0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. május 23.

A sokféleség érték

A biológiai sokféleség világnapján szakmai előadásokkal és bemutatókkal várta az érdeklődőket a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ (NBGK), illetve az Agrárminisztérium (AM). Közös kezdeményezésük az év tájfajtája és haszonállat-fajtája program, amivel az agro-biodiverzitás fontosságára hívják fel a figyelmet.

Az agrártárca génmegőrzési stratégiája alapján 2019-től kezdődően dolgoznak az állami génbanki hálózat megerősítésén, konkrét mintaprogramokon és a Kárpát-medencében még fellelhető fajták megmentésén, mondta el Kőrösi Levente, az AM fő­osztályvezetője. Ennek keretében eddig mintegy 6,5 milliárd forintot fordítottak a hagyományos növény- és állatfajták felkutatására, megmentésére, fenntartására. Az élővilág sokfélesége gondoskodik a környezet stabilitásáról és alkalmazkodóképességéről, ez teszi a Földet az ember számára élhető hellyé.

A zavartalan ökoszisztémák szerepet játszanak a természeti katasztrófák, a járványok és betegségek elkerülésében, káros hatásaik enyhítésében, az éghajlat szabályozásában.

A nemzetközi nap idei jelmondata: A megoldás részei vagyunk, amire szemléletes példákat hozott föl a főosztályvezető. Az emberek személyes felelőssége, hogy ne engedjenek ki a természetbe idegenhonos fajokat, például papagájt vagy ékszerteknőst, amelyek képesek megtelepedni, és kiszorítják a honos élőlényeket. Amikor kirándulunk, ne zavarjuk az élővilágot, kertünkbe, ablakunkba helyezzünk ki madárodút, részesítsük előnyben a helyi termékeket.

A biológiai sokféleség az emberi élethez elengedhetetlen úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, erről nemzetközi értékelés készült Európára és a közép-ázsiai régióra. Az IPBES (kormányközi biodiverzitás- és ökoszisztéma-szolgáltatás platform) kiadványa magyarul is elérhető, a rendezvényen is kaphattunk belőle. Ez az elemzés megállapítja, hogy a biodiverzitás csökkenésében a földhasználat változása, az intenzív mezőgazdaság játssza a legnagyobb szerepet, valamint, hogy a gazdasági növekedés a környezet leromlásával jár.

Ezért a biodiverzitás megőrzését és az erőforrások fenntartható használatát minden ágazati politikába be kell építeni, a mezőgazdaságtól az energiatermelésen át az egészségügyig és a közlekedésig.

Kovács-Hostyánszki Anikó, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos fő­munkatársa a beporzásról mint ökoszisztéma-szolgáltatásról beszélt. Ez a tevékenység sokkal összetettebb, mint hogy terem-e alma, mert tulajdonképpen a természetes ökoszisztémák fenntartását szolgálja. Termesztett növényeink háromnegyedét rovarok porozzák be, a gyümölcsösök és zöldségek mellett a faanyagok és a textíliák is a beporzók munkájának eredményei. Legismertebb beporzóink a házi méhek, mellettük 700 különböző hazai vadméh, zengőlegyek, nappali és éjszakai lepkék járják a virágokat. Világszerte csökken a beporzók száma és sokfélesége. A Kárpát-medencében száz év alatt a poszméhek 30%-a vált azzá.

Elsősorban a tájhasználat változása szorítja vissza a rovarokat, de az inváziós növények terjedése, a növényvédő és gyomirtó szerek használata, a betegségek és a klímaváltozás is káros hatással van az állományukra.

Hazánkban 2016-ban fölmérték a beporzó rovarok létszámát, és ahol kevés a mezsgye, fasor és más táplálékforrás a számukra, ott keveset találtak belőlük. Az Ökológiai Kutatóközpont kiadott egy tájékoztató füzetet Beporzók a kertünkben címmel, amiben gyakorlati tanácsokat adnak a méh- és lepkebarát kert kialakításához. Kovács-Hostyánszki Anikó kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy a vadméhek magányos rovarok, nem alkotnak nagy kolóniákat. Nem kell félnünk attól sem, hogy a kertben kirakott méhecskehotelt nagytestű darazsak foglalják el, azok inkább eldugott helyen építik meg a fészküket.

Baktay Borbála, az NBGK főigazgatója hangsúlyozta, hogy az intézetben minden az agro-biodiverzitás megőrzését szolgálja. Tápiószelén több mint hatvan éve a növények széles körével foglalkoznak az élesztőgombáktól kezdve a kultúrnövényeken át a vadon élő növényekig és a fákig, Gödöllőn pedig a haszonállatokkal. 2019 óta működik közös intézetben a növényi és állati génmegőrzés.

A Pannon Magbankban gyümölcsök, szőlő, dísznövények, gabonafélék és vadnövények magjait őrzik, és évente 6-7 ezer génbanki tételt szabadföldön is kiültetnek.

Az intézet arborétuma látogatható is. Az intézet az Agrárminisztériummal együtt kezdeményezte az év tájfajtája és az év haszonállata megnevezését, amivel a közvélemény figyelmét kívánják felhívni a meglévő értékeinkre, és a fajtahasználat jelentőségére.

Az idén az év tájfajtája a kétszertermő körte lett, amiről Szani Zsolt, a Nébih Kertészeti Fajtakísérleti Osztály munkatársa elmesélte, hogy Székelyudvarhelyen és az Őrségben található belőle termő fa. Nevéhez illően kétszer virágzik körülbelül egyhónapos eltéréssel, és augusztus második felében, illetve szeptember közepén érleli a termését. A pomológiai irodalom német eredetűnek tartja, de Takács Sándor piarista szerzetes az 1900-as évek elején megtalálta II. Miksa császár 1556-ban írt levelét, amiben Bánfy Kata háromszor virágzó és kétszer termő körtéjéből származó oltóágat említ.

Az év haszonállata a pannon méh, ami a mézelő méhek krajnai alfajának egy ökotípusa, mutatta be a rovart Zajácz Edit, az NBGK méhészeti osztályának vezetője.

A fajtát 2012-től hívjuk pannon méhnek, morfológiáját azonban már 1934 óta vizsgálják. Potroha szürkével csíkozott, szipókája 6,5 milliméter hosszú, szelíd és szorgalmas méh. Jól tájékozódik, erős tisztogató hajlama van, és jól áttelel viszonylag kevés mézen, tavasszal pedig gyorsan megindul.

Forrás: Kertészet és Szőlészet