktól. A kifejlődött lárvák a talajba vonulnak, bebábozódnak, bogárrá alakulnak. Megelőző védekezésként a bogarak összegyűjtése, a tojáscsomók megsemmisítése elegendő.

 

Forrás: Kerti Kalendárium