Ám a gyümölccsel errefelé egészen más a helyzet. Az a kisjövedelmű családok esetében eddig is már-már luxuscikknek számított. Ezért vannak most nagy dilemmában a kárpátaljai gyümölcstermesztők: akad-e majd vásárló, aki terméküket megvegye.
– Három esztendeje ugyanannyiért próbáljuk értékesíteni az almatermésünket, holott ez idő alatt mind az üzemanyag-, mind a műtrágya- és vegyszerárak jelentősen emelkedtek – jellemzi a jelenlegi nem túl rózsás helyzetet Zékány Ferenc beregardói gyümölcstermesztő. – Nekünk szerencsére május közepére már az utolsó tételeken is sikerült túladni, ám a mérleg nyelve erősen negatív irányba mutat.
Más években is előfordult ilyesmi. De a mostani helyzetet, érthető módon, jóval súlyosabban éljük meg. Errefelé világossá vált mindenki számára, hogy a bizonytalan befektetések kora lejárt.
De az sem lehet megoldás, hogy a gazdák sorsára hagyják gyümölcsösüket.
– Nyilvánvaló, hogy az teljes katasztrófához vezetne. Mostanság sok gyümölcstermesztőnek okoz fejtörést, hogy mit is hagyjon el a nyár eleji munkálatok közül. De mindannyiszor olyan következtetésre jutnak, hogy legfeljebb kényszermegoldások jöhetnek számításba: szezon közben valamelyik permetezést elhagyják vagy hogy megpróbálnak spórolni a sorközi művelésen, az esedékessé váló kaszáláson. Valamennyi említett művelet kiiktatása azt a veszélyt hordozza magában, hogy megváltozik a betakarításra kerülő termény minősége: ha eddig, mondjuk, az összmennyiség 75 százalékát az árualma tette ki, és csak 25–30 százalék volt a léalmának való, ezután fordított lesz az arány.
Ilyen kihívásokkal teli helyzetben látszik igazán, hogy mennyire fontos a gyümölcs elsődleges feldolgozása, illetve ennek a lehetőségnek a megteremtése.
Befejeződött a tavaszi munkálatok második fordulójaFöldben a tavasziak szaporítóanyaga, a korábban hullott csapadéknak köszönhetően a többségük már ki is kelt, számolt be a legújabb fejleményekről a Makkosjánosi határában gazdálkodó Galajda Krisztián. A fiatal gazda elmondta, hogy a munkálatok végzését leginkább az üzemanyaghiány hátráltatta. Szerencsére a vetőmag és a műtrágya jelentős részét még a háború előtt sikerült beszerezni. – Környezetemben azt tapasztaltam, hogy jelentősen nőtt a napraforgó, a hajdina, a szója vetésterülete, főként a kukorica rovására. Ezek a lépések nemcsak a vetésváltás szükségességével, hanem inkább a háborús helyzettel hozhatók összefüggésbe, mutatott rá, hogy most a legfontosabb feladat az élelmiszerellátás biztosítása. |
– A mögöttünk hagyott három-négy évben a magyar kormány által felkarolt Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program keretében több sorstársam is sikerrel pályázott almafeldolgozó, illetve almalécsomagoló berendezésre. A másod-, harmadosztályú termésünk jelentős részét tavaly ők dolgozták fel, mi pedig ismeretségi körünkben azt értékesítettük. Szerencsére az ilyen „dobozos” almalé egyre népszerűbb a vásárlók körében, mivel viszonylag olcsó, és mindenki tudja, hogy olyan termékről van szó, amelyik nem tartalmaz semmiféle adalékanyagot. Visszatérve az ültetvények gondozására: még nem beszéltünk a további, hosszabb távra szóló negatívumokról, hisz egy ilyen lazának felvázolt év után legalább három év szükséges ahhoz, hogy gyümölcsösünket rendbe tegyük.
– állítja Molnár Ádám falugazdász, aki a rafajnaújfalui határban maga is rendelkezik egy háromhektáros almaültetvénnyel. – Az elmúlt évek egyértelműen bebizonyították, hogy a kárpátaljai piacon csupán az első osztályú termékre van kereslet, ezért sem lehet a növényvédelmet félvállról venni. Így is nehezített terepen mozgunk, mivel az állandósult üzemanyag-korlátozások jelentősen befolyásolják a munkálatok tervezhetőségét. Nem mindegy például, hogy az éppen aktuális permetezést az ideális időpontban – vagy csak miután sikerült beszerezni a szükséges üzemanyag-mennyiséget – egy-, másfél hetes késéssel sikerül elvégezni. Az, hogy a vegetáció során menetrendszerűen jelentkeznek a három-négyhetes aszályos periódusok, már az életünk részévé vált. Számolva ezzel, a gazdák jelentős része az utóbbi években öntözőrendszert épített ki gyümölcsösében. A gond most az, hogy ezek nem villanyárammal, hanem benzinnel vagy gázolajjal működnek.
Ami pedig a jövőt illeti, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy Kárpátalja almából nem csupán a háborús helyzet miatt közel kétmillióra duzzadt lakosságát képes ellátni, hanem még legalább négyszer-ötször ennyit. Tehát az értékesítés tekintetében minden azon múlik, hogy ősszel továbbra is működnek-e majd azok a szállítási-ellátási útvonalak, amelyek a hágón túli nagyvárosokat kötik össze a megyénkkel. Megjegyzem, szerencsére ezen a téren mind ez idáig nem volt jelentősebb fennakadás.
SorsközösségbenIgazi sorsközösség a miénk, fogalmazott kárpátaljai látogatása során Jakab István, a Magyar Országgyűlés újonnan megválasztott alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke. A kiváló agrárszakember és széles látókörű politikus arról szólt, hogy a Kárpát-medencei gazdák az évekkel ezelőtt útjára indított Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem adománygyűjtő kezdeményezésükkel arról tettek bizonyságot, hogy felismerték: a bajba jutottak megsegítése valamennyiünk erkölcsi kötelessége. A legtöbbet szenvedett nemzetrész, Kárpátalja földművesei tavasszal ezért kaptak jelentős mennyiségű szaporítóanyagot és műtrágyát.
Továbbá a folyamatos információcsere, az átadott technikai és technológiai tudás sem elhanyagolható, ami az anyaország agrárcentrumaiból, valamint Kárpát-medence különböző gazdaszervezeteitől érkezik, hangsúlyozta Jakab István. Mint azt a helyi érdekvédelmi szervezetek irányítóival, a történelmi egyházak vezetőivel megtartott találkozók után elmondta: az a legészszerűbb, ha az itt élők maguk fogalmazzák meg, mire van leginkább szükségük, hogy az anyaországban ennek megfelelően készítsék elő a különböző jellegű adományokat, s ütemezzék azok leszállítását. „Átérezzük annak súlyát, hogy most a kárpátaljai gazdák felelőssége jelentősen megnőtt azáltal, hogy több százezer, az ország belsejéből a harcok elől ide menekült emberek ellátásáról kell gondoskodniuk.” Jakab István a helyi református egyház vezetőinek átnyújtotta a magyar gazdák adománylevelét, amelynek értelmében 5,2 tonna burgonyát adományoznak az egyház szociális és oktatási intézményeinek. |
Komoly optimizmusra ad okot, hogy a szamócaszezon eddig a vártnál sokkal jobban alakul. Igaz, hogy egészen a legutóbbi időkig csupán a fűtetlen fóliasátrakból kikerült tételeket értékesítették, ám azok nagyon jó áron keltek el. Mint ahogy az várható volt, a szabadföldi szamóca megjelenésével az árak csaknem harmadára estek vissza, ám reménykeltő, hogy a vásárlók körében a legkorábbi gyümölcsünk iránt az érdeklődés továbbra is élénk maradt.
– fogalmazta meg sok-sok szamócatermesztő óhaját Kovács Erika nagymuzsalyi termelő. – Tisztában vagyunk vele, hogy a kárpátaljai családok egy része a külhonban próbálja átvészelni ezeket az embert próbáló időket, ám azt is látjuk, tapasztaljuk, hogy az itthon maradottak hazavárják mindannyiukat. Úgy is, hogy az aktuális befőzési teendőket most helyettük is elvégzik.
 Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |
